Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)

Plébániai jelentések

aztán visszajön... A jó Isten jóvoltából bírtam önuralommal és nyugalommal és hála Istennek semmi bajom nem történt, még kevésbé azoknak, akiket védelmeztem. Húsvéthétfőn éjjelre a plébánia a nőknek valóságos menedékhelye lett. Éjjel x/i 11-kor, éjfél után V2 2-kor lihegve idemenekült egy-egy női csoport s attól fogva 60-70 női lélek itt töltötte éjjelét-nappalát, rendesen a város azon részéből, ahol fenyegető veszély mutatkozott. Mindig teljes biztonságban voltak. Még most is laknak itt, annyira nyugodtan pihentek. Húsvét keddjén a plébániára lett beszállásolva egy orosz orvos, finom ember és vele a rendelő, az udvarra pedig ugyanakkor a konyha 15 főnyi személyzettel. Ettől a naptól fogva állandóan szuronyos őr állott a plébánia kapujában a hét végéig. Teljes biztonságban voltunk belülről és kívülről is. Mire ezek elmentek, városunkban nagyot változott a helyzet.

Ugyanis húsvét keddjétől, mikor nagyon kevés ember mutatkozott az utcán, már mindennap feljártam Óvárra a polgármesterhez és annak kíséretében az orosz parancsnoksághoz. A nehéz körülményekre való tekintettel kértem külön Moson részére közigazgatási kirendeltséget, és ha lehet, parancsnoksági megbízottat. Péntekre kapott Moson közigazgatási kirendeltséget egy főjegyző személyében és arra való hivatkozással, hogy az óvári orosz parancsnokság úgy sem győzi a munkát, külön Moson részére orosz parancsnokságot. Ez a szomorú körülmények között nagy enyhülést jelentett. A parancsnokságnak első óhaja volt, hogy a győri üzemek a munkásságra való tekintettel mielőbb induljanak meg, az iskolában mielőbb kezdődjék az előadás, a templomokban az istentisztelet rendesen tartassák meg s ott nyugtassuk és biztatgassuk a népet. - Ápr. 6-tól, első péntektől mindennap szántam erre néhány percet a szentmise végén, ami népünknek nagyon jól esett. Április 9-én üzembe lépett a gyár, 11-től pedig Mosonban folyik a rendes tanítás az elemi és gazdasági népiskolában hitoktatással.

Nagyon sok komoly ügyben eljártam s a helyi parancsnokságnál mindig jóindulatra és kellő védelemre találtam. Volt itt a váci rendőrkapitány, mint menekült Mosonban, aki ezekben a válságos napokban önzetlen odaadással kezébe vette a helyi rendőrkirendeltséget és elévülhetetlen érdemet szerzett szolgálatával. A kirendelt főjegyzővel, nevezett rendőrkapitánnyal városunk aktuális és fájó ügyeit hármasban megtárgyaltuk s az orosz parancsnokságnál mindenkor szívesen látott panaszosok, illetve tanácsadók voltunk, (pl. kértem a II. negyedévre 20 liter misebort, a parancsnok azonnal 25 litert kiutalt). Április 19-én az orosz parancsnokság eltávozásakor sikerült néhány fegyvert kikönyörögni rendőrségünk részére, úgy hogy éjjel már 3 pár fegyveres rendőr cirkált az utcán. Hogy ez mit jelentett, el sem lehet mondani. (Még Óvárott sem volt). Szombaton, ápr. 21-én pedig a helyi hatóság átvette az összes fegyvereket és rádiókat, ezután 8 pár rendőr fegyveresen vigyázott a közbiztonságra. Mellettük megszerveztük a légószervezet igénybevételével éjjelre a polgárőrséget, ami elsőrendűen bevált. Persze elvétve azért még akad itt-ott, hogy 1-2 átvonuló orosz próbál garázdálkodni, de általában már rend és nyugalom van, ami nagy szó.

Mosonban már osztunk és árusítunk 2 vagon burgonyát, 12 q babot, a heverő dolgokból sikerült tárolni 40 zsák lencse-babot keverten, ugyanígy sikerült szerezni egy hatalmas szekér stearint, amiből már gyertyát csinálta94