Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
verve. De nem szabad elcsüggednem. - Este Eucharisztikus áhítatosság, mivel plébánosom beteg, én tartottam a szentbeszédet, be voltam rekedve, és az volt az érzésem, hogy nagyon rosszul sikerült a beszéd, és hogy rém unalmas volt. - Vannak ám ilyen napok, midőn minden rosszul látszik menni, minden leverőleg hat. De nem hagyom magamat. Majd jön ismét a lelki örömök ideje. November 17. Végre megvolt az első havi konferencia. Az árvaházi kápolnában minden pénteken litánia szokott lenni, és ezután tartottam meg a kis exhortatiomat. Szeretetszövetségnek hívják a Szociális Misszióstársulat szövetségét, most testvéri szeretet fűzi egymáshoz a munkatársakat, mert a felebaráti szeretet a Társulat célja, és mert Krisztus szeretete a szövetség alapja, a szeretet forrása. Ez volt a téma. Úgy látszik eléggé sikerült. Sajnos igen sokan voltak jelen, kik nem tartoznak a Társulathoz, s így el is maradt a konferencia végén a kis megbeszélnivaló. November 20. Meghalt tegnap Karácsonyi János406 kanonok, jeles történetíró édesanyja. Én voltam nála tegnapelőtt este ottan provideálni a szeretetre méltó matrónát. November 21. Ma volt özv. Karácsonyiné temetése, melyet Vucskics407 apát kanonok, szemináriumi rektor tartott, mivel plébánosom már harmadik hete makacs reumatikus szemgyulladásban szenved. Vucskics kanonok nagyon sok érdekes részletet mesélt el a trónörökösnek Nagyváradon való tartózkodásáról. Mint mindenütt, ott is megnyerte a szíveket és úgy látszik, jól érezte magát ezen a két héten. - Nagyon aggasztó hírek érkeznek őfelségének állapotáról; az orvosi bulletinek408 nem nagyon biztatók. November 22. Ma jött ide a hír Ferenc József király haláláról. Tegnap este halt meg, még dolgozott, mint rendesen, dacára annak, hogy fáradt volt; csak délután 6 órakor feküdt le, álmos volt, és mielőtt elaludt volna, kérdezték, mi a kívánsága és azt felelte: „Holnap У2 4-kor felkelek mint rendesen.” Ezek voltak utolsó szavai. 9 órakor csendesen elszenderedett a másvilágba. A kötelességtudás, a szorgalmas, pontos munka embere volt, és maradt az utolsó leheletéig. - Alig tudjuk elképzelni, hogy már nem él, hogy más uralkodik már, hogy magyarságnak már nem öreg királya van. Úgy hozzászoktunk, azt hittük sose hal meg, úgy egybeol406 Karácsonyi János (Gyula, 1858. december 15. - Nagyvárad, 1929. január 1.) gyulai születésű nagyváradi egyházmegyés pap. 1882. július 2-án szentelték pappá. 1889-től az egyháztörténelem és egyházjog tanára a váradi hittudományi főiskolán. 1898-tól biharpüspöki plébános, 1904-től a budapesti Egyetem Hittudományi Karának tanára. Történettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1905-től nagyváradi kanonok. 1916-tól vovadrei választott püspök. 1923-tól a nagyváradi székeskáptalan nagyprépostja. 1923-ban a nagyváradi egyházmegye romániai részének püspöki helynöke. 1923 és 1929 között a nagyváradi egyházmegye romániai részének szentszéki bírósági elnöke. 407 Vucskics Gyula (Szalárd (Bihar vármegye), 1865. március 31. - ?) apát kanonok, szemináriumi rektor. Középiskoláit Nagyváradon, a teológiát a budapesti és bécsi egyetemeken végezte. 1887. október 16-án szentelték pappá. Kezdetben udvari pap volt, azután a bécsi Augustineumba küldték, ahol teológiai doktor lett. 1890. káplán Nagyváradon, 1892-től tanulmányi felügyelő és teológiai tanár. 1897 októberében nagyvárad-újvárosi plébános lett; a Nagyváradon megjelenő Tiszántúlnak 1896 novembere óta felelős szerkesztője volt. 408 jelentés a beteg állapotáról 91
