Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
100 Korlátkövi Zsigmond rétével és az oda összehívott szomszédokkal együtt a várdomb aljához ért, látta, amint a várkapuból számtalan fegyveres sorjázik elő, és az addig nyitott kaput bezárják. Révai ezt figyelmen kívül hagyva folytatta útját, áthaladt a vár első és második védművén, amikor a várnagy puskás és kopjás gyalogosokkal elállta az útját. Miután felolvastatta a király parancslevelét, dolga végezetlenül kénytelen volt távozni, mivel Nyári embere továbbra sem engedte át a várkapun. Révai az elűzés okát adandó Korlátkövi Erzsébetet megidézte két héttel későbbre,616 de a per halasztással a következő év márciusára került.617 Közben, 1538 novemberében a leányág többi tagja is hasonló parancslevelet váltott ki. Ebben előadták, hogy őket ugyanakkora rész illeti meg a berencsi és korlátkői uradalmakban, mint Korlátkövi Erzsébetet és Zsigmondot, ezért osztályba szeretnének velük bocsátkozni. A királyi parancsot Mérei Mihály ítélőmesternek címezték,618 de végrehajtására vélhetően nem került sor, mivel közben megkezdődtek az Anna és Nyáriék közötti per tárgyalása, és ennek során a leányág bejelentette, hogy ők is belépnek a perbe.619 A nem teljesen azonos igények ekkor találkoztak össze. Az ítélet egyszerű volt: a berencsi uradalmat ifjabb Osvát összes leszármazottja között egyenlő részekre kell feldarabolni, Péter udvarmester és felesége ingóságait pedig Anna és Erzsébet között kell két részre felosztani.620 Bár ekkor Nyári és felesége nem jelent meg, a következő napokban új tárgyalást kértek, amire május 8-án sor is került. Az alperesek védelmüket arra alapozták, hogy a vár és uradalom jogos férfiörököse Korlátkövi Zsigmond, és Erzsébet nem pusztán női jogon, hanem a férfiörökös jóindulatából és engedélyéből kifolyólag, a vele kötött szerződés értelmében birtokolja a várat, amivel a leányág jogai nem sérülnek. Miután ezt Nyáriék ügyvédje előadta és az elűzésért járó 72 forint bírságot is megfizette, meglepő dolog történt: felállt Zsigmond képviselője, és közölte, hogy bár ügyfele Nyáriékkal valóban szerződést kötött, annak feltételeit az alperesek nem teljesítették, ezért vissza kívánja tőlük venni a várat, ami után kész a nőágnak jogaikat kiadni. A bíróság ekkor Zsigmondot utasította, hogy ez ügyben kezdjen külön pert, most ugyanis más ügyben pereskednek. Ezt követően az ingóságok ügyében Nyáriék ügyvédje előadta, hogy Annát édesanyja saját vagyonából házasította ki, így az ingóságokból neki nem jár rész, hiszen az a magyar szokásjog értelmében az anyja mellett hajadonként maradt leányt illeti meg. Ezt Anna ügyvédje nem fogadta el, azzal érvelve, hogy Annát teljes egészében Ország Imre vagyonából, Szécsényben házasították ki. A bíróság ekkor úgy ítélt, hogy az ingóságok ügyében tanúvallatást kell tartani, a leányágnak bizonyítania kell azt, hogy Berencshez Osvát vásárlással jutott, Nyáriéknak pedig további okleveles bizonyítékokat kell felsorakoztatniuk amellett, hogy birtoklásuk nem sérti a leányág jogait.621 esset, nullam tamen divisionem facere et neque in eum finem ipsum locumtenentem in arcem ipsam admittere vellet, cum a domino suo desuper nullam haberet instructionem”. BA 4-512. 6161538. nov. 5. BA 4-512. 6171539. márc. 12. BA 4-512. - Közben Anna 1538. december 3-án átíratta magának a Korlátkövi-Nyári szerződést: ML 44-1-1-7. 6181538. nov. 27. BA 2-224. 6191539. márc. 12. BA 4-512. 620Uo., illetve BA 5-868.
