Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)

Előszó

Mert még a diktatúra sem tudja véghez vinni, hogy bármilyen ideológiát a telkekbe írjon. Külsőleg ránk kényszeríthet hazug optimizmust, szűnni nem akaró ütemes tapsolást, kötelező brosúraszövegek szajkózását, de képtelen arra, hogy a szíveket megváltoztassa, hogy kiirtsa belőlük az emberibb, őszintébb élet iránti vágyat. 1956 megmutatta, hogy a magyarság a XX. században is képes megismételni történelmének heroikus fejezeteit. Hogy azok leszármazottai vagyunk, akik a „végeknek tüköri” voltak, akiknek „József császár nem királyuk”, s akik előtt „a nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott”. Vannak történelmi helyzetek, amikor a megingathatatlannak tűnő hatalmak is elsápadnak. Vannak kegyelmi pillanatok, amikor megfeszítettek feltámadnak. Simon József tanúja volt a reménynek és a gyásznak egyaránt, s a föltámadás hitében őrizte meg fotóit a nehéz évtizedekben.

Köszönet dr. Simon József apát-kanonok úrnak bizalmáért, amellyel az Egyházmegyei Levéltárra bízta ötven éves titkát. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik munkájukkal, emlékeik megosztásával, dokumentumaik átengedésével és anyagiakkal támogatták e kötet megjelenését. A magunk részéről ezzel az opusszal szeretnénk tisztelegni 1956 mosonmagyaróvári és egyéb eseményeiben szerepet vállaló összes résztvevői előtt.

1956-ban a magyar név megint szép lett. A világ - mint annyiszor történelmünk folyamán - felfigyelt ránk - de nem segített. Mi azonban túléltük a győzteseket, ahogy túléltük a mongol-, a török- és a Habsburg birodalmat is. Már csak mi emlékezhetünk vereségeinkre, mert a legyőzőink eltűntek a történelemben. Magyarország élő bizonyítéka annak, hogy igenis lehet legyőzetve győzni. Hogy hősnek kell lenni, ha a történelem azt kívánja, vagy ha máshogy alakul a sorsunk, akkor összeszorított fogakkal túl kell élni a zsarnokot, ragaszkodni kell értékeinkhez, és csöndben erőt kell merítenünk az elődök példájából. Egyre inkább atomizálódó, felszínessé és önzővé váló korunkban segítsen ez a kötet - amely maga is közösségi munka eredménye - annak hitéhez, hogy a közösségért hozott áldozatnak mindig van értelme, s hogy Isten számon tartja az elfeledett erőfeszítéseket, a kicsordult vért és könnyeket, s a porladó csontokat. 1956 a jó ügyért való összefogás és a közös áldozatvállalás világtörténelmi jelentőségű példája volt. Segítse könyvünk, hogy ez a szellem sugározzék a magyarságra a harmadik évezred folyamán!

Győr, 2006. október

Lukácsi Zoltán Győri Egyházmegyei Levéltár igazgató

8