Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Simon József apátkanonokkal
mondani, mert magam is azt mondtam akkor, hogy megérdemelték ezek a sorsukat, bár nem biztos, hogy akiket agyonvertek, összetapostak, ezek voltak a felelősek, vagy egyáltalán felelősek voltak. Sok ember aztán filmezte a fára függesztett ÁVÓ-snak a kivégzését, a nép haragját. Az ÁVÓ-sok elmentek Bécsbe, megnézték a filmeket és egyenként kinyomozták, hogy kik voltak ott. Szerencse, hogy én nem. Egy órán múlott körülbelül. Az említett Gats Lali, akivel találkoztam, ő is belekerült, jól agyon is verték. Még egypár évig élt, a győri térképészeti vagy geodéziai intézetben tevékenykedett. A tűzoltóparancsnokot is agyonverték. A kórház igazgatója elmenekült, a nevére nem emlékszem. Vagy a neve volt Sibói, vagy a származása. Svájcba menekült, azt tudom, és ott bizonyos átképzés után orvosi praxist folytatott.- A fényképfelvételek között láthatunk a temetésről készült fotókat is. Hogyan zajlott le a temetés, illetve mennyire lehet nyomon követni az egyházi iratokból, anyakönyvekből a halottak a nevét. Hogyan történt a nem Mosonmagyaróváron eltemetett halottak anyakönyvezése?- Azért nem lehet pontos számot mondani az áldozatokról, mert minden plébánia a maga halotti anyakönyvébe írta be az elesetteknek a nevét és az adatait. Úgyhogy azt nehéz összeszedni. Annak idején egy pár sort én magam skicceltem az óvári halottakról. Ugyanakkor mostanában már megjelent egy névsor, ami kis eltérést mutat. Itt fel van sorolva abban a könyvben, amit a kezemben tartok, Széttört bilincsek avagy a mosonmagyaróvári vérfürdő című, Danes Lajos nevével jelzett könyvecske. A névsort a Kahler könyve is így hozza, egy-két eltérést mutat az általam lejegyzett névsorral. Bár nálam csak az óváriak vannak, a mosoniak sincsenek benne, nicsenek a halásziak sem, viszont többen voltak még máshonnan is. A környékbeli falvakból Szalay Józsefet comblövés érte. Ez nem szerepel a hivatalosban, nálam megvan. Halászi származású, a „kis házak” településrészből való. A temetés aztán... Akkor egy kicsit kinyílt a határ, jöttek a temetésre a külföldi újságírók, riporterek. Egy-kettő még a plébániára is bemerészkedett, emlékszem rá. A halottakat közös sírokba hántolták el, ma már úgy tudom, később exhumálták őket, és minden család a maga halottját külön eltemettette. Megrendítő jelenetek voltak. Azok, akik Óváron ismerősök, ráismernek, hogy kik azok, akikről a fénykép készült, én magam nem ismertem őket. A sortűzben elhunyt néhány diák és munkás holtteste. (Rolf Gillhausen - Stern) 66