Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi idősebb Osvát (†1456)
Újlaki Miklós szolgálatában 27 Újlaki Miklós szolgálatában Osvát Korlátkő megszerzésével most már nem csak tisztsége, hanem vagyona alapján is az előkelők (proceres) közé került. Az 1447. évi budai országgyűlésen, midőn a rendek átvették az elhunyt Hédervári Lőrinc nádor fiától a budai várat, az erről kiállított oklevélben társadalmi rangjának megfelelően szerepelt a bárók és a megyei követek közötti csoportban.118 Bár jelenléte, mint az alábbiakból kiderül, számtalan politikai eseménynél kimutatható, természetesen ezeken nem önálló politikusként, hanem rendre Újlaki Miklós kíséretében vett részt. Jelentősebb politikai feladatot csupán egyszer kapott: 1448 novemberében a Péterváradon összegyűlt országnagyok - köztük Újlaki - Töttös László társaságában őt küldték Szendrőre, hogy a rigómezei csatát követően Brankovics György szerb despota fogságába esett kormányzó kiszabadításáról tárgyaljanak.119 A küldetés sikeres teljesítését követően, miután az országnagyok december végén a létrejött szerződést Szegeden ratifikálták, jutalomképpen Osvátnak is megerősítették Korlátkő feletti birtokjogait.120 A küldetéssel annak ellenére bízták meg, hogy ekkor átmenetileg nem viselte a vicebáni címet, ami mindenképpen a kortársak előtti tekintélyéről árulkodik. Az Újlaki és Osvát közötti kötelék mindkét fél számára gyümölcsözőnek bizonyult. Az úr számára a nyilvánvaló helyettesi, birtokigazgatási, katonai feladatokon, illetve kísérete tagjaként a tanácsosi szerepen, a familiáris számára pedig a vagyonszerzésen túl jól példázza ezt a Fáncs-testvérek esete is. Midőn 1445- ben Tallóci Matkó szlavón bán váratlanul elhunyt, a rivális Cilleiek és hadvezéreik azonnal lecsaptak az ő és testvérei felügyelete alá tartozó szlavóniai várakra. A Tallóciak két familiárisa, Gordovai Fáncs István és Péter átadni kényszerültek Szentgyörgyvárát, miután értesültek arról, hogy saját családi várkastélyukat is ostrom alá vették. A szlavóniai harcokban mindvégig semlegességet tanúsító Újlaki árulásra hivatkozva azonnal megszállta, majd éveken át kezében tartotta javaikat.121 A birtokok elfoglalását alighanem Osvát hajtotta végre, hiszen az 1446. évi pesti országgyűlésen ő kapta meg az adománylevél szövege szerint „Szlavóniát tűzzelvassal pusztító” Fáncsok egyedüli délvidéken kívüli birtokát, a Komárom megyei Szendét.122 Hangsúlyosan mutatkozik itt meg az úr és familiárisa közötti „munkamegosztás”, majd a zsákmányon történő, természetesen nem egyenlő osztozkodás. 1450-ben Osvát feladatköre jelentősen átalakult. Bár kis megszakítással - amikor Újlaki Miklós helyett Bebek István viselte a báni címet (1447-1448)123 118Héderváry I. 251., Mályusz, Rendi állam 29-30., Engel, Arch. I. 515. stb. 1191448: Zichy IX. 205., vő. Mályusz, Rendi állam 530. 1201448. dec. 27. DL 102831. 121 Pálosfalvi, Cilleiek 82-84. 1221446. jún. 26. DL 13933., vő. C. Tóth, Gordovai 276. - Osvát természetesen Újlaki kíséretében tartózkodott az országgyűlésen. Újlaki pesti jelenlétére 1. 1446. jún. 16. DL 102498. 123Éppen Korlátkövi Osvát „egykori macsói vicebán” címzése alapján mutatott rá Mályusz Elemér Újlaki átmeneti távozására a macsói bánságból (Mályusz, Rendi állam 530.), ennek körülményei azonban egyelőre ismeretlenek. Engel Pál nem hoz olyan adatot, miszerint Újlaki ekkor nem viselte a báni tisztséget, sőt: Újlaki titulatúrájában továbbra is szerepelteti a címet. Bebek István bánsága ugyanakkor 1448 januárja és 1448 augusztusa között mutatható ki, 1449. május 2-án már egykori bán, és ez az időintervallum pontosan egybeesik Osvát egykori vicebáni
