Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)

Beszélgetés Dr. Gráf Győző egykori elsőéves akadémistával

- Amikor a ’90-es években sor került a Dudás perre, ön beidézett tanúként részt vett a tárgyaláson. Milyen emlékei vannak erről a perről?- Ez a per mondhatni egy nagyon humánus per volt, kirakatper, egy időhúzó, taktikus per. Elővezették Dudást, a négy géppuskás közül a még három élőt, ők végigülték a tárgyalást. Mindenkit behívattak, akit megtaláltak. Ott volt a térkép a falon, a laktanya makettezve, ki hol állt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ki volt a laktanya parancsnoka, és ki lövetett. Nyilván nem az altiszt, nem a szakács lövetett, nem az udvarseprő katona, hanem ő, az akkor - azt hiszem - főhadnagyi rangban lévő laktanyaparancsnok. A bíróság naponta öt embert hívatott be, akkor éppen 14 napig tartott a tárgyalás kisebb-nagyobb szünetekkel. Ültünk a folyosón, sorban hívtak be bennünket, mindenkit megkérdeztek. A lényeg egybevágott a tanúvallomások szerint, apró részletkérdésekben voltak eltérések. Ki, hol állt pontosan, ki volt a szomszédja, honnan jött a lövés, meg ilyesmik. Apró dolgok. Én szóvá is tettem a tanácsvezető bírónak, hogy mi értelme ennek. Megvan az esemény, be van bizonyítva, tudjuk, hogy ki lövetett, minek ezt ilyen hosszú ideig ragozni. Szégyenteljes dolog, hogy a demokrácia kétszer négy évében, az Antall-kormány és a Fidesz-kormány nem tudott ennek az ügynek a végére pontot tenni. A Horn-kormánytól ezt nem vártuk volna amúgy se, mert ők a másik oldalon vannak, és a legutolsó kormánytól sem. így aztán szépen el lett laposítva, kenve a dolog, mint annyi más, és végeredményben nem kapták meg méltó büntetésüket. A szenvedők pedig nem kaptak elégtételt. Persze az ártatlanul elveszett életeket nem lehet pótolni semmivel.

JEGYZET

1 Az 1950 óta közvetlenül a minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóság (ÁVH) magába olvasztotta a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályát, a katonai elhárítást és a határőrséget. Ekkortól a karhatalmistákat egyenruhájuk alapján különböztették meg: a sorozott állományú határőröket „zöld ávósoknak”, az államvédelmiseket „kék ávósoknak” nevezték.

90