Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1917. január 17 - 1917. augusztus 3.
katolikus templom. Néhány üzletbe is bementem, mindenütt németül beszélnek a férfiak kissé lehangoltak. „Es wäre besser gewesen in Frieden zu bleiben”479, mondta az egyik. Az asszonyok nagyon öltözködnek, szánkóznak - mulatnak, úgy hallom nagyon romlott társaság. - Az utcán találkoztam Kovacich kapitányunkkal, és mikor megemlítettem, hogy meg szeretném nézni a város parkját, mindjárt elvitt oda szánon. Útközben láttuk Károly480 román király szép bronzszobrát. A kert nagyon szép, órák hosszat lehetne abban kocsikázni, egy még cementtel bélelt gödörben 4 szép medvét őriznek. A kertnek neve Parcu Bibescu. Az élvezetes szánkózásról a hidegtől megdermedve értem haza, ám jobban ízlett a forró tea. - Vacsorára Wersely ezredorvoson kívül ott volt ismét Bolmcher őrnagy, akit nagyon megszerettünk, mert rendkívül komoly, képzett ember. Azt mondja, hogy Ploé§tibe481 sürgősen kérik a vonatunkat, és valószínűleg holnap indulunk. Február 6. Még mindig Craiovában. - Wersely erzedorvosnak a tegnapi vacsora túlságosan ízlett, éjjel erős „Brechdurchfall”482 riasztotta fel álmából, és mikor reg-479 „Jobb lett volna békében maradni.” 480 I. Károly Eitel Frigyes Zephyrein (Sigmaen 1839. április 20. - ), román király, Antal hohenzollerni herceg másodszülött fia. A bonni egyetemet látogatta és azután a porosz hadseregbe lépett, melynek soraiban részt vett az 1864. évi dán háborúban. A II. gárda-dragonyos ezredben szolgált mint kapitány, midőn a Bratianu János szaván induló román pár (Cusa bukása után) a román trónnal megkínálta. Bismarck ezt a kandidatúrát a kitörő félben levő osztrák háborúra való tekintetből élénken pártolta és III. Napóleon császár is titokban helybenhagyta. Ellenben a török kormány, Oroszország és Ausztria gyanúval fogadták e jelölés hírét és még akkor sem nyugodtak meg abban, midőn az 1866 április 20-án megejtett népszavazás alapján a nemzetgyűlés Károlyt május 13-án Románia örökös fejedelmévé megválasztotta. Az osztrák kormány, Bismarck eszközét látván Károly királyban, meg akarta akadályozni az új fejedelem utazását, de Károly inkognitóban elérte Orsovát és a román határt, ahonnan azután hívei kíséretében május 22-én Bukarestbe vonult. Miután július 12-én az új (belga minta nyomán kidolgozott) alkotmányra megesküdött és trónját némileg megszilárdította, valamennyi nagyhatalom és a porta is (1866. október) elismerte fejedelemnek. 10 évig tartott, amig a pártok közötti szenvedélyes versengés a hatalomért valahogyan lecsendesedett. Károly előbb a vörös pártra támaszkodott, melynek feje, Bratianu egyrészt részrehajló párturalmat vitt és gyűlöletessé tette magát, másrészt óriási befektetésekkel és Strousberg által eszközölt vasútépítkezésekkel az ország pénzügyi hitelét alaposan megingatta. Az 1870-71. évi német-francia háború napjaiban és a Strousberg pénzügyi bukása következtében támadt forrongás idején a németek elleni gyűlölet olyan fokra hágott, hogy 1871. március 22-én Bukarestben orosz kéztől szított mozgalom támadt, mellyel szemben Károly király lemondással fenyegette az országot. Ez a fenyegetés meg is tette hatását,' a nyugalom helyreállt. A Konstantinápolyban tartott kongresszus Románia semlegességét vonakodott kimondani, Károly király kénytelen volt az oroszokkal szerződésre lépni és azok átvonulását engedélyezni. A porta ebben a szerződésben a párizsi béke megszegését látta és így történt, hogy az Al-Duna partján (Kalafatnál) felállított román tüzérség és török monitorhajók csakhamar egymást lőni kezdték. A román képviselőház erre május 21-én kimondta Románia függetlenségét. Magában a háborúban a románok eleintén nem vettek részt, sőt Gorcsakov orosz kancellár sértő gúnnyal utasította vissza a Károly király által felajánlott fegyveres segélyt. De amikor az orosz hadsereg Plevnával sehogy sem tudott boldogulni, II. Sándor cár segélyt kért Károly fejedelemtől, aki erre 3 dandárral Plevna előtt termett, több rohamot intézett az Oszmán pasa által védelmezett erődítések ellen és így közreműködött a Plevnának bevételében. A háború befejeztével az oroszok arra kényszerítették Károlyt, hogy Besszarábiáért Dobrudzsát vegye cserébe; a berlini kongresszus pedig helyben hagyta ezt az alkut. 1880-ban Károly a trónörökösödést rendeztette, amikor a képviselőház öccsét, Ferdinánd herceget jelölte Károly utódának. 1881. március 26-án a képviselőház és a szenátus Károlyt egyhangúlag Románia királyává kiáltotta ki; a király és a királyné koronázására május 22-én került sor és az európai hatalmak kivétel nélkül elismerték az új királyságot. 1891. május 25-én uralkodásának 25. évfordulóját ülte meg Károly király és neje Erzsébet, wiedi hercegnő akit 1869. november 15-én vett nőúl. E házasságból 1870-ben egy leány született, Mária, ki azonban 1874 meghalt. 481 Plojest, Havasalföld, román: Ploé§ti, ma Románia. 482 hányás 107
