Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Bevezető
Eljön az ideje, talán már ebben a földi életünkben, hogy megértjük ezt az igazságot, és százszorosán kárpótol Isten mindenért, amit elvesztettünk és most oly keservesen megsiratunk. A szegénység, amelybe beleestünk, szabadabbá és jobbá teszi lelkünket, és amint a tűz kiolvasztja az aranyat, úgy hozza felszínre szívünknek sok lappangó értékét és szépségét. Hányán tanultak meg imádkozni a veszély idején, akik évek óta elhanyagolták a vallást, vagy hetykén bizakodtak önerejükben. Sokan megtanulták becsülni az Egyházat, szeretni a templomot és ragaszkodni a lelkipásztorhoz, aki a veszedelem rémes napjaiban hűségesen kitartott a nyáj mellett, osztozva annak minden bajában, nélkülözésében. És ép ezeknek a sorscsapásoknak közepette közelebb jutott egymáshoz ember és ember, gazdag és szegény, falusi és városi, őslakó és menekült, különböző foglalkozású és különféle nyelven beszélő. A romoknak mily szép kivirágzása lenne, ha a jövőben is összefogna mindnyájatokat a szeretetnek az a köteléke, melyet a közös szenvedések fontak. És ki tudja elgondolni, szavakba foglalni, mekkora jutalmuk lesz a másvilágon mindazoknak, akik hősi lélekkel, Isten akaratán megnyugodva, mint az Úr Jézus édes igáját fogadták el és viselik a szenvedésnek ezt a súlyos keresztjét: „Azt tartom ugyanis - mondja az írás - hogy amiket most szenvedünk, nem mérhetők össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk!’ (Róm 8,18). Ugyanennek az Apostolnak szavaival kérlek tehát, Kedves Hívem: „Vigasztaljátok egymást ezekkel az igékkel’ (Thess 4,17), és szomorúságtokban könnytelt szemeteket az Ég felé emelve álljatok erősen a hitben, és bízzatok az Úrban, aki legyőzi a világot. Mindnyájan azonban, kik e végzetes korban élünk és az életveszélynek számtalan változataiban a halálnak cikázó villámait érezzük suhogni közelükben, tanuljunk meg bármely pillanatban készen várni a végső dolgokat. Ma nem csak mint az éjtszaka sötétjében leselkedő tolvaj, hanem mint a ránktörő fenevad, úgy rohan felénk állandóan a könyörtelen halál. Tartsátok tisztán telketeket a bűntől! A tökéletes bánatnak mindennapi felindításával, a bűnbánat szentségének gyakori vételével szerezzetek mindig újra bocsánatot gyarlóságaitokra. Isten szolgálatát el ne hanyagoljátok, a kötelező istentiszteletet el ne mulasszátok. Ha az elkerülhetetlen munka vagy a légvédelmi intézkedések délelőtt gátolnának, a délutáni szentmisét látogassátok buzgó szívvel. A családi körben szorosabbra vonjátok a szeretet és engedelmesség kötelékeit, hogy együtt megvédhessétek az erkölcsi tisztaság szent kincseit. És a felebaráti szeretet ellen ne vétkezzetek a gyűlöletnek ebben a korszakában, sőt abban mutassátok lelki fölényeteket a krisztustalan emberek fölött, hogy fokozottan igyekeztek jót tenni minden szenvedővel. „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz!’ (Jn 23,35). Tartsátok magatokat távol minden léhaságtól. „Paráznaság és semmiféle tisztátalanság ... szóba se jöjjön közietek amikép az a szentekhez illik!’ (Ef 5,3) - mondja Szent Pál apostol, és gondoljátok 7
