Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Simon József apátkanonokkal
Beszélgetés Dr. Simon József apátkanonokkal- Mikor és milyen körülmények között került Mosonmagyaróvárra káplánnak, és mi volt ennek az egésznek az előzménye?- A Győri Hittudományi Főiskolán, népszerűén szemináriumban voltam prefektus, megbízott előadó, amikor is egy úgynevezett papi békegyűlésre páran nem mentünk el. Ez kapóra jött az akkori rektornak, akit Miklós Istvánnak hívtak. Ö a kalocsai egyházmegyéből keveredett ide, az egyházjoggal eléggé ellentétes módon. Később a püspök kénytelen volt kinevezni, de nem a saját akarata szerint. Ő, mivel nem mentünk el a békegyűlésre, kijelentette, hogy nem akar velünk tovább együttműködni. Úgyhogy a békegyűlést követő napon, április 13-án, már megkaptam a dispozíciót „az egyházkormányzat érdekében” az óvári plébániára. Önálló hitoktatóvá neveztek ki. A gyakorlatban azonban ez káplánságot jelentett. A következő időkben, április végén, májusban, hitoktatás még volt, de aztán megszűnt, nyári szünet következett. Emiatt se ismerhettem meg nagyon a várost. Októberben még volt egy „korona”, espereskerületi papi értekezlet, amely az abortuszproblémával foglalkozott. Akkor jelent meg az abortusztörvény, amely sajnos mára már nemzetgyilkolási törvénnyé fejlődött. Ott tartottam előadást, talán október 20-án, pár nappal a nemzeti fölkelés előtt. A 23-i események a rádión keresztül váltak ismertté, aztán 24-én már nyilvánvalóvá lettek Óváron is. Kezdődött a nyugtalanság. Először 25-én, amikor már úgy látszott, hogy Pesten a forradalmi erők lesznek a győztesek, megmozdult a Mezőgazdasági Akadémia hallgatósága. Diákok, egyetemisták. 25-én estefelé néma felvonulást rendeztek a városon keresztül, amely már a szimpátiát mutatta, de nagyon fegyelmezett és csöndes felvonulás, valóban néma tüntetés volt. Számomra azért vált ez aztán egyéni jeletőségűvé, mert tizenvalahány év után ott találkoztam a vonuló diákság mellett Gats Lali barátommal, aki edvi származású volt, és örvendtünk egymásnak. Másnap viszont indult a felvonulás a szabadságharc melletti szimpátia megmutatására. Jóformán még meg sem melegedtem Óváron, azért én gondviselésszerű intézkedésnek tartottam és tartom ma is, hogy Győrött nem voltam jelen, amikor itt voltak forradalmi események, mert biztos, hogy belekeveredtem volna, ahogyan Bóna László meg Horváth Lajos1 belekeveredtek, és emiatt elég komoly megtorlásokban volt részük. Másrészt pedig elég gyorsan elkerültem aztán Óvárról, hogy már ott se nagyon tarthattak számon, mert azért itt-ott forogtam azokban a napokban. Ennyit erről, hogy hogyan kerültem Óvárra. 63
