Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
tüdőbeteg katonák számára (50000-en vannak) telepeket létesítenek. Mikes Ármin a Tusnádon243 levő három villáját ajánlotta fel erre a célra, és a jó Mikes Árminné244 grófné ránk is gondolt ez alkalommal, hogy ti. Bálványosi245 fürdőnket talán átvenné az állam tüdőbajosok számára. - Jártam a rokkantügyi hivatalban és a kultuszminisztériumban, de Klebelsberg246 államtitkár nem volt ottan, és a titkárok csak egész problematikusán mondták az ügyet. Mikes grófné azonban megígérte, hogy tovább is sürgetni fogja a dolgot Klebelsbergnél és Tiszánál is, akinek a dolgot tegnap fel is említette. - Ismét a jezsuitáknál miséztem, Halleréknál ebédeltem, Mikeséknél vacsoráztam és éjszaka hazautaztam. Április 6. Mikes grófné elküldte Tisza válaszát az én levelemre, azt írja, hogy ajánlatomat átadta Klebelsbergnek, hogy ő a dologgal ,jóakaraúlag” foglalkozzék. - Itt volt ma Wenckheim Károly fiával, de sajnos csak rövid időre. Április 8. Az irodánk hála Istennek szépen működik. Remélem, hogy nemsokára behozza plébánosom a havi konferenciát is, melyben a közreműködő nők havonta egy kis lelki táplálékot és buzdítást nyerjenek, hogy azt a kis szociális munkát, amit végeznek, öntudatosan és természetfölötti szempontok és motívumok szerint végezzék. Április 9. Itt volt Mazurek247, a püspök titkára, nagyon érdeklődött az irodánk felől, elnökség létszámába nevezték ki, míg zömét a többi kormányhatóságok engedték át szolgálattételre. Az 1917. évi kormányváltozástól gróf Teleki Pál volt az intézmény elnöke. 243 Tusnád, Csík vármegye, Kászonalcsíki járás, német: Tuschnad, román: Tusnad Sat, ma Románia. 244 Mikes Árminné bethleni gróf Bethlen Klementina (Mezősámsond (Maros-Torda vármegye), 1871. június 18. - Marosvásárhely, 1954. július 16.) császári és királyi palotahölgy. Mikes Árminnal (Zabola, 1868. június 26. - Budapest, 1944. november 28.) Kolozsváron kötött házasságot 1896. április 28-án. 245 Bálványos, Háromszék vármegye, német: Götzenburg, román: Balvanos, ma Románia. 246 Klebelsberg Kunó Imre Aurél Ferenc (Magyarpécska (Arad vármegye), 1875. november 13. - Budapest, 1932. október 11.) gróf, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Budapesten, Berlinben, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. A miniszterelnökségen fogalmazó, majd osztálytanácsos, 1910-től közigazgatási bíró, 1914. január 2. - 1917. március 19. között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Az I. világháború idején a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője. 1917-től a Hadigondozó Hivatal elnöke, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára 1917. március 19. - 1917. június 10. között, és Kolozsvár országgyűlési képviselője. 1919. februárban Bethlen István gróffal együtt megszervezte a Nemzeti Egyesülés Pártját. Az 1920. évi nemzetgyűlésen egyesült keresztény párti, az 1922. évi nemzetgyűlésen egységes párti képviselő. 1921. december 3-tól 1922. június 16-ig belügyminiszter, 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter, időközben 1930. szeptember 16. - szeptember 27. között ideiglenesen népjóléti és munkaügyi miniszter is a Bethlen-kormányban. A Magyar Történelmi Társulat és több társadalmi és tudományos egyesület elnöke volt. Minisztersége idején kiépítették a tanyai iskolák hálózatát, megreformálták a polgári iskolát és leány középiskolát, lerakták a szegedi egyetem alapjait, és felállították a bécsi, berlini és római magyar intézeteket. Felesége Lasztóczi Botka Sarolta (Nagybecskerek, 1878. február 15. - ?), akivel 1899. április 24-én kötött házasságot Budapesten. 247 Mazurek Gyula (Szatmárnémeti (Szatmár vármegye), 1882. július 10. - Nagyvárad, 1918. december 20.) pap, püspöki titkár. A középiskoláit Szatmárnémetiben, a teológiát Nagyváradon végezte, 1905. július 15-én szentelték pappá. 1907-ben a budapesti tudományegyetemen egyházjogból doktorált. 1908-ig Újkígyóson káplán, majd Nagyváradon püspöki iktató, 1911-ig szertartó, 1913-tól szentszéki jegyző, 1915-től püspöki titkár és pápai kamarás. 68
