Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
Per a Zerotínsky családdal 79 kolcára vonatkozó iratok kerültek elő a királyi levéltárból: a város és környéke már évek óta nyögte a Zerotínskyak terjeszkedési törekvéseit. Ha szemügyre vesszük az iktatás során felsorolt falvakat, hamar megállapítható, hogy az egyik, Sudomérice 1392-ben még Holies tartozéka volt,491 ezáltal valóban Magyarország részét képezte. Három évvel később viszont már nem említik az uradalom falvai között, ahogyan később sem.492 Sokkalta frissebb sebet jelentett az utolsóként felsorolt Vrátna puszta, amelyet 1392-1395 között szintén a holicsi uradalom részeként soroltak fel,493 majd 1438-ban mint halastó és elnéptelenedett falu már Szakolca város tartozékaként szerepel.494 És itt lépnek be a történetbe a Zerotínskyak: a Podebrad György, majd Mátyás kíséretében lovagként meggazdagodó Jan zo Zerotína (fl499) nem sokkal a határon elterülő stráznicei uradalom 1486. évi megszerzését495 követően elfoglalta Vrátna puszta egy részét Szakolcától, és ott szőlő telepítésébe fogott. Fiai, az adománylevélben említett János és Bertalan később megszállták az országút részét képező átkelőt a Morván, majd a folyam Szakolca felőli oldalán is megvetették a lábukat. Egy 1517. évi oklevél úgy fogalmaz, hogy foglalásaikkal már csaknem a városfalakig terjeszkedtek.496 Az időbeli egybeesés nem lehet véletlen: Korlátkövi mint királyi tárnok részt vehetett az oklevelek előkeresésében, majd a király pozsonyi tartózkodása alatt felkereshette berencsi uradalmát, ahol minden gond nélkül tájékozódhatott a szomszédos szakolcaiak által indított határperről. 1515. november 19-én nyilván már a részletek ismeretében eszközölte ki az idézett adománylevelet. A fejleményekről alig tudunk valamit: Lajos király a per kirobbanásakor, 1516. szeptember végén Acél István pozsonyi várnagyot, az Éleskőt birtokló Pilsberger Farkast és Bellyéni Albert ítélőmestert küldte ki az udvarból az ügy kivizsgálására,497 de hogy ennek mi lett a következménye, nem tudjuk. A per látszólag továbbgyűrűzött és alighanem diplomáciai bonyodalmakat is okozott, hiszen az 1523. évi pozsonyi csúcstalálkozón Szydlowiecki lengyel kancellár fontosnak tartotta november 23-án a naplójába bejegyezni, hogy „ezen a napon választ adtak Zerotínsky Jánosnak, akit, bár megidéztek, elbocsátottak, mivel a felperes, Korlátsky Péter főudvarmes-ipsarum iustam et rectam revisionem et rectificationem duximus dandas et concedendas”. DF 277159. (1574. évi átírásban.) 4911392: „Zudumericha”. DF 266058. - Bár megjegyzem, hogy a falut csak az iktatásnál említik, nevét az adománylevél nem tartalmazza. 4921395/96: DF 266059., 1438: DL 107526. stb. 493Lásd az előző két jegyzetben szereplő okleveleket. Az 1392. évi adománylevél Dyoswratna néven elhagyott településként említi. 4941438: „piscine et ville desolate Wrathna dicte ad eandem civitatem [sc. Zakolcha] spectantis”. DL 107526. 495Életére és az uradalom megszerzésére 1. Kozák, Vzstup, különösképpen 67., vö. Varsik 118. (2. jegyzet) 496 A Zerotínsky család terjeszkedéséről és Szakolca város ezzel kapcsolatos sérelmeiről egy évszám nélküli, de bizonyosan 1526 után kelt, a város által az uralkodóhoz írott supplicatio számol be (Szakolca város levéltára, mikrofilmen: MOL C 1414. doboz.). Vö. PetroviC, Hranica 11. (A szerző által 1515. február 24-i keltezésűnek mondott oklevél helyes kelte szeptember 21.) - 1517. jan. 11. „.. .veras metas eiusdem civitatis nostre et ipsorum civium nostrorum indebite occupassetis, adeo ut iam per huiusmodi occupaciones ad propinqua loca eiusdem civitatis nostre pervenissetis”. DF 277163. 4971516. szept. 28. DF 277169. (Cseh nyelvű levél Szakolca városának)
