Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
Az evangélikus Legfelsőbb Egyháztanács felhívásaiban szintén a magyar rászorulók adományokkal történő támogatására kérte a hívőket, amely adományokat az evangélikus egyház részéről az Evangélikus Segélyszervezet gyűjtött össze, és szállított a határon túlra. Ennek egyik irányítója volt október 28-tól vikáriusként Szépfalusi István73 burgenlandi magyar lelkész. Ő előbb a határmenti magyar településeken, majd november 2-án és 3-án Budapesten is megfordult segélyadományokkal, ahol egyúttal igyekezett felvenni a kapcsolatot a magyar evangélikus egyház képviselőivel is. A forradalom leverését követően az ő feladata volt az Ausztriába került evangélikus vallású magyar menekültek lelkipásztori ellátásának megszervezése. Ha csak röviden is, de mindenképpen meg kell emlékezni ehelyütt a határmenti települések önkéntes tűzoltóiról, a csendőrség tagjairól, valamint a határövezetbe vezényelt katonaság állományáról. Leginkább ők feleltek ugyanis azért, hogy egyrészről a magyar felkelőknek szánt segélyszállítmányok zavartalanul indulhassanak a határon át a rászorulókhoz, másrészről a burgenlandi falvak lakossága a közvetlen szomszédban zajló forradalmi események legzűrzavarosabb időszakában is meglehetős biztonságban érezhesse magát. A segélyadományok összegyűjtésének és továbbításának feladatában még számos más osztrák és nemzetközi szervezet, sőt magánszemély is nagyon fontos szerepet vállalt. További részletes kutatásokra és a jelen tanulmány kereteinél tágabb áttekintésre van azonban szükség ahhoz, hogy ezen szervezeteknek és önzetlen segítőknek a magyar forradalom alatt végzett tevékenysége is közelebbről bemutatható legyen. A mosonmagyaróvári események hatása a határ túloldalán Az 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron lezajlott sortűz és annak közvetlen következményei jelentős mértékben befolyással voltak arra, ahogy az osztrák lakosság a forradalmi eseményeket fogadta. Érdemes talán külön megemlíteni, hogy még a kormányzati reakciókon is látszott ez a hatás. A kormány ugyanis a bizonytalanná váló magyar helyzetben az első híreket követően rögtön a körülmények által megkívánt komolysággal reagált, amikor a határtérség megerősítéséről rendelkezett. A következőkben ehhez képest némiképp mégis visszakozott, amikor a félrevezető információk alapján úgy értékelte, hogy a felkelés elbukott. A 26-i, immár közvetlen tapasztalatok fényében aztán mégis azzal szembesült, hogy a helyzet súlyossága miatt igenis szükség van a határozott közbeavatkozásra. A forradalom első napjaiban az osztrák közvélemény, bár részvéttel teli figyelemmel és némi aggodalommal követte a híreket, ugyanígy nem igazán érzékelhette, hogy milyen irányba haladnak a magyarországi események. Mosonmagyaróvár azonban gyakorlatilag riadót fújt Ausztriában. Leginkább ez a határ közvetlen szomszédságában lezajló eseménysor tette ugyanis világossá az osztrák társadalom számára, hogy „Magyarországon, a modern diktatúrák történetében első alkalommal, egy egész nép kelt fel a kommunista erőszakuralommal szemben, és éppen azon van, hogy megszabaduljon tőle.”74 Mindez pedig jelentősen 46
