Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
У2 2-től 6-ig 3 temetés feneketlen sárban, szakadó esőben. Szegényes, egyszerű temetések mind. Közben 3 órakor a kórház kápolnájában litánia. - Bizony fáradt voltam este, de a jó Jézus iránt oly hálás voltam, hogy engedett ő érette fáradni, mint lelkipásztor. Szeptember 6. Hat órakor szentmise a kórházkápolnában. Ezentúl mindig ott fogok misézni hétköznap. Oly kedves apácagondozta kápolnában misézni, minden tiszta, szép, áhítatgerjesztő. Mise után egy szegény tüdővészes leányt kellett ellátni a haldoklók szentségeivel. Félve fogtam hozzá a gyóntatáshoz, bizony elég ügyetlen is voltam, adja Isten annak a szegény betegnek kit én elsőnek provideáltam117, az örök életet. Egész délelőtt pakolászással telt el, félig meddig be is rendezkedtem; egész otthonosan érzem már magam a kis cellában. Szeptember 7. Mise előtt gyóntattam megint. Plébánosomat és káplántársaimat mindjobban megszeretem. Plébánosom igazán kiváló ember; igazi lelkipásztor, igazi innsbrucki altkonviktor. Itt járt a gyomai plébános Pálfíy118. Hosszasan eldiskuráltam vele. Nagy tehetségű ember, óriási munkaerő, szociális téren buzgón működik. Annak idején nagy szerepet vitt, az ő korteskedése által bukott meg akkoriban Tisza Kálmán119 117 Gondoskodik, ellát, itt a jelentése szentségekkel lát el. 118 Pálffy Béla gyomai plébános 1905-1916 között. 119 Tisza Kálmán (Geszt, 1830. december 16. - Budapest, 1902. március 23.) politikus, miniszterelnök, nagybirtokos. Tisza István apja. 1848-ban a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumában volt segédfogalmazó. A Honvédelmi Bizottmányt Debrecenbe is követte. A szabadságharc leverése után másfél évre külföldre emigrált. Határozottan fellépett az 1859. szeptember 1- jei pátens protestáns autonómiát veszélyeztető intézkedései, majd a magyar törvényhozást a birodalmi tanácsnak alárendelő „októberi diploma” ellen, s ezzel mint az alkotmányosság védelmezője nagy népszerűségre tett szert. 1860-ban visszautasította Bihar vármegyei főispáni tisztjét. Az 1861. évi országgyűlésen a képviselőház alelnöke. A Deák körül csoportosuló „felirati párttal” szemben Tisza a „határozati párthoz” csatlakozott, majd nagybátyja, Teleki László öngyilkossága után a párt irányítását is kezébe vette. Az 1865. évi országgyűléstől Ghyczy Kálmánnal egy évtizedig az ún. „balközép” vezére. A kiegyezést a Deák által megvalósított formában ellenezte, s pártjával az 1868. április 2-án közzétett „bihari programban” állást foglalt a közös minisztériumok és a delegációk ellen. Célul tűzte ki az önálló magyar hadsereg, a saját pénzügyi és kereskedelmi rendszer megteremtését. így az ellenzéki választók egy részét leválasztotta és elvonta a „48-asoktól”, s ezzel pártja a parlamentben döntő többségre tett szert. 1875. március 1-én az adott közjogi berendezkedés teljes elfogadásával a „balközép” és a meggyengült kormánypárt fúziója révén megteremtette a Szabadelvű Pártot, mely három évtizeden keresztül megszakítások nélkül kormányozta az országot. A fúzió után Tisza előbb rövid megszakítással 1875. március 2-től 1887. február 11-ig belügyminiszter (1875. október 20-ig a Wenckheim-kormányban) majd 1875. október 20-tól 1890. március 13-ig miniszterelnök, emellett rövidebb-hosszabb ideig felváltva más miniszteri tárca (pénzügy, király személye körüli) birtokosa is volt. Kormányzata a Szabadelvű Pártnak szinte az egypárturalmi rendszer határáig elmenő parlamenti hegemóniáját jelentette. Sokat emlegetett “parlamenti művészete” abban állt, hogy pártjának frakciói között ügyeskedett, kompromisszumokat közvetített, személyi tekintélyével és a tőle függő képviselők tömegével, az ún. mamelukokkal biztosította a pártegység fennmaradását. Miniszterelnöksége alatt szilárdan a dualizmus 1867-ben lefektetett alapelvei szerint kormányzott. Aző idejére esik a dualista államberendezkedés megerősödése, végleges formáinak kialakulása, valamint a két állam dualista együttélésének legkonszolidáltabb periódusa. 1878-ban kedvezőtlenebb feltételekkel megújította a gazdasági kiegyezést Ausztriával. Külpolitikai kérdésekben teljes támogatást nyújtott gróf Andrássy Gyula külügyminiszternek Bosznia okkupációjához és a hármas szövetség kialakításához. Kísérletet tett arra, hogy a feudális rendszertől örökölt autonóm törvényhatósági és kommunális rendszerből egységes, centralizált polgári közigazgatást és korszerű államapparátust építsen ki, 43
