Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)

Bevezető

meg, hogy sok hajadon és asszony csak úgy tudta megvédeni ártatlanságát, hogy a vértanúk bátorságával inkább a halált vállalta volna, mint a bűnbe való beleegyezést. Ilyen hősöktől még a pogányok is visszatántorodtak. A magántulajdon keresztény elvén állva, ebben a zabolátlan világban is őrizkedjetek mindannak eltulajdonításától és rongálásától, ami másnak vagy az államnak tulajdona. Amilyen keserűséget okoz nektek, ha tolvaj kezek hozzányúlnak, úgy vigyázzatok, hogy másnak hasonló fájdalmat ne okozzatok, mert így szól az Úr Jézus: „Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek velük!’ (Lk 6,32). - Nyelveteket is fékezzétek meg, és kíméljétek másnak a becsületét. Az igaz szó illik a keresztény és magyar jellemhez. A hazugság és alakoskodás mai korában az őszinteség erényét gyakoroljátok.

Ma több a kísértés minden rosszra, mint bármikor, de sose volt szükségesebb ellentállni a rossznak, mint most. Készen álljatok a halálra és az ítéletre és szenteljétek meg ezt a küzdelmes életet jó cselekedetekkel.

így bátran szembenéztek minden veszedelemmel, így jobban teljesítitek minden kötelességteket a haza iránt, s így bízvást remélhetitek, hogy akik túlélitek ezeket a vérzivataros időket, megedződött karral és megszilárdult lélekkel hozzáfoghattok a romok eltakarításához és egy boldogabb jövendő kialakításához. Az Úr kegyelme legyen és maradjon veletek most és mindörökké. Ámen.”5

Már e körlevélből megtudhatjuk, hogy a háború áldozataként „Zachara Gyula vértesszőllősi plébános a plébániája területén lezajlott harci események során szerzett sebesülése következtében folyó évi január hó 22-én, életének 59., áldozópapságának 35. évében a tóvárosi kapucinusok rendházában az Úrban elhunyt.” Az egyházmegye keleti részéről január 29-én már beérkezett egy összefoglaló jelentés az „orosz megszállásról” is.6 A tatai esperesi kerület Szomódon kelt jelentését sajnos nem maradt fenn, csak az iktatókönyvi bejegyzés, és Grábics Henrik kerületi esperes 1945. július 21-i levele utal annak tartalmára.7

Tétről február 3-án jutott a püspök hivatalához egy „bizalmas jelentés a napi eseményekkel kapcsolatban”, amely a visszavonuló, illetve a védelemre berendezkedő német és magyar egységek pusztításáról és erkölcsromboló tevékenységéről számolhatott be.8

5 Apor körlevelének részletét azért is fontosnak tartjuk közölni, mert annak kézirata hiányzik. Bár kinyomtatták, a szokásos éves Circulares 1945-ös kötetébe mégsem került be. Az 1945-ös püspöki körleveleket tartalmazó hivatalos kötetek rendre a II. számúval - a megyéspüspök mártírhaláláról is beszámoló - körlevéllel indulnak. (GyEL PL. Circulares 1945.) Az I. körlevélből jelenleg egyetlen példány lelhető fel a levéltár Circulares sorozatának szálas anyagában.

6 GyEL PL. Egyházkormányzati iratsorozat. 291/1945. (január 29.)

7 Az eredeti jelentés iktatószáma 1065/1945 volt. Grábics esperes levelét kötetünk végén közöljük, lásd 141-143.

8 GyEL PL. Egyházkormányzati iratsorozat. 382/1945. (február 3.)

8