Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)

Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.

Még júliusban írt egy nagyon megelégedett levelet a harctérről; egyáltalá­ban úgy vettem észre, hogy most kezdett csak igazán megelégedett ember lenni; egyetlen gyermeke volt szüleinek. - Érdekes levelet kaptam Mikes Árminnétól, az erdélyiek nagy izgalomban vannak a románok miatt, félő, hogy megtámadnak minket ezek a jó szomszédok is, vagy esetleg átengedik az oroszokat országunk­ba. - Plébánosom és káplántársaim a régi szeretettel fogadtak. Augusztus 20. A városi ismerőseim mind csodálkoztak azon, hogy visszatértem, mind azt gondolták, hogy el vagyok helyezve: „hogy a püspök magántitkára, hogy cere­­monárius, hogy csatári apát380 381 382 leszek stb. Igazi pletykafészek ez a Gyula; de igen szeretem, és úgy örülök, hogy ismét itt vagyok, s dolgozhatom egy kissé az Úr szőlőjében Isten segítségével. Augusztus 25. Ma egy éve a primíciámnak. Bár papi életem minden éve oly szép és bol­dog legyen, mint ez az első. - Sajnálattal látom, hogy távollétem alatt a Nővédő Iroda nem jól prosperált383, a nyári munkák miatt nem igen jött oda a nép, és a leányok is egy kissé hanyagok voltak. Jövő hónaptól kezdve havi konferenciákat tartok nekik, s akkor Isten segítségével ismét sikerül lelket önteni a csüggedők­­be, vagy inkább menjenek el azok, akik nem akarnak dolgozni, s a buzgók egye­dül maradjanak. Augusztus 28. Ma reggel tudtuk, meg, hogy Olaszország hadat üzent Németországnak, de ez még semmi, hiszen de facto ellenségek voltak ezek mindig, de ma délben jött a híre annak, hogy Románia nekünk üzent hadat. Váradszentlászlón folyton láttuk átmenni Kolozsvár384 irányába a katonavonatokat, de mégsem akartunk hinni abban, hogy tényleg háború lesz még Oláhországgal is. Most pedig ez is megtörtént, azt hiszem, hogy csak most fogja a világ lát­ni, mi a magyar katona, az oláhok régóta próbára tették türelmünket, és most érvényre juthatnak a soká visszatartott szenvedélyek. Augusztus 31. Tegnapelőtt Csabán voltam Wenckheim Károlyéknál, kiknek azóta kislá­nyuk (Sarolta385) született. Hazajövet erdélyi menekültekkel beszéltem, Petro­­zsény386 környékéről jöttek, mondták, hogy az oláhok az oroszokkal együtt oláh árulóktól vezetve erdei utakon jöttek át megkerülve a szorost. Tehát már a had­üzenet és a velünk való szövetség felbomlása előtt engedték be az oroszokat országukba a hitszegő oláhok. A tegnapi hivatalos jelentés ezt megerősíti, és a 380 Galícia, (Gácsország és Lodoméria) királyság, az osztrák birodalmi tanácsban képvislet királysá­gok és országok egyike, Oroszország, Bukovina, Magyarország, Osztrák- és Porosz-Szilézia között. 381 Requiescat in pace! - Nyugodjék békében! 382 Csatár, Zala vármegye, egerszegi járás. Csatári apátság, alapítói Jáki Márton zalai főispán és ne­je, Magdolna voltak 1137-ben, akik ezt Szent Péternek ajánlották föl, s javadalmakkal gazdagon el­látva, a Szent Benedek rendnek átadták. A XX. század elején az adományozás az Erdődy grófi család kegyúri jogaihoz tartozott. 383 virágzik, sikert ér el 384 Kolozsvár, Kolozs vármegye, német: Klausenburg, román: Clusiu, ma Románia. 385 Wenckheim Sarolta (Bécs, 1916. július 17. - Budapest, 1991. január 27.) 386 Petrozsény, Hunyad vármegye, Petrozsényi járás, német: Petroschen, román: Petrosan, ma Románia. 86

Next

/
Thumbnails
Contents