Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
ton225, mégis úgy éreztem, mintha mindig ismertem volna; ritka vallásos ember, bár sok ilyen katolikus férfi lenne. Délután hazament, és magával vitte plébánosomat. Mielőtt elmentek volna, plébánosom kért, látogassak meg egy beteget, s készítsem elő a szentségek felvételére. Én kissé aggódva mentem oda, ezt a papi ténykedést még nem végeztem. Egy itteni gőzmalom üzletvezetője volt a patiensem, akinek az apját nemrég eltemettem. Leánya a mellékszobában kért, óvatosan járjak el, mert nem igen akar. Közömbös dolgokról kezdtem tehát beszélni és rátértem betegségére, vajon sokat szenved-e? (Tüdő és gégesorvadása van.)- „Igen, nagyon sokat szenvedek” volt a válasz.- „Nem szokott-e imádkozni?”- „Nem, soha.”- „Pedig lássa ez nagyon megnyugtatja az embert a szenvedésben; de azért szokott gyónni minden évben, ugye?”- „Nem, soha, mióta felnőtt ember vagyok, nem gyóntam.”- „Ez már nem helyes - mondom - ezt rendbe kell hozni, lássa ez békét és megnyugvást ad magának.”- „Majd el fogom hivatni a tisztelendő urat.”- „Holnap eljövök, jó lesz?”- „Nem, holnap lehetetlen, a részvénytársasági malom közgyűlése lesz.” Pedig szegény annyira gyönge volt, hogy biztosan nem mehet a közgyűlésre.- „Hát holnapután?” - folytatom.- „Talán, de majd értesítem a tisztelendő urat.” Láttam, hogy nem tudja rászánni magát, elmentem tehát azon ígérettel, hogy holnap mindenesetre ellátogatok hozzá. De nekem nem volt nyugtom, Istenem ha ez meghal, mielőtt elmehetek hozzá, talán éjjel. Meghagytam ugyan hozzátartozóinak, hogy rögtön hivassanak, ha állapota válságosra fordulna. De messze van a lakása, hátha későn érkeznék. Megvallom, hogy rosszul aludtam az éjjel. A szentmisét patiensemért ajánlottam föl, s hazaérve első dolgom volt telefonon érdeklődni hogyléte után; ugyanakkor onnan is kerestek engem, a leány telefonált, hogy atyja kért papot. Hála Istennek. Rögtön odamentem kocsin és egy fél óra múlva kész volt minden, egy bűnös lélek visszatért Istenhez, a kegyelem győzött a bún felett. Te Deumot mondtam midőn hazaértem. Január 31. Délután el akartam menni betegemhez, egyszerre hallom a lélekharang szavát. „Ki halt meg?” kérdem a harangozótói. „Az akit tegnap provideálni tetszet.” Requiescat in pacem226. Imádtam az Isteni könyörúlet csodáját. Február 6. Tegnap este érkezett egy szociális missziós227 nővér Schlachta Margit228, 225 Kalksburgi Konveniat a jezsuiták által fenntartott középiskola és kollégium. 226 Nyugodjék békében. 227 Szociális Missziótársulatot Farkas Edit alapitotta 1908-ban. A Társulat célkitűzése Isten, a haza és az embertestvérek szolgálata, Krisztus szociális uralmának megvalósítása. A Társulat apostoli tevékenységi köre: családvédelem, kórházmisszió, börtönmisszió, gyármisszió, szegénygondozás, gyermekvédelem, könyvkiadás, családanyák és leányok vallási, szociális és karitatív kiképzése. 228 Schlachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. - Buffalo (USA), 1974. január 6.) a Szociális Testvérek Társasága alapító főnöknője, politikus. Belépett a Szociális Misszió Társulatba 1908-ban, megszervezte a Keresztény Női Tábort. 1920-1922 között nemzetgyűlési képviselő volt. Megalapította a Szociális Testvérek Társaságát 1923-ban, és a Katolikus Női Szociális Képzőt 1934-ben. A II. világháború ideje alatt szembefordult a nácizmussal, a Missziótársulat házaiban üldözötteket mentett. 1945-től 1949-ig nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő volt. 1946-ban mint legitimista a 63
