Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
dummes Geschwätz, hier in einem freunden Land210 stb.” Tetszett nekem ez az erély, s mivel mellettem állott a tolongásban a tiszt, kezdtem beszélgetni vele. - „Sie fahren an die Balkanfront?”211- „Nein, ich war dort und fahre jetzt zu preussischen Landtagssitzung... Sie sind geistlicher?”212- „Ja.”213 - „Ich bin Zentrumsabgeordneter, dadurch stehen wir uns nahe. Mein Name ist Brockmann214 (vagy Brockhans nem tudtam tisztán kivenni).” Sajnos sietett nagyon, mert vonatja nemsokára indult, s így ezen néhány szónál többet nem beszélhettem vele. Ugyanakkor találkoztam P. Riegl Sándorral215 is, aki Kalocsáról jött és jó anya módjára maga köré gyűjtötte a kis kalocsai fiúkat. Engem nem ismert meg, mikor megszólitottam. Azután nagyon megdicsérte Pálffy Gézát: „ebből egészen kiváló ember lesz; Józsinak kissé megártott a győri gimnáziumban töltött év, de jó tehetségű, nagy az ambíciója, hiszem, hogy ő is olyan lesz, mint Géza.” Végre indult a vonatom. Sándi bácsit nem láthattam ugyan, de kedves hírt írhatok neki két fiáról. Elég fáradtan érkeztem meg ide másfél órai késéssel. De ideje is, hogy végre a nyugodt, rendes kerékvágásba kerüljek, a morálissal nagyon elmaradtam. Január 18. Montenegro kapitulált. Ez a mai nap nagy eseménye. A legkisebb ellenségünk lemondott az ellenállásról, nem akart úgy járni, mint más kis államok, melyeket nagyhatalmak felbujtottak, de végső veszélyben elhagytak. Kis ország ez a kapitulált Montenegro, de uralkodója216 apósa három más ellenségünknek: a szerb királynak217, az 210 „Micsoda buta fecsegés, itt ebben a baráti országban.” 211 „A Balkán-frontra utazik?” 212 „Nem, ott voltam, és most a porosz tartományi gyűlésre utazom. Ön pap?” 213 „Igen.” 214 „Centrum párti képviselő vagyok, ezért közel állunk egymáshoz. A nevem Brockmann.” 215 P. Riegl Sándor (Krems, 1863. november 10. - Pécs, 1932. július 15.) Tanulmányairól nincsenek adataink. A jezsuita rendbe 1879. szeptember 3-án lépett be. A természetrajz és mennyiségtan tanára volt. Naptárszerkesztéssel foglalkozott. Sokoldalúságára jellemző, hogy ő tervezte a szertárak épületét, a gimnázium I. István utcai szárnyát. 1910-13. között az intézmény rektora is volt. A fizika tanítása szempontjából fontos munkát írt a gimnázium Értesítőjének 1906-os számában. 216 I. Miklós, Nikita Petrovics Nyegos (Nyegos, 1841. október 7. - ?) Montenegró királya. Daniló meggyilkolása után 1860. augusztus 14-én foglalta el Montenegro fejedelmi székét. Nemsokára a törökökkel keveredett háborúba, és béke elfogadására kényszerítették. III. Napóleon és Ferenc József közbenjárására a szultán engedett a súlyos feltételekből, ezt követően Miklós nagy buzgalommal fogott hozzá országa kormányzásához. A Bosznia és Hercegovina annexióját követő 1908-1909. évi háborús válság idején Montenegró Szerbia mellett foglalt állást és háborúval fenyegetőzött. 1910. augusztus 28-án felvette a királyi címet. 1912-ben belépett a Törökország elleni háborúba. Az I. világháború kitörésekor Szerbia szövetségese volt. 1914. augusztus 7-én Ausztria-Magyarországnak, augusztus 11-én a Német birodalomnak üzent hadat. 217 I. Péter szerb király, (1844 - 1921) Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelem fia. Atyja elúzetése után (1858.) Genfben végezte a középiskolát. Utána a saint-cyri katonai intézet növendéke volt. Később a párizsi vezérkari tanfolyam hallgatója lett. Az 1870-1871. évi francia-porosz háborúban, mint hadi önkéntes szolgált és kitüntette magát. Egy szabadcsapattal részt vett az 1876-i hercegovinál és boszniai felkelésben. 1883-ban feleségül vette Zorka hercegnőt, Miklós montenegrói fejedelem legidősebb leányát. Ennek halála után teljesen visszavonultan élt Genfben. Az 1903 június 10-11-i királygyilkosság után a szkupstina június 15. egyhangúlag őt választotta meg Szerbia királyává. 1904. október 9-én a Zicsa-kolostorban királlyá kenték. Külpolitikáját Oroszországgal teljes egyetértésben intézte s célja Nagyszerbia megalapítása volt. 1918 óta Jugoszlávia királya volt, 1919. februárjában lemondott a trónról és Sándor, mint régens uralkodott a Szerb-Horvát-Szlovén királyságban. 61
