Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Apor Vilmos rövid életútja
főpapi gyászmise és temetési szertartás után a Szent László-kápolnában felállított síremlékbe a feltámadásig nyugalomba helyezzük.” Sok hívőt, papot, tisztelőt vártak a temetésre, Mindszenty József bíborossal az élén az egész magyar püspöki kar bejelentette részvételi szándékát. November 20-án azonban az Egyházmegyei Hatóság Papp Kálmán püspök aláírásával szűkszavú értesítést küldött szét: „Értesítem, hogy b.e. báró Apor Vilmos győri püspök úrnak november 23-ra és 24-re tervezett temetése elmarad.” Az történt ugyanis, hogy november 20-án, szombaton este a belügyminisztérium képviselői és a politikai rendőrség ezredese, akik magukkal vitték a győri főispánt is, megjelentek a Püspökvárban, és átadták a püspöknek a polgármester határozatát, amelyben megtiltotta az exhumálást. Az átvitelt felfüggesztették és a püspököt kötelezték, hogy a meghívottakat értesítse a temetés elmaradásáról, mert „Apor Vilmos tervezett temetése sértené az ország külpolitikai érdekeit.” Papp Kálmán erőteljes tiltakozása sem vezetett eredményre. A belügyminisztérium szervei még azon éjjel tudatták a püspökkel és plébánosokkal, hogy a temetés elmarad. „Az akkor már teljesen kommunista kézen lévő belügyi hatóságok - a betiltás miatt felháborodott hívek tüntető akciójától való félelmükben - az átvitel, illetve a temetés tervezett napjára rendkívüli rendszabályokat léptettek életbe. Kétszáz fővel megerősítették a győri rendőrséget és mozgósították a tűzoltóságot. Egész éjjel titkosrendőrök állták körül a kármeliták templomát, és lovasrendőrök járőröztek a belvárosban, nehogy a fekete reakció ellopja a holttestet. A kármeliták temploma és a székesegyház felé vezető utakat barikádokkal zárták el. A két templomot összekötő utcára pedig munkásokat rendeltek ki, hogy törjék föl a kövezetei. A barikádokon kívül rekedt győriek részint gúnyos megjegyzésekkel, részint keserű mosollyal nyugtázták az útjavításnak álcázott szándékot.” Ugyanilyen durva és nevetséges eszközökkel akadályozták meg, hogy a vidék népe részt vehessen az esetleges Apor-tisztelgésen. A rendőrség aznap igazoltatott mindenkit, aki vonaton, autóval, kerékpáron, gyalogosan vagy csónakkal Győr felé közeledett. Csak az léphetett a város területére, aki igazolni tudta, hogy ott a munkahelye. A politikai rendőrség még a síremlék fényképének és a halotti emlékképnek a kinyomtatását is megtiltotta. A magyar és európai közvélemény nyomására az Apor-temetés ügye ismét előtérbe került, és elodázhatatlan lett. Az Állami Egyházügyi Hivatal48 azonban még mindig csak csendes temetést engedélyezett. így Apor Vilmos második temetése a székesegyházi szarkofágba 1986. május 23-án - néhány idős kanonok jelenlétében - dísztelenebb és szegényesebb volt, mint az első. Hosszú várakozás után Apor Vilmos vértanú püspököt II. János Pál49 pápa 1997. november 9-én a boldogok sorába iktatta. 48 Az 1951. május 18-án elfogadott 1951. évi I. te. végrehajtása tárgyában kiadott minisztertanácsi rendelet az ÁEH elsődleges céljául a vallási felekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtását jelölte meg. Az ÁEH jelentősen csökkentette a püspökök egyházkormányzati jogkörét, és lehetőséget adott arra, hogy a fontosabb egyházi állásokat az államhatalmat kiszolgáló békepapokkal töltsék be. 1989. június 30-án az ÁEH jogutód nélkül megszűnt. 49 II. János Pál (Wadowice, Lengyelország, 1920. május 18. - Vatikán, 2005. április 2.) /Wojtyla, Karol/ A világháború alatt kőbányában és vegyi üzemben fizikai munkás, a Krakkóban, titokban működő teológia hallgatója. 1946-ban szentelték pappá. Teológiai tanulmányait Rómában folytatta 1946-1948 között, majd habilitált 1953-ban és az etika professzora lett. Krakkói segédpüspök 1958- tól, krakkói káptalani helynök, majd Krakkó érseke lett 1963, a biborosi kinevezést 1967-ben kapta. 1978. október 16-án választották pápává. 27
