Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)

Napló, 1917. január 17 - 1917. augusztus 3.

Március 16. Reggel Gödöllőn554 ébredtem, s megtudtam, hogy nem Püspökladány555 Debrecen irányába, hanem Miskolc556, Sátoraljaújhely557 felé megyünk. - Unal­mas az út, pláne Tirol után. - összeakasztottak egy másik kórházvonattal, és az egyetlen kis gépünk alig bírja el az ily módon majdnem 400 méter hosszú vona­tot. Csigatempóban haladunk, rém sokáig állunk, és szörnyű zökkenésekkel in­dítunk, oh szegény hazám! Este Уз 11-kor végre Miskolcon. Már 48 órája annak, hogy Bécset elhagytuk!!! Pedig Bécsből Innsbruckba 24 óra alatt érkeztünk. - Ma tudtuk meg, hogy Oroszországban nagyarányú forradalom van, hogy a kormányt elfogták, s a cár558 lemondott. - Sajnos a háborúpártiak forradalmá­nak látszik ez, és az angolok szították, de a nagy felfordulás bizonyára nem fogja erősíteni az oroszokat. Március 17. Áthaladtunk már a határon. - Nagyon szép az út Munkácstól559 kezdve, persze sokkal szebb lett volna nyáron vagy tavasszal, mikor lombosak a bükk erdők. Március 18. Stiyjben560 kaptunk ma reggel sebesülteket. - Visszafelé ugyanazon az úton, mint jövet, de most a galíciai részt láttuk nappal, nagyon szép téli tájkép, még igen sok hó és csupa fenyveserdők, szegényes rutén viskók kedves kupolás fatemplomokkal, melyek mellé sajnos nagyon csúf pléhvel födött orosz-stílü templomokat építettek. - Itt ott egy katonatemető vagy egy-egy magányos sír, fel­robbantott hidak rozsdás roncsai, egy-egy leégett ház jelzi, hogy itt is harcok vol­tak valamikor. - A betegek nagyon szimpatikusak, van köztük súlyosan sebesült is, igen sok orosz fogoly, kik nagyon vígak, s meg vannak elégedve, hogy végre elfogták őket. Egy zsidó-orosz fogolynak elmondtam, hogy forradalom van Orosz­országban, szívesen elhitte: „hiszen mindenki békét akar már Oroszországban”. - Az újságokból nem lehet kiokoskodni, az egyetlen biztos az, hogy borzasztó zűrzavar és összevisszaság van Miklós cár birodalmában, az a hír terjedt el, hogy a cár még nem mondott le, hanem karhatalommal vonul a lázongó Pétervár561 el­len. -Március 19. Ma reggel Sátoraljaújhelyre értünk, s itt tudtuk csak meg, hogy kivagoní­­rozunk. - Mégis volt idő előbb 12 beteget meggyóntatni s megáldoztatni. - Dél­után már Miskolcon voltunk fertőtlenítésre. Holnap elhagyom a vonatot. Mikor a 554 Gödöllő, Pest-Pilis-Solt-iskun vármegye, Gödöllői járás. 555 Püspökladány, Hajdú vármegye, Hajdúszoboszlói járás. 556 Miskolc, Borsod vármegye. 557 Sátoraljaújhely, Zemplén vármegye. 558 II. Miklós, Nikol&j Alekszandrovics (Szentpétervár, 1868. május 18. - Jekatyerinburg, 1918. július) utolsó orosz cár (1894 - 1917). Atyja halála után 1894. november 1-jén foglalta el a trónt, ad­dig nagy utazásokat tett, amely során 1891. május 23-án Otszuban egy japán fanatikus megsebesí­tette. 1905-ig fenntartotta az abszolutisztikus kormányzati rendszert. Az I. világháború kitörése után Szerbiába mellé állt. 1917. márciusában lemondott a trónról, március 8-án letartóztatták. Felesége Alix hesseni hercegnő. Családjával együtt 1918. júliusában agyonlőtték. 559 Munkács, Bereg vármegye, német: Munkatsch, cseh: Munkacevo, lengyel: Munkacz, orosz: Mu­­kacsevo, román: Munceag, szlovák: Munkáé, ma Ukrajna. 560 Stiyj, város Galiciában. 561 Pétervár, Szentpétervár, ma Oroszország. 118

Next

/
Thumbnails
Contents