Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
A védőőrizeteseket nagyszerdán, a politikai foglyokat nagycsütörtökön vitték el az intézetből gyalog Kismarton felé. Ugyanakkor menekültek el a hadbíróság tagjai, továbbá az ország több fegyházából idemenekült fegyházi, illetőleg fogházi tisztviselők legnagyobb része is. Nagypénteken a telep lakóinak nagyobbik része már nem tartózkodott otthon, hanem az erdőben levő nagy földalatti barlangban és a közeli szántóföldeken ásott bunkerokban vagy Fertőrákos községében, s csak a kisebbik része várta be otthonában az orosz megszállást. Az intézet raktárkészletét és gazdasága állatállományát már a németek vitték el. Az oroszok nagyszombat késő délután érkeztek meg. Ellenállás nem volt. örültünk, hogy könnyen átestünk, de örömünk túl korainak bizonyult. A lakosok is hazatértek lakásaikba, /én és velem több tisztviselő- és fegyőr-család lakásom pincéjében vártuk be az oroszokat/, mikor második és harmadik nap megérkeztek a fosztogató csapatok. Éjjel reánktörtek, minket férfiakat, számszerint 15-öt Fertőrákos felé tereltek, hogy ők szabadabban garázdálkodhassanak. Mikor lakásomba visszatértem, az egyik fosztogató haragjában, hogy visszatértem, öklével arcul csapott. Lakásomat szomorú állapotban találtam, a bútoron kívül alig volt már ott valami, még böröndeimet okmányaimmal is elvitték. Egy nőt a sertés ólak között megfojtva találtunk. A tisztilak nagy része nagy lángokkal égett, sőt a nagy zárkaépület is elkezdett már füstölni. Az intézeti templomba siettem; legnagyobb rémületemre azt kellett látnom, hogy a templomban is meggyújtották az oltárt s már a térítők leégtek rajta. A tüzet sikerült eloltanom. A tabernákulum faajtaja be volt verve, de az Oltáriszentséghez nem nyúltak, magamhoz vettem. Az oltárfeszület összegörbítve a földön feküdt, a sekrestyében a miseruhák ki hányva és nagy részben összeszakítva hevertek szerte széjjel. Innen a telep kápolnájába mentem, azt hasonló, vagy még szomorúbb állapotban találtam. Az iskolában megszálló orosz csapatok az isk.[ola] teremtől szétnyitható ajtóval elválasztott kápolnát is igénybe vették, éléstárnak használták fel, a sekrestyét pedig szabómühelynek. Egy orosz tiszt segítségével kimentettem a megmaradt felszerelést. Lakásomba nem volt szabad többé visszatérnem, mert a még le nem égett tisztilakot az oroszok lefoglalták irodáknak, a fegyház épületébe pedig magyar és német foglyokat hoztak. Előbb egy fegyőri családnál találtam menedéket, majd egy üres fegyőri lakásba mentettem - az oroszok engedélyével - egynéhány bútordarabot és megmaradt holmimat. Bútoraimnak javarésze azonban régi lakásomban maradt. A telepen az oroszok állandóan fosztogattak. Az intézet igazgatóját letartóztatták és elvitték, 27 fegyőrt pedig bezártak a fegyházba azon a címen, hogy egy orosz autóról eltűnt egy alkatrész, ez utóbbiak mai napig sem szabadultak még ki. Apr. 15-én este kiadták a parancsot, hogy 24 óra alatt 3 kmteres körzetben mindenkinek el kell hagynia a telepet, mert nagy fogolytábort csinálnak belőle. Sohasem fogom elfelejteni azt a rémületet és kétségbeesést, ami akkor úrrá lett az embereken, de különösen azokon az asszonyokon, akiknek férje be volt zárva és gyermekeikkel tehetetlenül, tanácstalanul és segítség nélkül állottak. Családainknak 3A része Fertőrákosra menekült, egyrészt mert közelebb volt, másrészt, mert könnyebben lehetett kocsit szerezni a megmaradt holmi megmentésére. Én 8 családdal együtt a 40
