Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
mú német helyőrség a műúton kiszaladt a városból felrobbantva az összes úti műtárgyakat. Ezekben a robbantásokban szenvedett néhány ház kisebb nagyobb mérvű sérüléseket, különösen a tetőzetben és ablakokban. A légiaknáknak két halottja volt: egy tanító és egy tanítónő. Az ő tragikus haláluknak is azonban nagy részt maguk voltak az okai, mert nem tartózkodtak az óvóhelyen. A megszállással kapcsolatos attrocitások a máshonnan hallottakkal szemben szintén csak enyhéknek mondhatók. Lehet, hogy ez annak tulajdonítható, hogy a városnak, az összes intézményeinek és hatóságainak minden főtisztviselője, élén a polgármesterrel követve a papság példáját és hallgatva magyar szíve sugallatára, mindenki a helyén maradt és nem menekült el, mint sok más szerencsétlen, akiről bizony a legszomorúbb híreket halljuk. A vezető férfiak ezen helytállását az orosz parancsnokság is különösen jó néven vette és külön kiemelte a város vezetőségének a tisztelgése alkalmával. Ennek az eredménye, hogy ma már nincs is orosz parancsnokságunk, hanem teljesen a régi közigazgatás végzi a munkáját. A plébánia, a templom, az összes kápolnák épek és sértetlenek. Kivéve a Szalézi intézetet, amely húsvét szerdáján este У2 8 óra tájban egy még magáról utoljára életjelt adni akaró német légiaknától az egyik szárnyán megsérült, könnyebben megsebesítve az intézet igazgatóját és két rendtársát. A plébánián semmiféle attrocitás nem történt. A misebor egy részét elég barátságosan elvitték, de egy részét sikerült megmenteni. Talán új borig eltart! A gimnázium és az elemi iskola egyik épületében a tanítás megindult. Az elemi iskola főépülete most rendeződik és abban is a jövő héten megindul a tanítás. Az istentiszteletek egyáltalán nem szüneteltek. Az első napokban kevesen voltak a templomban, de most már nap-nap után szaporodik az ájtatoskodók száma. A főhercegi uradalom földjeivel szemben kegyúri váltság címén az igényemet már bejelentettem. Jelentésem szíves tudomásulvételét kérve maradok Méltóságodnak Magyaróváron, 1945.évi április hó 27.-én. Szolgálatára kész Krisztusban testvére Pintér Gyula prépostplébános, vikáriushelyettes (Gépelt, az irat alján: MOSONI FŐESPERES HELYETTES PECSÉTJE, utólag a hátlapra gépelve: „Magyaróvár: Sima megszállás, csak a szalézi intézet sérült meg, igazgató és két rendtárs megsebesült, két tanító meghalt. /Utcán voltak!!/”) 87
