Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
Korlátkövi ifjabb Osvát (|1511) Korlátkő elvesztése Osvát bán halálával azonnal megmutatkozott, hogy a családfő tekintélye nélkül a fáradságosan megszerzett vagyon megőrzése nehéz feladatnak ígérkezik: Ország Mihály nádor nem sokáig halogatta, hogy visszafoglalja Szomolánynak a családot zálogjogon megillető felét, természetesen a zálogösszeg kifizetéséről megfeledkezve.171 Bár kétségtelenül kevés forrással rendelkezünk a családfő halálát követő két évtized történéseiről, látszólag a Bánfiak - Osvát fiait érthető módon így nevezték - életében a nádor támadását még további kedvezőtlen események követték. Javaikat egymás után bocsátották zálogba,172 sőt 1469-ben örökre lemondtak Ószilincsről Nagyszombat város részére. Mivel az erről kiállított oklevélben vételárat nem tüntettek fel, vélhetően a város polgárai irányába fennálló adósságaik fejében mondtak le a birtokról.173 Az elsőszülött fiú, István azon lépése tehát, hogy a Korlátkőt uradalmaival körbevevő nádor szolgálatába lépett az 1460-as években,174 és ezáltal védelme alá helyezte magát, ésszerű döntésnek tűnhetett. Az Ország Mihállyal létrejött kapcsolat kialakításában alighanem édesanyjának a nádor szolgálatában álló rokonai segédkezhettek. A bécsi egyetemet is megjárt Istvánnak kortársai alighanem fényes jövőt jósoltak, hiszen - nyilvánvalóan a nádor közbenjárására - bárói rangú hitvest kapott, Nánai Kompolt János ajtónállómester (1449-1451) leánya személyében.175 Az így keletkező kapcsolati tőkét azonban ko-1711458. szept. 10. DL 62596. - Osvát bán egyik fia és leánya 1489-ben megpróbált zálogjogon bekerülni Szomolány felébe, nyilván arra hivatkozva, hogy az ekkor már elhunyt nádor sohasem fizette vissza a zálogösszeget. A kísérlet sikertelen volt, mivel a szomolányi várnagy összeharangozta a jobbágyokat és elkergette az eljárás lefolytatóit: DL 98214. 1721462-ben bucsányi részüket zálogolták Bucsányi (Gecse) Mihálynak 60 forintért: DL 15720.; 1467 elején Srank Mihály nagyszombati kapitányt egy „Karkolczy” nevű malomba vezették be, ami feltehetően szintén a Korlátköviek zálogolásából kerülhetett kezére, hiszen nyilván Karkóc falujuk határában állt: DF 273182.; Egy 1473-ban tett panasz szerint Bánfi Mihály bucsányi birtokrésze legalább három éve egy nagyszombati polgár birtokában van: DF 227252.; 1481-ben egy bucsányi malmot a nagyszombati plébánia birtokol zálogképpen egy helyi polgár adományából: DF 279711. - E zálogosításokat nyilván az öt leány kiházasításának költségei tették szükségessé. 1731469. ápr. 10. DF 279692. - Adósságaikra 1. az előző jegyzetben felsorolt zálogosításokat. - Úgy tűnik, hogy csak a birtokot, a hozzá tartozó Ószilincsfölde prédiumot nem adták át Nagyszombatnak, hiszen a későbbiekben a család kezén feltűnő Kislincs puszta nyilván ezzel azonos. Vö. Ószilincs később adatolható „Aglynch” vagy „Ztharalynch” nevével, 1510: DF 279809. 174 A familiaritásra csak közvetett adataink vannak: 1465-ben Bánfi István - éppen a szomolányi uradalom iktatásánál - Ország Mihály nádor kijelölt királyi embere volt, feltételezhető, hogy legkésőbb ekkorra már a nádor familiárisa lett: DL 16250. István egyébként még kétszer mutatható ki kijelölt királyi emberként, 1466-ban az éleskői uradalom (DL 14276.), 1471-ben pedig a berencsi uradalom (DF 273288.) iktatásánál. Eljárást azonban csak testvére, Mihály hajtott végre: őt 1472-ben szintén a berencsi uradalom ura, Kropáó Miklós kérte fel az iktatásra (DL 102871.). Szintén nádorhoz való kötődésére utal előkelő házassága is, 1. a következő jegyzetet. 175 István házasságára csupán Kompolti Miklós özvegye tiltakozásának egy mondata utal: „Item unam tunicam de athlacz flavei coloris cum ermelinis subductam per prefatum priorem maritum
