Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Bank Barbara: Néhány tisztázatlan kérdés a mosonmagyaróvári sortűzzel és a Dudás-perrel kapcsolatban
nálati utasítás szerint csak a közvetlen, saját parancsnoktól fogadható el tűzparancs, hiszen csak a helyszínen levő parancsnok képes megítélni; szükséges-e a fegyverhasználat.” Dudás még akkor is felülbírálhattavolna a tűzparancsot, ha felettese, Fekszi László alezredes rendelte volna el a sortüzet, mert a „fegyverhasználatra vonatkozó parancsot a fegyveres egység parancsnoka megtagadhatja, ha szolgálati elöljárója nem a helyszínen adja...”, mivel ő nem tudja helyesen felmérni a helyzetet, hiszen nem volt a laktanya közelében sem.23 A sortűz áldozatai - halottak és sebesültek A fegyverhasználat következtében elhunyt, illetve megsérült személyek számát a különböző korabeli feljegyzések, a mostanában tett nyilatkozatok és publikációk eltérő módon becsülik. A fegyverhasználatot követően azonnal megkezdődött a sebesültek ellátása és az elhunytak elszállítása. Ebben a város lakossága - a határőrség is - szállítóeszközökkel segítséget nyüjtott. A mosonmagyaróvári kórház - megfelelő kapacitás hiányában - a rengeteg sérültet nem tudta ellátni. Az orvosok csak az életveszélyes sebesültekkel foglalkoztak. A könnyebb és súlyosabb sérülteket - elsődleges ellátásuk után - a kórházzal szembeni iskolában helyezték el, egy részüket pedig a győri kórházakba irányították, de több személyt ellátásuk után hazaküldtek. A sérülésekre vonatkozó kórházi dokumentumok hiányosak, így a kezelésben, ellátásban részesültek száma pontosan nem állapítható meg.24 Az események bekövetkezte után egy nappal - október 27-én - a Győr-Sopron megyei Hírlap tudósítása szerint, „a harcnak 59 halálos áldozata van, 130-an pedig megsérültek.” A Stern című lap 1976. október 23-i jubileumi száma 84 halottról írt. A Remember Hungary 1956. című, 1975-ben az USA-ban kiadott könyv25 88 diák és munkás halottról, illetve a Paris Match-ra hivatkozva 88 gyermek halottról írtak. A Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” című adásában 1989. június 14-én már tényként 105 halálos áldozatról beszéltek, de azóta elhangzott az is, hogy 138 fő halt meg október 26-án a mosonmagyaróvári sortűzben.26 Az elhunytak búcsúztatására és temetésére 1956. október 28-án került sor Mosonmagyaróváron. Az óvári temetőben Ambrus József honvéd őrnagy, a katonai tanács elnöke mondta a búcsúbeszédet. Meghallgatásakor elmondta, hogy emlékezete szerint 40 koporsó volt felravatalozva. Ugyanezen a napon a mosoni temetőben Jakubovics honvéd hadnagy búcsúztatta az elhunytakat. Az ő visszaemlékezése szerint az előre megírt beszédet az utolsó percben kapta meg. A koporsók számára pontosan nem emlékezett.27 A Tér-kép című újság több alkalommal foglalkozott a mosonmagyaróvári eseményekkel, és egyik számában közölte az áldozatok részletes névsorát. A névsorban 49 elhunyt személy adatai szerepelnek. A bizottság megállapította, hogy pontatlan volt a névsor, mivel közülük 3 fő a győri börtönnél történt sortűz következtében halt meg.28 A bizottság az elhunytak számának és kilétének pontosítása érdekében áttekintette a mosonmagyaróvári, a volt mosonmagyaróvári járáshoz tartozó községek és a győri tanácsok halotti anyakönyveit, a temetők és a különböző egyházak nyilvántartásait. Az anyakönyvek szerint Mosonmagyaróváron 48, Győrben 56
