Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
vagyonát: a pénzt, a templomi ruhákat, melyeket ládába rakva a pajtába leástam. Melléje helyeztem el egy másik ládába az én holmijaimat, elföldelve iparkodtam rejtve tartani. Nehéz és nagy probléma volt a hely megválasztás, mert a plébánia belterülete csak 400 négyszögöl. Az oroszok feltúrták és az én holmiimat egy szálig elvitték, a templom ruhák azonban jórészt megmaradtak. 4 ministráns ing, 1 karing, melyet összetéptek. Március 29-én nagycsütörtökön volt az orosz hadsereg felvonulása, mellyel egyidőbe esik a német repülők bombázása. Az első bomba d.u. 3 órakor szintén a nyugati részre esett, 2 halálos áldozata lett, Horváth Mihály idős ember és Horváth József 17 éves fodrásztanonc. Súlyos sebesülése lett Horváth lakatosnak és feleségének. Ezt követte a 4 órakor megújuló újabb bombázás. Mivel az oroszok a plébánia háta mögötti úton nyomultak a községbe, a német ezeket támadta, így a menekülő orosz katonák is a plébánia pincéjébe húzódtak. A légnyomás ekkor már az összes ablakokat, üvegszekrényt, tükröket összetört. 2 bomba esett a plébánia sertésóljára, mely közvetlenül az iskola mellett van, úgy, hogy az iskola fala is megrongálódott és hatalmas lyukat vágott az egyik tantermen. A bombázásnak több áldozata is lett. Szűcs József, aki beteg idegrendszerével, a rábeszélés ellenére is kifutott és a találat a plébánia előtt érte. Ugyancsak meghalt Bárkovics Sándor 18 éves legény, 2 orosz katona, akiket az iskolában ért a halál. Holttestüket a templom mellett temették el. Sok súlyos sérülés is történt. A templom szekrényből, mely a plébánia folyosóján volt elhelyezve, feltörték és templomi felszereléseket, okiratokat szétrombolva kidobálták, a nagycsütörtöki szt. olajokat földhöz vagdalták. Az anyakönyveket sikerült megmenteni. A házasultak anyakönyvét a legújabbat összemocskolták és legújabb beírásokat kitépték. A kereszteltek anyakönyve a legújabb IV. kötet, amely 1944. okt. körül kezdődik, ha jól emlékszem rá, úgy értesültem Babóton van, oda hurcolták. A templom takarékkönyvét sikerült megőrizni. A készpénzt, a perselypénzekkel együtt a kis faládából elvitték. A bőrfoteljeimet lemetélték, a sezlonomat letépdelték, a bútoraimat agyonverték és átlövöldözték. Márc. 31-éig azért a plébánia épületben maradtam, de ekkor már oly idegfeszültséget éreztem, hogy nem bírtam továbbra a lakásba tartózkodni, magamhoz véve a legszükségesebb még meghagyott dolgokat híveimhez költöztem, ahol még életemet biztonságban gondoltam. A többszöri megmotozás és az állandó életveszély, mert állandóan agyonlövéssel fenyegettek, annyira kimerítettek, hogy nem láttam jónak továbbra is kitenni magam célpontnak és a lakás is lakhatatlanná vált, az ajtókat nem lehetett zárni és ablak sem volt. Azóta, miután a megmaradt pár darabot a híveknél elhelyeztem és így a lakás kiürült, nem lakom a plébánián. A templom története is éppen ilyen szomorú. Az oltárszekrényt vésővel felfeszítették. A szt. ostyákat kiszórták. A csillárokat megrongálták, az orgonasípokat ledobálták, oltárterítőket elvittek, a zöld ministráns ruhá[t] 1 pirosat is, a miseruhák béléseit kifejtették a szenteltvíztartókat ismeretlen maró folyadékkal teleöntötték, a perselyeket letördelték és kifosztották. A templom rendbehozatalánál nagy segítségre volt P[a]t.[er] Nagy János szaléziánus áldozópap, szárföldi születésű és Bakodi Gyula volt egyházatya. A szentségtartó és a kelyhek használható állapotban a jelenlegi egy108
