Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Bevezetés
12 Bevezetés A magyar és szlovák történeti szakirodalom a Korlátköviekről A 19. századi családtörténeti és genealógiai művek olvasása közben gyakran érhetjük tetten azt a jelenséget, hogy az adott családdal foglalkozó első szerzőtől nem csak a helyes, hanem a téves adatok is megállíthatatlanul végighömpölyögnek a későbbi szakirodalmon. Nem történt ez másképp a Korlátköviek esetében sem. Itt az elsőséget egy 1834-ben megjelent könyv mondhatja a magáénak, amelynek Mednyánszky Alajos által írott egyik fejezete Korlátkő kapcsán a birtokos családok történetét is tárgyalja,10 de előadásába számtalan hiba csúszik. Bárminemű forráshivatkozás nélkül a Korlátkövi család kihalását például 1535-re helyezi (helyesen 1546), I. és II. Osvát generációját összekeveri, II. Osvátot 1512-ben - azaz halála után egy évvel - királyi sáfárként említi (e tisztséget 1492-1495/98 között viselte), Pétert 1502-ben kancellárnak tartja (kamarás helyett), mindezt számtalan rossz évszámmal egészíti ki. Tőle ered az a tévedés is, miszerint Korlátkőt ugyan Mátyás király 1485-ben Plankner János udvari lovagnak adományozta, de a Korlátköviek a birtokban maradtak, hiszen 1498-ban is a vár birtokosaiként tűnnek fel, a „Korlátkői szabad úr predikátummal” - azaz birodalmi bárói címmel (a kérdésről lásd alább). Hasonlóképpen félreértésnek tekintendő az, hogy II. Osvát 1486-ban Berencs várát is megörökölte (a várat az 1502. évi adomány után kilenc évvel, 1511-ben szerezte meg).11 Ezek az adatok aztán szinte szó szerint megtalálhatók Nagy Iván híres genealógiai művében is, aki bár Mednyánszky genealógiai tévedései közül a generációk keveredését helyesen javította, újabb téves évszámmal is gyarapította a családról szóló ismeretanyagot.12 A régi történeti irodalom legpontosabb munkája kétségtelenül Jedlicska Pálnak a Kis-Kárpátok régiójáról írott feldolgozása. 0 már jóval több adattal rendelkezett a családról, de elődei tévedéseinek egy részét újraközölte.13 így ismerteti azt a félreértést is, miszerint az Újlakiaktól Korlátkőt az Alsólindvai Bánfiak örökölték meg (ennek alapja az volt, hogy Korlátkövi Osvát macsói vicebán fiai magukat Bánfinak nevezték), de aztán előadja a helyes verziót is: a Korlátkövi család a Hontpázmány nembeli Bucsányiak közül származik.14 Zárójelben jegyzem meg, hogy a Bucsányiakról olyan vélekedés is napvilágot látott, miszerint a Battyányi családdal azonos.15 A milleniumi megyemonográfiák aztán több értékes, főként birtoklástörténeti adatra hívták fel a figyelmet, de értesüléseik gyakran pontatlanok.16 10Hormayr, Taschenbuch 57-65. nUo. 62-63. 12Nagy Iván V. 352-354. - Korlátkövi János krakkói egyetemi hallgatóságát 1493-ra helyezi, a valóságnál mintegy másfél évtizeddel korábbra. 13Jedlicska, Kiskárpáti emlékek 50-56. 14Uo. 50-52. 16A milleniumi Nyitra monográfiában Reiszig Ede egy helyen „Bucsányi (Battyány)” családról tesz említést (Sziklay-Borovszky, Nyitra 682.). leNéhány kiragadott példa: Borovszky, Esztergom 450. (Reiszig Ede) szerint Csév birtokosa 1525-ben Cobor Gáspár volt (a település valójában Korlátkövi Péteré volt). A félreértés forrása az lehetett, hogy Cobor 1525. évi idézését Péter ellen éppen Cséven (Piliscsév) hajtották végre (DL 26347.). - Borovszky, Esztergom 28. (Reiszig Ede) szerint Lábatlanon Korlátkövi Tamás komáromi főispán birtokolt (Péter helyett). - Borovszky, Komárom 408. (Reiszig Ede) szerint Korlátkövi Osvát 1500-1514 között volt főispán (helyesen 1498-1511), Péter pedig 1514-1526 között (helyesen 1512-től), előbbi pedig 1502-1510 között komáromi és tatai kapitány is (a kapitányi
