Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Apor Vilmos rövid életútja
föl Horthyt a további deportálások leállítására, és szokatlan keménységgel figyelmeztette, hogy az elvesztett háborút követően senki sem lesz, aki kiáll érdekében. A nuncius, Angelo Rótta már a Sztójay-kormány41 első zsidóellenes rendszabályai után fölkereste a miniszterelnököt, és „követelte a humánus eljárást mindazokkal szemben, akiknek a származásukon kívül nem volt más bűnük, 1944 nyarán pedig határozott akcióba kezdett.” Apor Vilmos a hozzá fordulók egy részét bújtatta, illetve továbbküldte Angelo Rótta nunciushoz vagy Apor Gizellához, aki a Magyar Vöröskereszt Főnökasszonya volt. A nuncius 1944-ben ezrével írta alá az oltalomleveleket, melyek a Vatikán hivatalos, diplomáciai védettségét jelentették. A nuncius nemcsak az egyének érdekében emelte föl szavát, hanem a deportálások megkezdésekor, május 15-én tiltakozó jegyzéket küldött a kormányhoz, de nem kapott választ. Az 1944 őszi püspökkari konferenciát a hercegprímás nem hívta össze, pedig az lehetőséget adott volna az esetleges föllépésre. A püspökök többsége ezt szótlanul tudomásul vette. Apor szeptember 23-án írta a Prímásnak: „A püspökkari konferencia elmaradását fájlalom. Az utazási nehézségek a legtöbb ordinárius részéről áthidalhatók lettek volna. A papságnak elsősorban a helyben maradást kellene lelkére kötni. A szerzetesházak helyzete megfontolás tárgyává teendő. Civil ruhát kell szerezni a nővérek részére. A Szentatyához kell fordulni támogatásért. A papság kellő tájékoztatás híján nem tudja hivatását betölteni. A zsidókérdésben kibocsátott közös pásztorlevél felolvasásának a körülmények miatti elhalasztását mégis nagyon sajnálom.” A püspök szívén viselte a polgári lakosság sorsát is. Már 1943. január 29-én szigorúan bizalmas levélben írja a papsághoz: „Az orosz harctéren súlyos csapás érte hadseregünket. Kérem a Tisztelendő Testvéreket, hogy a megpróbáltatás idején fokozott atyai gondoskodással vegyék pártfogásba a háborús vezetés által közvetlenül sújtott híveket.” Maga járt elöl: befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. A püspököt sokan keresték meg azok közül, akiknek sikerült megszökniük a deportálási menetekből, s tudták, hogy a bújtatás veszélyét nem mindenki vállalja. A püspök minden helyet, lehetőséget megragadott. Találékony és bátor volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szerzetesházak vezetőivel, így is sikerült sok menekültnek helyet szerezni. A szanyi nyaraló, a püspöki uradalmak munkásai között is sok ember bújt meg. A kórházban is helyezett el betegként menekülteket. A pannonhalmi főapátságnak a Nemzetközi Vöröskereszt által szentesített helyzetét is kihasználva többször kérte Kelemen Krizosztom42 főapátot, különösen gyermekek elhelyezésére. A veszélyben szorosabb kapcsolat alaházi eszközt megragadott. A háború után 32 új bíborost kreált, köztük Mindszenty Józsefet. Keményen elítélte Mindszenty hercegprímás letartóztatását és elítélését. Fellépett a kommunista diktatúra ellen. 41 Sztójay Döme (1883 - 1946) altábornagy, 1944 márciusa és augusztusa között miniszterelnök. Az I. világháborúban vezérkari századosként szolgált. 1919-tól a Nemzeti Hadsereg tagja, a hírszerzés vezetője. Berlini katonai attasé 1925-től. 1935-ben nyugállományba helyezték, és berlini magyar követnek nevezték ki. 1944 márciusáig töltötte be ezt a tisztet. A népbíróság mint háborús bűnöst 1946-ban halálra ítélte és kivégezték. 42 Kelemen Krizosztom Ferenc (Hahót (Zala vármegye), 1884. január 10. - Pittsburgh (USA), 1950. november 7.) pannonhalmi főapát. 1903-ban lépett be a bencés rendbe, 1910-ben tett ünnepélyes fogadalmat és szentelték pappá. Pápán gimnáziumi tanár, 1916-tól lelkész Nyalkán, 1926-tól Budapesten gimnáziumi tanár, 1928-tól házfőnök Győrben és a Czuczor Gergely Gimnázium igazgatója. 1933-1950 között Pannonhalmán főapát. 1947-től Brazíliában, 1949-től az USA-ban élt. 22
