Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
Mint már korábban szóba került, az osztrák közvélemény alakításában, formálásában a forradalom idején a rádióból származó információk mellett igen jelentős szerepet játszottak a napi- és hetilapok is. „A hírlapi beszámolók minden egyes sorát falták az emberek, és akinek csak lehetősége volt rádióhíreket hallgatni, az bekapcsolta a készüléket. A Die Presse szerkesztőségében nem nyugodott meg a telefon, mindenki a legfrissebb híreket akarta megtudni.”59 De gyakorlatilag ugyanígy volt ezzel a többi napilap szerkesztősége is. A közvélemény a szomszédban zajló események által kiváltott, felfokozott hangulatban teljesen természetes módon fordult a számára leginkább elérhető információforrások felé — az újságok pedig minden erővel igyekeztek ezt az információéhséget kielégíteni. A sajtó munkatársai az információk összegyűjtésével, rendszerezésével, továbbításával tehát jelentős közvéleményformáló szerephez jutottak, de ezen szerepük legalább ilyen erős volt a kommentárok, vezércikkek révén is. Éppen a sajtó ezen közvéleményt formáló szerepe miatt érdemes megvizsgálni, hogy kik voltak azok, akik ezekben a drámai napokban a híreket szolgáltatták, a riportokat készítették, a kommentárokat írták, a szerkesztőségeket irányították. Ezen túlmenően érdemes utánanézni annak is, hogy ők maguk milyen forrásokra támaszkodhattak. Az ez irányú kutatások kezdeti szakaszában (az adatok meglehetősen nehezen visszakereshető volta miatt) egyelőre csak arra van lehetőség, hogy néhány, a további vizsgálódásnak is irányt adó gondolatot felvessünk. Az október 26-ig tartó néhány napban az osztrák sajtó talán legfontosabb hírforrásként a budapesti rádiót használta. Ennek híradásai azonban - mint korábban az már szóba került - egyrészről rendkívül ellentmondásosak, sok esetben a tényleges történésekkel gyökeresen ellentétesek, másrészről a kommunista ideológia által tendenciózusan irányítottak voltak. A rádióhírek mellett egy-két külföldi szemtanú tudott még bizonyos apró részleteket felvázolni, miután az osztrák határig sikerült eljutniuk. Beszámolóik viszont valóban csak eseménytöredékek megfigyeléséről szóltak, hiszen ők már a harcok kitörését követően nem sokkal igyekeztek elhagyni az országot. Október 26-án este aztán egészen váratlan módon szakadt vége az információínségnek: azonnali segítséget kérve maguk a magyar forradalmárok lépték át a magyar-osztrák határt, és számoltak be röviden arról, hogy mi is történt a nap folyamán Mosonmagyaróváron. Ezt követően 27-től újságírók seregei indultak Nickelsdorfba, hogy közvetlenül tudjanak híreket gyűjteni a határ túloldalán zajló eseményekről. „Az elegáns hegyeshalmi vámház nemzetközi hírtőzsde lett, ott találkoznak a világ minden részéről érkezett újságírók. Minden hírügynökségnek és rádióállomásnak ott vannak a képviselői.”60 Ezen riporterek közül egyelőre sajnos csak kevesek neve ismert. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy tisztázni lehessen, kik voltak azok, akik legközelebbről informálódhattak a mosonmagyaróvári, hegyeshalmi helyzetről. Egyelőre annyi egészen biztos, hogy az összes újság több kiküldött tudósítóval dolgozott, akik időben is, illetve helyileg is váltották egymást. Egyikőjük sem tartózkodott egy-két napnál tovább huzamosan egy helyen Magyarországon. Általában egy-egy napra érkeztek, összegyűjtötték az éppen elérhető információkat és benyomásokat, majd visszautaztak, hogy szerkesztőségeikben lead-41
