Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
hassák a kész anyagot. Ezt követően általában már egy másik forradalmi helyszín következett. Talán ennek köszönhetően szerezhettek némileg nagyobb rálátást a forradalmi folyamatokra. A Bild-Telegraf című bulvárlap volt az, amelyik kifejezetten piacorientált szemléletet képviselve leginkább megjelenítette az olvasók felé magukat az újságírókat: részéről például október 28-án tartózkodott Mosonmagyaróváron és Győrben Ernst Schott, aki aztán 29-én hajnalban tért haza, hogy beszámolóját leadva még aznap visszainduljon Budapestre, és onnan 30-án hajnalban ismét Győr és Mosonmagyaróvár érintésével érkezzen vissza. 30-án és 31-én Walter Norden jelentkezett helyszíni beszámolóval magyar oldalról. 29-én és 30-án maga a főszerkesztő, Gerd Bacher61 is Magyarországon járt (többek között Magyaróváron, Győrben, Komáromban és Budapesten), hogy közvetlenül a forradalmi események helyszíneiről tájékoztathassa az újságolvasókat. A konkurrens Neuer Kuriert főszerkesztőként Hans Dichand62 irányította, a külpolitikai hírek felelőse pedig Hugo Portisch63 volt. Szintén megfordult a forradalom alatt Magyarországon a Die Presse és a Die Wochen-Presse kiadó-főszerkesztője Fritz Molden64 is. Érdemes megfigyelni azt, hogy ezen politikailag független lapok főszerkesztői-szerkesztői gárdája szinte mind olyan személyiségekből állt, akik a magyar forradalom idején egészen fiatalon (20- as éveik végén, 30-as éveik elején járva) irányították az osztrák sajtópiacot jelentős mértékben meghatározó hírlapjaikat. Ők emiatt már ekkor is befolyásos személyiségeknek számítottak, néhány évvel később pedig az osztrák közélet meghatározó egyéniségeivé váltak. Az említett független lapokkal szemben a pártlapok irányítása olyan idősebb, régóta a szakmában dolgozó szerkesztők kezében volt, mint például az Arbeiter-Zeitungot jegyző Oscar Poliak65. Ausztria Szocialista Pártjának központi lapja szintén jónéhány kiküldött tudósítót „mozgatott” a határmenti és a távolabbi városokban. A tudósításokban azonban csak monogrammal, vagy különtudósító megnevezéssel jelölte meg a szerzőket. Ezzel leginkább azt jelezte, hogy nem az újságíró személye, hanem az általa ismertetett hír vagy vélemény a fontos. Az osztrák hírlapok azon információi, amelyek nem első kézből, saját tudósítótól származtak, néha meglehetősen ellentmondásosak voltak. Az óvatosabb lapok - főként a forradalmi események első hetében - emiatt kezelték elővigyázatosabban a nem túlságosan megbízhatónak tekintett forrásokat. Az egyik kiemelt és sokat hivatkozott hírforrás - jobb híján - így is a budapesti rádió volt, bár ennek közléseiről az összes szerkesztőség tudta, hogy hírértékük kétes. Éppen ezért igyekeztek a sorok közötti információkat olvasni, értelmezni. A budapesti rádió jelentései mellett fontos szerepet kaptak osztrák oldalon is a különböző forradalmi „szabad adók”. Főleg a határmenti magyar városok (Győr, Szombathely) rádióinak híradásait vették át az osztrák lapok is. Esetükben az jelentett problémát az első időszakban, hogy Ausztriában még azt sem lehetett tudni, hogy hol és ki működteti őket: megbízhatóságuk tehát szintén kétséges volt. Maradtak még végezetül azok az információk, amelyeket a segélyszállítmányokkal, vagy más módon Magyarországra érkező külföldi szemtanúk, illetve maguk a-< Az Arbeiter-Zeitung 1956. október 28-i számának 6. oldala. 43
