Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)

Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén

forradalmi események résztvevői szolgáltattak. Itt a nehézséget az átéltek hatására kialakult jelentős érzelmi elfogultság jelentette. Természetesen ezek mellett számolni lehetett a különböző hírügynökségek és hivatalos szervek értesüléseivel is. Mégis az, hogy az osztrák napi- és hetilapok ilyen körülmények között is viszonylag pontos képet tudtak közvetíteni olvasóik felé a szomszédban zajló folyamatokról, mindenekelőtt a helyszíni tudósítók, valamint a szerkesztőségi munkatársak és vezetők összehangolt, megfeszített munkájának volt köszönhető.

Még egy tényt mindenképpen meg kell említeni az osztrák újságokkal kapcsolatban. Az 1956 október végén - november elején kialakult különleges helyzetben az ausztriai sajtótermékek nem csak az osztrák lakosságot informálták arról, hogy mi is történik a határ túloldalán - hanem a határ túloldalán élőket is. Ugyanis a forradalom napjaiban a Magyarországra érkező osztrák újságírók révén Magyarországra behozott osztrák újságok rendkívül fontos információforrások lettek a határmenti magyar lakosság számára. Nagyon jellemző volt a magyarországi helyzetre, hogy az újságírók nemcsak információkat gyűjtöttek Mosonmagyaróváron, hanem ők maguk is informálták az ittenieket arról, hogy mi zajlik például Budapesten. „A magyarok mohón olvasták a szabad világ híreit. Bécsből tudták meg, hogy mi történik Magyarországon.”66

Kik cselekedtek a határon?

A mosonmagyaróvári véres sortűzről érkező információk teljesen egyértelmű közvetlen ösztönzést adtak a segélyezéssel foglalkozó különböző osztrák szervezeteknek. Ösztönzést ahhoz, hogy egyrészről megindítsák ausztriai segélyakcióikat, másrészről a határon szerepet vállaljanak mindenekelőtt az összegyűjtött adományok Magyarországra való továbbításában.

Ezen szervezetek között elsőként kell megemlíteni az Osztrák Vöröskeresztet és annak kisebb területi szervezeti egységeit.67 A Vöröskereszt a magyar oldalról érkező segélykérelmek nyomán, a harcokról és áldozatokról szóló első jelentések ismeretében egyfelől rögtön intézkedett a megfelelő vérkészítmények, gyógyszerek, kötszerek és egyéb orvosi segédeszközök összegyűjtéséről, másfelől azonnal felhívással fordult az osztrák lakossághoz, hogy önkéntes véradásra buzdítsa őket. Az önkéntesek aztán nem csak a véradásban vállaltak szerepet, hanem az egyre nagyobb számban a határra érkező segélyszállítmányok továbbításában is, hiszen a Vöröskereszt a tárgyi adományok, illetve a pénzbeli segélyek begyűjtéséből is jócskán kivette a részét. A Vöröskereszt munkatársai legnagyobbrészt maguk is társadalmi munkában végezték tevékenységüket. „Civil” foglalkozásuk mellett például egy-egy település megbízottjaiként vállalták fel a karitatív munkát. Bár néhányuk személyes visszaemlékezése már felkutatásra került,68 nevük-személyük jelentős részben így is rejtve maradt. Külön kiemelni jelenleg is inkább csak azokat lehet, akik az ő munkájukat összefogva szervezték, irányították a segélyezés munkáját. Mindenképpen fontos megemlíteni Friedrich Proksch és Adalbert Riedl nevét. Előbbi az Osztrák Vöröskereszt bécsi és alsó-ausztriai területi igazgatójaként, míg utóbbi a nem sokkal a magyar forradalmat megelőzően szerveződött burgenlandi területi szervezet irányítójaként dolgozott.

44