Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Bank Barbara - Szabó Róbert: Mosonmagyaróvár 1956. október (A forradalom hetének eseményei)
Dohy János október 27-én reggel az Akadémián mesélte tovább az előző napon történteket. Azt mondta, hogy „azelőtt legalább felszólították a tömeget, mielőtt tüzeltek volna, amennyiben a tömeg nem oszlott szét a felszólításra, úgy a levegőbe lőttek és csak ezt követően lőttek a tömegbe.”48 Beszédének hatására az Akadémián hallgatókból és a tanárokból küldöttséget szerveztek, melynek vezetője Varga Ernő volt, de tagja lett Dohy János, valamint néhány tanár és főiskolai hallgató is. A delegáció a tanács illetve a Nemzeti Bizottság előtt a sortűz kivizsgálását és az elkövetők felelősségre vonását követelte. Rosszallásukat fejezték ki azért is, mert a rádió a munkásokat és a diákságot csőcseléknek nevezte.49 Már akkor és azóta is kérdés, miért lőttek, hiszen a városban cirkáló civil ruhás határőrtisztek jelentéseikben békés szándékú tömegről számoltak be elöljárójuknak. Indokolatlannak tűnik a laktanya ilyen nagy fokú megerősítése is. A határőrség megyei parancsnoksága Győrben volt és állandó összeköttetésben állt a mosonmagyaróvári laktanya parancsnokságával. Amikor a tömeg egyre közeledett a laktanyához, Dudás kapcsolatba lépett a győri határőrkerület parancsnokával, Fekszi László alezredessel, és utasítást kért tőle. A győri elöljáró tudta, hogy a laktanya alatt nyolc vagon lőszer és robbanóanyag van, valamint a nyugati határ biztosítását szolgáló operatív anyag, ezért megsemmisítési parancsot adott.50 A laktanya birtoklása tehát az ott őrzött operatív iratanyagok - az országba bejövő és innen kimenő hírszerzők, a határőrség munkáját segítő civil lakosság titkos jelentései - miatt volt nagyon fontos a határőrség felső vezetése számára.51 Dudás volt a laktanya parancsnoka, és ő felelt mindenért, bármi történik.52 Az érvényes katonai szabályzat szerint a fegyverhasználatot elrendelő parancsnok elsődlegesen felelős parancsáért. Az alárendeltek kötelesek végrehajtani a parancsot.53 A csoportosulással szembeni fegyverhasználatot azonban meg kellett (volna) előznie a csoportosulás megszüntetésére való felhívásnak, az oszlató alakzatok és eszközök - könnygáz és vízágyú - alkalmazásának, a tömeg figyelmeztetésének, hogy fegyverhasználat fog következni, majd figyelmeztető lövések leadásának. Az is szabályozott volt, hogy milyen testrészekre lehet lőni.54 Mosonmagyaróváron azonban 1956. október 26-án a délelőtti órákban mindez éppen ellenkezőleg történt. Sipos Imre akadémiai hallgató október 26-án, a sortűz után, távbeszélőn felvette a kapcsolatot a Győri Nemzeti Tanáccsal és annak vezetőjével, Szigethy Attilával.55 Sipos segítséget kért tőle a rend helyreállításához, a sortűz kivizsgálásához és a határőrök lefegyverezéséhez. (A mészárlás hírét a győri rádió is bejelentette. A Szabad Európa Rádió október 27-i reggel 6 órai híradásában számolt be először a mosonmagyaróvári eseményekről. A sortüzet még orosz tankok támadásaként írta le.56 A későbbi híradásaikban már pontosabbak voltak, de a helyszínt és a körülményeket még akkor is pontatlanul nevezték meg. A rádió 27-iki esti tíz órai híradásában már a felkelők kezére jutott mosonmagyaróvári rádiót emlegették.57) Szigethy Attila tudtával két küldöttség ment Mosonmagyaróvárra. Az egyik a Tihanyi Árpád vezette csapat volt, a tanár 20-30 fegyveres katonát és civileket gyűjtött össze, és több teherautó15 i
