Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
Korlátkő elvesztése 39 gokat raboltattak el, és mivel Dorottya elkövetőként Rozgonyi Jánost, Rénoldot és Osvátot nevezte meg, az erőszakos tettre még Rénold 1472. évi halála előtt kerülhetett sor.201 Korántsem elképzelhetetlen tehát, hogy Osvát úgy igyekezett családi birtokait a nagyhatalmú báróktól megvédeni, hogy a szolgálatukba szegődött. Korlátkő visszaszerzésével először 1481 szeptemberében próbálkozott. Ekkor a király személyes jelenléte előtt az őt teljes jogon megillető vár birtoklásától eltiltotta Georg von Steint,202 majd egy idézéssel pert indított ellene, amelyet a bíróság 1483 októberéig halasztgatott. Mivel az alperes egyszer sem jelent meg a törvényszéken, ekkor három vásáron történő kikiáltást rendeltek el. Bár ezt 1484. február elejéig végre is hajtották, a májusi tárgyalás előtt a német főúr átruházta a várat Königsbergi Plankner János udvari lovagra, így a per tárgyalása újabb hosszú halasztásokat szenvedett.203 A felek mindent megtettek győzelmük érdekében: Plankner 1485 júliusában Bécsben kieszközölt Mátyástól egy iktatóparancsot, amelyben az szerepelt, hogy a várat a király 6000 forintért örökre ráruházta.204 A december végi iktatásnál azonban Osvát és két leánytestvére ellentmondással élt, mire Mátyás 1486 februárjában szigorúan megparancsolta a nyitrai káptalannak, hogy ne vegyék figyelembe az ellentmondást, mivel a vár Bánfi Mihály hűtlensége folytán őrá háramlott, ezért azt teljesen jogszerűen (libere) adta el az időközben elhunyt Planknernek; következésképpen fiainak, Jánosnak és Farkasnak úgy adjanak ki oklevelet az iktatásról, mintha nem történt volna ellentmondás.205 Ezt követően viszont állítólag Osvát érte el azt, hogy testvére, Bánfi Mihály magszakadására tekintettel a király a várat neki adományozza.206 Mindazonáltal ezek a kísérletek nem érintették az évek óta tartó pert, amelynek végén, 1486 decemberében, mivel a két Plankner-fiú szintén nem jelent meg a tárgyaláson, a személyes jelenlét bírósága a várat és uradalmát Osvátnak ítélte.207 rejlő Rozgonyi-jogokat (DL 89029.). A Rozgonyiak ekkor már fél évszázada nem birtokolták a várat, esetleges jogaikról így csak egy „bennfentes” rendelkezhetett ismeretekkel. Bár az előbb felsorolt birtokokat akár a Rozgonyiaktól is megkaphatta, valószínűbb, hogy 1492 körül szintén királyi adományként került a kezére. Egyébként második feleségének apja, Becseri János is a Rozgonyiak szolgálatában állt, amennyiben iktatásaiknál királyi emberként történő feltűnését így értelmezzük (1459-1460: DL 15400, 15410., DL 88893.), így a házasság létrejötte a két familiáris ismeretségének természetes következménye is lehetne. 201 Rénold halálának időpontjára 1. Engel, Gen. „Básztély nem 4. tábla: Rozgonyi (Lőrinc ága)” című tábla. 2021481. szept. 27. DL 73161. 2031486. dec. 8. DL 73161. 2041485. júl. 24. DF 273187. 2051486. febr. 26. DF 273303. 206Egy 18. századi elenchus kivonata szerint „Korlátkűi eidem Osvaldo filio ac dominae Veronicae Georgii de Appony et Barbarae Alberti Szilva de Szilvaköz consortibus, filiabus vero Osvaldi Báni de Korlátkű alias de Bucsán per defectum Michaelis Bánffy de Korlátkű Matthias rex contulit castrum et dominium Korlátkű anno 1486.” SObA v Nitre, Ethey Gyula gyűjteménye, 11. doboz, jelzet nélkül. (Az elenchus kivonatai egyébként pontosak, nagy részük beazonosítható mai DL-DF jelzetekkel. Az ugyanakkor csökkenti hitelességét, hogy a király nem csak Osvátnak, hanem két nővérének is adományozta a várat.) Csaknem szó szerint ugyanez a szöveg megvan az egyik Apponyi-elenchusban is, ami azonban nem erősíti hitelességét, hiszen ezeket a kivonatgyűjteményeket gyakran másoltak egymásról (SNA Rod Apponyi, Oponice a Jablonica, Elenchy, no. 159.). 2071486. dec. 8. DL 73161.
