Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
Nyitra megye 157 Verbóc: A berencsi uradalom tartozéka, vámmal. 1502-ben ifjabb Osvát adományt kap a berencsi uradalomra, többek között Verbócra is. 1503-ban Osvát Mekcsei György szepesi prépost elleni panaszai 13 itteni jobbágy nevét őrizték meg. Ismeretlen időtől mentesült az állami adó fizetése alól, az adóösszeírásokban így rendszerint nem szerepel. 1534-ben Korlátkövi Zsigmond panaszkodik, hogy Nyári Ferenc elfoglalta itteni birtokrészét. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján a berencsi uradalom tartozékaként felerészt Nyári Jánosé, felerészt pedig Ferenc többi rokonáé lett. 1572-ben egy hatalmaskodás során a Nyári-örökösök 21 itteni jobbágyát sorolják fel. - Ma: Vrbovce (Szlovákia).882 Vradistye: A holicsi uradalomhoz tartozó falut, amelynek 1452-ben 14 portája adózott, 1520 júliusában Cobor Gáspár bocsátja zálogba 250 forintért Pruzinócki Miklós királyi kamarásnak, aki ugyanez év októberében továbbadja Korlátkövi Péternek ugyanannyiért. Péter 1521-ben még egy, a település lakosságának szóló parancslevelet is kieszközölt a királytól (azaz a tulajdonostól, hiszen a Coborok zálogbirtokosok voltak), hogy engedelmeskedjenek neki. Az 1534. évi Korlátkövi-Nyári szerződés Péter özvegye, Dorottya kezén hagyja azzal a kikötéssel, hogy ha visszaváltják, akkor az összeget Dorottya vagy leánya, illetve Zsigmond között egyenlően kell elosztani. 1538-ben Cobor Gáspár felvesz Szakolca várostól 400 forint kölcsönt, és ígéri, hogy ha ezt határidőre nem fizeti meg, akkor a jelenleg Nyári Ferenc kezén lévő Popugyin és Vradistye birtokokat adja át, szavatosságul Nagykovalló nevű birtokát kötve le; a határban folyó Chvojnica vizét a város saját halastavába vezetheti. 1540-ben Korlátkövi Zsigmond panaszkodik, hogy az ezévi priterzsi, szotinafalvi, lopassói, vradistyei és popugyini búza- és bortized őt illető felét Nyári Ferenc és felesége elfoglalta tőle. - Ma: VrádiSte (Várköz, Szlovákia).883 Zéla, Felső-: Bucsányi István és testvére, Miklós 1373-ban adományul kapta a Fáciánfölde nevű egy ekealjnyi földdarabot, amely Zéla és Kesztelen (Kezlyen) között terült el. Az iktatáskor azonban a zélai nemesek ellentmondtak, mondván, hogy az iktatott földet Zélának hívják, és őket illeti. A per végéről nincsen tudomásunk. 1395-ben, Zsigmond király adománya folytán István és fia, György bekerült egy zélai telekhelybe. Mindazonáltal nem lehetetlen, hogy a később Felsőzélának nevezett falut már korábban is birtokolták: Bucsányi István 1383-ban például egy zélai nemes okleveleit rabolta el és vágatta ki erdejét. Az 1403-as lázadást követően Berencsi István királyi sáfár kapta adományba a bucsányi birtokrésszel együtt, 1414-ben ugyanis megosztozik rajta rokonával, Ozdögei Pál bánnal. 1422-ben már a galgóci uradalom része az Újlaki család kezén. Újlaki Miklós 1447 előtt Karkóccal és a bucsányi résszel együtt Bucsányi Osvátnak adományozza. 1452-ben Osvátnak itt 7,5 portája adózott. 1469-ben, mikor Zélai Lőrinc zálogjogon be kívánta magát vezettetni a teljes Zéla birtokba, kivéve saját nemesi telkét, itteni birtokrészeik kapcsán Korlátkövi István és Osvát mondott ellent. 1484-ben Osvát arra panaszkodott, hogy Románfalvi Jób ura, Újlaki Lőrinc herceg utasítására a Zéla birtok határain belüli Naghdanach, Kysdanach és Sykrethe nevű réteket elfoglalta. 1485-ben szlovák névváltozatban (Zelenycze), Pozsony megyei településként szerepel a király által Plankner Jánosnak eladott vár tartozékai között. Érdekes, 1481-1492 között az ifjabb Osvát által visszakövetelt birtokok között nem szerepel, ami amellett szólhat, hogy a család 8821502: DL 73169., 1502: DF 273642., DL 102870., 1503: DF 226900-226901., 1504: DF 273629., 1534: HMBK 17-1-20., 1551: LR II. 430-433., 1572: NRA 171-28., vö. Varsik, Osídlenie 138., 155-156. (Az 1452. évi adóösszeírásra hivatkozva, amelyben nem szerepel, pusztának tekinti.) 8831452: DL 44649., 1520: DL 106083. (Prot. 524-525.), DF 226514. (Az adatot Nógrády Árpádnak köszönöm) = BA 4-555., DF 226512. = BA 4-558. (Oklevélfüggelék 15. sz.), 1521: 1748. évi Apponyi-elenchus, szövegét 1. Popugyinnál, 1534: HMBK 66-1-12., 1538: HMBK Prot. 5. 978-980. = MOL P 183. (Esterházy cs. hercegi lt., Czobor cs. 1. csomó, A-22.), 1540: HMBK 28-9-21.
