Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Kuroli Géza egykori elsőéves akadémistával
Azóta mondják, hogy hol voltak még leásva géppuskák, én csak ezt az egyet láttam. Fönt az emeleti ablakokban láttam, hogy kettesével, hármasával voltak a katonák, és mindenkinél a géppisztoly. Ezt láttam, hosszabb ideig tartott elmondani, mint a pillanatnyi valóság volt. Erre a kegyetlen lövöldözésre még ma sem tudom hogyan, mert nem tudatosan, sarkon fordultam, hasra vágtam magamat és feküdtem. De az első sorozatban - mert a sortűznek két sorozata volt - egyszer csak azt éreztem, hogy nagyon meleg a jobb arcfelem, a szememmel nem látok, és elkezdtem törölgetni, tiszta vér voltam. Akkor láttam, hogy mellettem fekszik egy munkásruhába öltözött férfi, akinek a feje le volt skalpolva úgy, mintha egy labdát kettévágnának, a fejtető a testtől kb. 80 centiméterre a füvön, mint egy fél labda, a fejtető és a visszamaradt testrész között középen, mintha csak tálcán lett volna, a teljes agy. Amit az ember lát a formalínban, csak nem olyan véres, mert az már kezelt. Ettől lettem véres. Jött egy pillanatnyi, egy lélegzetvételnyi szünet, ez volt az alkalmas idő arra, hogy kicseréljék a géppuska hevedereket meg a géppisztoly tárakat. Gondolják át, micsoda őrült helyzet volt ez, micsoda idegállapot, és gondolkodásra képtelen helyzet - mert az ember nem tudta, mi következik: kijönnek és lelőnek bennünket, vagy újabb sorozat lesz, mint ahogy az is lett. Az embereknek, akiknek hasonló állapotban úgy alakult az elképzelése, hogy felállnak és szaladnak, nagy része elindult visszafele és rohantak. Fej-fej mellett voltunk egyik barátommal, hallgatótársammal, Győri Jóskával. Ő elkezdett kúszni, én meg nem, annyit kúszott, hogy a cipője a fejemnél volt. Akkor mondja, próbáljak meg én is kúszni. Tőlem jobbra a bitumenes út mellett volt egy árok, ami most is megvan, meg mellette sok fa. Az első fa tőlem 8 méterre lehetett. Gondoltam, megcélzóm, odakúszom, belefordulok az árokba, aztán fejjel a fának. Az talán véd. Ahogy elkezdtem kúszni, akkor kezdődött a második sortűz. Feltehetőleg - katona nem voltam - nem kúsztam szabályosan, és azt éreztem, hogy a derekamra egy körülbelül 15 kilós kalapáccsal odavágtak egy kegyetlen ütést. Aztán ott maradtam, tovább haladni nem volt lehetőségem. Utólag kiderült, hogy valószínűleg felemelt testtel próbáltam kúszni. A golyó az ülőgumó alatt lépett be a testembe, és a lágy részekben meg a keresztcsontnak a vájulatában feljött a csípőcsont alatt. A keresztcsontban kétoldalt vannak az úgynevezett foramenek1, ezek egyikén haladt át és ment volna tovább a golyó, de ütődött és robbant. Ha vasmagos golyó, akkor az simán ki tud menni, szakít, de kimegy. Ez robbanó golyó volt. Ennek az lett a következménye, hogy a csípőtányéromból - ezt láttam, amikor kivették, nem tudom hányadik műtétkor - tenyérnyi darab leszakadt, hiányzik. Aztán a repeszek mentek tovább. A csigolyákon lévő jobb oldali harántnyúlványokat letördelték. Ezekből néhány elveszett, néhány visszaforrt. Ha valahol tartósan kemény felületen fekszem, akkor át akarja bökni az izomzatot. Ez a gerinc melletti izomzati rész nagyjából hiányzik, mert a naponkénti kötözések alkalmával állandóan ki kellett metélni az elhalt részeket. Olyan mértékű volt ez a sérülés, hogy a törzsem 40 cm-ből 30 cm-nyi szakaszon teljesen szétszakadt, a belső szerveimet lehetett látni, a vesét, az aortát. Na most itt volt az isteni szerencse, hogy például nem kapott szilánkot az aorta, mert ha kap, akkor abban a szituációban szökőkútként pillanatok alatt elvérzek. Egyébként is rengeteg vért vesztettem, ahogy ismereteim 93
