Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Bevezetés
A magyar és a szlovák szakirodalom a Korlátköviekről 13 A századforduló, majd a 20. század kutatásai jóval több adatot tártak fel a család történetét illetően, holott a Korlátköviekkel kizárólag periférikusán foglalkoztak. A neves genealógus, Wertner Mór például egy hosszú lábjegyzetben értekezett a Bucsányiak és a Korlátköviek első közös őseiről,17 jóval később pedig Mályusz Elemér közölte egy bekezdésben az Újlaki Miklós familiárisaként az 1447. évi budai országgyűlésen részt vevő Korlátkövi idősebb Osvát rövid életrajzát, hibák nélkül.18 Valamennyi munka közül ki kell azonban emelnem Fógel József két adattárként is használható kézikönyvét,19 valamint Kubinyi András tanulmányait,20 amelyek számtalan értékes adatra hívták fel a figyelmemet. Engel Pál jóvoltából azóta elkészült a család eddigi legjobb leszármazási táblázata is, amely ugyan egy-egy helyen kiegészíthető, de kiváló alapot biztosít a kutatásokhoz. A családfa csupán egy apró hibát tartalmaz, amely azonban nem róható fel a szerzőnek: a Bucsányi Korlátkövi és a Bucsányi Bodok család tagjai egyaránt sokszor csak „Bucsányinak” nevezték magukat, ami a keresztnevek egybeesése miatt olykor nehezen eldönthetővé teszi, kiről is van szó valójában. így történt, hogy a táblázatban Bucsányi (Bodok) Osvát felesége szerepel Korlátkövi ifjabb Osvát feleségeként.21 A téma a szlovákiai történeti kutatást sem késztette behatóbb vizsgálatra, annak ellenére, hogy a család regionális szerepe jelentősnek tekinthető. Itt kétségtelenül Branislav Varsik 1956-ban publikált forráskiadványának néhány adatokban gazdag - a Mednyánszky-Nagy-Jedlicska-hármas adatain túl saját gyűjtésével kiegészített - lábjegyzete emelendő ki, amelyeket magyarázat gyanánt fűzött a családtagok által szlovákul írott levelek szövegéhez. Megállapítja például, hogy a család nem 1535-ben halt ki, hiszen Zsigmond még 1545-ben is életben volt. Péter udvarmesterségét azonban csak 1517-től számítja.22 Ugyanő a berencsi vár történetének összefoglalásakor is beleütközött a birtokos Korlátköviek szerepébe, de Jagelló-kori adatgyűjtése igen hiányos, mindenesetre jogosan adott kétségének hangot annak kapcsán, hogy Osvát 1486-ban megörökölte volna Berencset.23 Az utóbbi években sűrűn megjelenő szlovák helytörténeti munkákban sajnos még mindig a fenti triász, valamint az adataikat felhasználó Eudovít Janota 1935-ben megjelentetett népszerű vártörténeti művének24 hatása érződik, bár meg kell jegyezni, és a várnagyi cím valójában felváltva fordul elő, és természetesen az ispáni címmel volt egybekötve). - Borovszky, Komárom 555. (Reiszig Ede) szerint a Bucsányi Korlátkői család már talán a 14. században megtelepedett a megyében. Ezt azzal indokolja, hogy Zsigmond 1412-ben már gyallai pusztáját bocsátja zálogba. Az adat, amelyet Csánki III. 520., majd tőle Wertner, Diplomatarium 11. is átvett, azonban 1512-es, a félreértést a hibás szövegkiadás okozta (Konkoly- Thege 1. közi. 26-27., vö. DF 287739.). Zsigmond amúgy a Bucsányi Bodok család tagja; a gyallai birtok megszerzésére 1. Neumann, Esküdtek 271. - Sziklay-Borovszky, Nyitra 520. (Dedek Crescens Lajos) szerint a surányi vár Ország László halála után leánya, Dóra révén Korlátkövi Péterre szállt, majd ennek halála után leányuk, Erzsébet kezével Nyári Ferencre (a vár sohasem állt Péter birtokában, Nyári pedig foglalással jutott hozzá, lásd alább). 17Wertner, Diplomatarium 11. (2. jegyzet) 18Mályusz, Rendi állam 529-530. I9Fógel, Ulászló és Fógel, Lajos passim. 20P1. Kubinyi, Bárók, Királyi udvar, Sárkány Ambrus stb. passim. 21 Engel, Gen. „Hontpázmány nem 16. Korlátkövi” című tábla. 22Varsik 52-53., 120. (1-2. jegyzet) 23Varsik, Osídlenie 126-127.
