Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Az Apor ősök
ítélőmester, belső titkos tanácsos. Fiai közül Apor Sándor 1848 előtt királyi táblai ülnök, utóbb királyi kamarás és a marosvásárhelyi királyi tábla elnöke. Az ősi birtokból később nagyon kevés maradt meg. Ezért a család férfi tagjai kenyérkeresetül hivatali állást vállaltak. A dédapa, István tordai főispán és kincstárnok volt. Fia, Sándor13 - a nagyapa - királyi táblai ülnök, királyi kamarás, majd a tábla elnöke lett. Apor Gábor14 - Apor Vilmos apja - 1851-ben született Bécsben. Tanulmányait a kalksburgi jezsuitáknál kezdte, majd Kalocsán folytatta, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Az önkéntesi év után mint tüzértiszt szolgált, de 1877-ben elhagyta a katonaságot és Háromszék vármegyében előbb vármegyei jegyző, később szolgabíró, majd főjegyző lett, 1884- ben alispánnak választották. Brassóban 1882. május 6-án feleségül vette erdődi gróf Pálffy Fidéliát15. 1894-ben Nagy-Küküllő vármegye főispánja és Jósika Sámuel16 király személye körüli miniszter mellett 1895-ben államtitkár lett. Háromszék megyében, a Hargita hegység déli szélén emelkedik 1140 méteres a Bálványos nevű torjai hegy, ahol 1896-ban megalapította, a Bálványos-fürdőt. Kihasználta a hegy barlangjának gyógyhatású levegőjét és a Bálványos tövében nugyogó gyógyforrások lehetőségeit. A túristák és a gyógyulni kívánó betegek részére szálóházat épített. Apor Gábor és Pálffy Fidélia házasságából kilenc gyermek született, közülük három gyermekkorában hunyt el, egy pedig halva született, öt gyermek - Gizella17, Sarolta18, Gábor19, Vilmos, Henriette20 - érte meg a felnőtt kort. 13 Apor Sándor (Kolozsvár, 1820. július 18. - Rohitsch, 1867. augusztus 5.) 1848 előtt királyi táblai ülnök, királyi kamarás és a marosvásárhelyi királyi tábla elnöke, soproni főtörvényszéki tanácsos, császári és királyi kamarás. Felesége Stresow Sarolta (Riga, 1829. június 24. - Baden bei Wien, 1902. november 8.), akivel Rigában kötött házasságot 1850. június 29-én. 14 Apor Gábor Károly Vilmos (Bécs, 1851. április 12. - Baden bei Wien, 1898. augusztus 13.) politikus. Jogot végzett Budapesten. A király személye körüli minisztériumban államtitkár, később Háromszék vármegye jegyzője, szolgabíró, főjegyző, alispán 1884-ben, majd Nagy-Küküllő vármegye főispánja lett 1894-ben. 15 Pálffy Fidele (Pozsony, 1863. október 8. - Budapest, 1934. október 20.) Gróf Pálffy Sándor nyugalmazott huszár ezredesnek, a Fogaras megyei Alsószombatfalván lévő állami ménesuradalom vezetőjének lánya. Férjével Apor Gáborral Brassóban kötött házasságot 1882. május 6-án. Apor Gábor és Pálffy Fidélia házasságából 9 gyermek született, egy gyermekük halva jött a világra, három kisgyermekkorában meghalt, 5 gyermekük érte meg a felnőtt kort. 16 Báró Jósika Sámuel (Salzburg, 1848. augusztus 23. - 1923. június 4.) politikus. A közügyekben 1870 óta vett részt, és családi hagyományaival ellentétben a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1885- ben Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánjává nevezték ki, majd 1888-ban történt lemondása után az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek és az Erdélyi Római Katolikus Státusnak elnökévé választották. 1891-ben képviselővé választották. 1895-1898 között Bánffy kabinetjében a király személye körüli minisztériumot vezette. Ezt követően hosszú ideig nem vette ki részét az aktív politikában. 1910-ben a főrendiház alelnökévé, 1912-ben Csáky Albin halála után elnökévé nevezték ki. 17 Apor Gizella (Kőröspatak, 1886. október 3. - Budapest, 1971. július 11.) A magyar vöröskereszt országos főnökasszonya. Apor Gáborral együtt erőteljes szorgalmazója Apor Vilmos boldoggá avatásának. 18 Apor Sarolta (Kőröspatak, 1887. november 8. - Brixen, 1903. augusztus 28.) 19 Apor Gábor (Kőröspatak, 1889. november 6. - Róma, 1969. február 21.) diplomata, Apor Vilmos testvére. A bécsi konzuli akadémiát végezte 1913-ban. 1918-ban külügyi szolgálatba lépett, attasé lett a berlini osztrák-magyar követségen. A Tanácsköztársaság idején internálták (1919. április - július), szabadulása után 1919-ben visszatért Erdélybe. 1921-től külügyi szolgálatot teljesített, Varsóban követségi titkár, majd tanácsos, 1925-től Párizsban tanácsos, 1927-től Budapesten a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője volt. Követ Bécsben 1934-től, hazatérte után a külügyminiszter állandó helyettese 1935-től, majd vatikáni követ 1939 januárjától - 1944. márciusáig, Magyarország német megszállásakor lemondott állásáról, Rómában maradt. A Szuverén Máltai Lovagrend meghívta tagjai közé, 1952-ben a rend nagykancellárjává nevezték ki, tisztségéiől egészségi állapota miatt mondott le 1958-ban. 13
