Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
nia körül húszméteres körzetben 10 robbanás is volt, de lényeges kárt nem okozott, csak a falak sérültek meg és az ablakok törtek össze. Fájdalmasabban érték a falut azok a kegyetlenkedések, amelyeket az oroszok a faluba való bevonulásuk után követtek el, ami húsvét vasárnap este 7 órakor történt. A falu lakossága pincékben, bunkerokban bújt el a bombázások miatt és itt várta be az oroszokat is. A plébánia népe és a kispapok is a pincében voltunk. Az első és második előőrs minden további nélkül átment a pince meg a plébánia udvarán, de a következő csoportok bementek a plébániára és lejöttek a pincébe is. Ami élelmiszert találtak, mind fölhabzsolták. Fegyver után kutattak, de közben minden nekik tetsző tárgyat elraboltak. Betörtek a plébániára, mikor én, mint plébános a plébánia épületbe föl akartam menni, fegyvert szegeztek rám s lelövéssel fenyegettek, ha akaratuk ellenére az épületbe lépek. így nem volt más hátra, mint visszamenni a pincébe. Húsvét vasárnap este 10 órakor az Isteni Megváltó Leányai apácák is lihegve a plébánia pincéjébe jöttek át, mivel a zárdába behatolt orosz katonák durvasága és erőszakoskodása miatt nem volt maradásuk a zárdában. A főnöknőről letépték a fátyolt. Ambrózia nővért már lefogták. Hiába hivatkoztak szerzetesi ruhájukra és a keresztre. így aztán a plébánián nehezebb lett a helyzetünk; nemcsak házinépemet kellett védeni az orosz katonák buja természete ellen, hanem az öt apácát is. Többször lelövéssel fenyegettek, ha nem adom ki nekik a nőket. Mindig csak azt mondtam, lelőhetnek, de én ki nem adom őket. Vasárnap, hétfőn és kedden a fenyegetés után eltávoztak, szerdán este azonban Waldherr Pál növendékpappal a plébánia épületben aludtunk, hogy megmentsük azt, amit az oroszok meghagytak. Szerdán este 10 óra tájban két fegyveres orosz katona jött be, ezek először gorombáskodni kezdtek a kispappal, majd mikor az megszaladt, rám támadtak és követelték a házi népnek és az apácáknak kiadását. Természetesen nem teljesítettem kívánságukat; ámbár lelövéssel fenyegettek, de nem lőttek le, hanem egyikük verni kezdett, közben a kisagyamra ököllel két ütést, szememre, orromra három három ütést, fejem felső részére öt-hat ütést mért. Elborított a vér, összeestem a folyosón. Ezt látva elszaladtak. így én szenvedtem, de az apácák és házi népem megmenekült. Ilyen erőszakoskodásokat szenvedett a falu leányainak és asszonyainak nagy része. S о kát tényleg is m e ggyal ázt а к . Ahol a férfi áldozatkészen védte feleségét, vagy leányát, megverték. Egy leány öngyilkosságot követett el, mivel másképp nem tudott megmenekülni az oroszok elől. Egy anya a padlásról ugrott le, hogy megmentse magát. A hansági vizekben hosszú órákon keresztül állottak asszonyok és leányok. Minden házat kiraboltak, nemcsak az állatokat vitték el minden további nélkül, hanem a berendezést is. A ruhakészleteknek legalább felét minden házból elvitték. A politikai község, hitelszövetkezet és plébánia páncélszekrényeit föltörték és a bennük talált összes pénzt elvitték, és ezt cselekedték nem 3 napon, hanem 14 napon keresztül. Most is bizonytalan a helyzet.82 Hiába akartunk mi rendet teremteni. A plébánia, zárda és a falu is sokat szenvedett, de viszont lelkiekben ez nekünk sokat használt, mert a jó hívek látják, [hogy] papjaink és apácáik is sokat szenvedtek, s szinte összenőtt mivelünk, és ellátnak tej82 Utólagos betoldás kézzel. 97
