Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
A forrásközlés szempontjai
A forrásközlés szempontjai A kötetbe rendezett 97 dokumentum az egyházmegye majd’ másfélszáz településéről, az ott történt eseményekről ad hírt egyedülálló módon. Az elfogulatlan jelentések az egyes községek megszállásáról, az emberi és anyagi veszteségekről eddig ismeretlen adatokat tartalmaznak, mégpedig a vészterhes időket helyben, közösségükben átélő, a történéseket szinte egyidőben és pontosan feljegyző plébánosok tollából. Sajnos az iratok közül teljes egészében hiányoznak a székesegyházi esperesi kerület plébániáinak jelentései. A komáromi főesperesség területéről pedig csak a kisbéri esperesi kerület településeire vonatkozó adatokat ismerhetjük. Ezt a jelentéssort kiegészítendő utolsó dokumentumként közöljük - a más körülmények között keletkezett Szomódon 1945. július 21-én keltezett, „a tatai kerület lelkipásztori életéről” szóló esperesi beszámolót. Mivel a jelentések nem kerültek be hivatalosan az egyházkormányzat irattárába, azok beérkezési idejét nem, csupán az eredeti datálásokat ismerjük. Eszerint a legkorábbi jelentés 1945. április 13-án a soproni Szent György plébánián kelt, az utolsó összefoglalót pedig július 31-én vetette papírra Nagycenken Szántó Antal plébános. A dokumentumok közzétételénél - mivel azok levéltári besorolása, az iratok feldolgozásával és e kötet szerkesztésével párhuzamosan történt - a Győri Egyházmegye 1945-ös beosztását vettük alapul.27 Az öt főesperességbe (székesegyházi, sopron-locsmándi, mosoni, rábaközi, komáromi) szervezett huszonkét esperesi kerületen belül - a sematizmus szerkezetének megfelelően - betűrendbe soroltuk az egyes plébániákat. Abban az esetben, ha egy plébániáról több jelentés is ismert, akkor a közlésnél keletkezésük időrendjét vettük alapul. Mivel egy-egy plébániai vagy esperesi jelentésben több településre is utalás történik, azok visszakereséséhez helységnév mutató áll az olvasó rendelkezésére a kötet végén. Ugyancsak a könnyebb eligazodást segíti a jelentéseket író, valamint a szövegekben szereplő személyekről készült mutató és rövid életrajzi összefoglaló. Az egyes dokumentumok élén közöljük a jelentések keletkezésének helyét, idejét és a jelentést tevő nevét,. A szöveghű közlést követően pedig megadjuk az irat legfontosabb jellemzőit. A szövegek szerkesztésénél ragaszkodtunk azok minél pontosabb közlésére, beleértve azok küllemét, vagyis tördelését is. Jelzés nélküli javításokat csak abban az esetben eszközöltünk - főként az egyes (hosszú-rövid) magánhangzó párok esetében -, ha a helyesírási hibák egyértelműen elütésből, illetve az írógépek betűkaraktereinek hiányából adódhattak. Ragaszkodtunk ugyanakkor a betűhűséghez - a ma akár helytelennek tartott - rövidítések, idegen kifejezések, táj-, vagy nyelvjárási jellemzőket mutató szavak esetében, mivel azok kor- és stílusértékét fontosnak véljük. Ezért a jelentések szövegében előforduló - főként liturgiái vonatkozású - ma már ritkán használt, vagy helyesírási változatai miatt nehezen érthető latin kifejezéseket szómutatóban, külön jegyzékben oldjuk fel. Az egyes dokumentumokban ritkított betűvel közreadott szöveg-27 Az iratok a Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött püspöki levéltárba kerültek, különálló egységként Háborús kárjelentések cim alatt. Szöveghű közlésüknél a fejlécen ezt mindenütt rövidítve jelezzük. A továbbiakban GyEL PL. Háborús kárjelentések. 13
