Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Apor Vilmos rövid életútja
megerősödött. A legjobban a dogmatikát, az „egyház tanításának épületét” szerette, de szívesen tanulta az erkölcstant is. A fiatal klerikus látta, hogy a papi élet a lemondás útja, Isten kedvéért le kell mondani a kényelemről, a világ megengedett örömeiről, sőt a rokonokról is. Elsősorban a kötelességét kell teljesíteni még akkor is, ha a szülőknek fájdalmat okoz. 1914-ben egy lelkigyakorlatban fedezte fel, hogy Isten nem kényszerít, hanem kér, késztet, a kivitelezést pedig saját lelkiismeretünkre bizza. Feljegyezte: „Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság: „boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért”. Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és a vértanúság.” 1915. augusztus 22-én a szubdiákonus-szentelés előtt írta naplójába: „Életem legfontosabb elhatározása előtt állok, és arra készülök. A három magasabb rend, melyet most fölveszek, mintegy azok a szögek, amelyek Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre. Óh, édes és szívemelő szolgaság, amely által az ember igazzá, szabaddá és szentté lesz!”24 Augusztus 24-én szentelték pappá Nagyváradon, másnap 25-én volt a primícia szűk családi körben. Elsősorban nem a korszerű tudásanyag, hanem a lelkiség, az emberek szolgálata, a hűség a szenvedők iránt a legjobb végbizonyítvány, amelyet Apor Innsbruckból magával hozott. Működését azonban nem a győri, hanem a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, ahová az 1911-ben áthelyezett Széchenyi Miklós püspöke átvitte magával25, s e szavakkal küldte első állomáshelyére: „Elvégezted tanulmányaidat, befejezést nyert neveltetésed, és miután Isten szent nevében vetted a Szent Lelket és pappá lettél, az Úr szőlejében kívánok számodra helyet kijelölni. De mielőtt ezt tenném, Szent Pál apostol szavaival intelek és kérlek: „Mindenekre nézve légy magad a jó cselekedetek példája a tanításban, feddhetetlenségben, méltóságban.” Légy tisztelettel és bizalommal elöljáróid iránt. Ne feledd, hogy plébánosfőnököd nemcsak kötelmeid teljesítése, hanem egész magaviseleted felől is tartozik számot adni, miért is nemcsak joga, hanem kötelessége is figyelemmel kísérni napi életrendedet. Tudnia kell, hogy a plébánián kívül hol és milyen helyen fordulsz meg. Az ő jóakaratú tanácsa e téren neked csak hasznos és üdvös lesz. Tiszteld az öregeket, keresd paptársaidat! Légy béketűrő a tudatlanokkal, irgalmas a szegényekkel, könyörületes a szenvedőkkel, szelíd a bűnösökkel! Légy mindenkor munkára és áldozatokra kész szolgája Istennek és a lelkek üdvösségének! Az Úr Jézus legszentebb Szívétől tanulj szeretni, tanulj tűrni, tanulj szenvedni és megbocsátani. Munkásságod helyéül a gyulai segédlelkészi állomást jelölöm meg abban a reményben, hogy mint plébánosod engedelmes, tisztelő, szolgálatra kész munkatársa leszel mind a templomban, mind az iskolában, és a lelkipásztorkodás minden ágában példás buzgósággal teljesíted kötelességedet, igaz papi jellemmel, egyházias érzülettel. Jézus Szent Szívének szeretetétől áthatott munkássággal, imádsággal és önképzéssel valóra váltod a beléd helyezett várakozásokat, amelyekkel Téged áldásom kíséretében a papi élet útjaira küldelek.”26 24 Apor Vilmos naplója, 1915. augusztus 22., lásd 31. 25 Apor Vilmos Gyulán (Válogatott dokumentumok), összeállította: Erdmann Gyula és Merényi-Metzger Gabor, Gyula, 2000., 61. Nagyvárad, 1911. szeptember 15. Széchényi Miklós nagyváradi megyéspüspök levele Várady L. Árpád győri megyéspüspökhöz. 26 Egyházmegyei Levéltár- Győr 2342/1915. augusztus 24. 16
