Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-29 / 44. szám

Thursday, Oct. 29, 1970 ‘-'t'i GO K TLF-NSÉG 15. c l dal MESÉL A MULT ... A BETYÁR SZERELME A “Hogyan halt meg Rózsa Sándor?” című cikkhez kívánom hozzáfűzni: Rózsa Sándor alföldi betyái’vezér a legnépsze­rűbb alakja a betyárromantikának. Szegeden szü­letett 1813-ban, s 1878-ban halt meg a szamosuj­­vári börtönben, ahol életfogytiglani börtönbünte­tését töltötte. Szamosujvár várát Domenico da Bologna olasz építész tervei szerint Szapolyai János kezdte épít­tetni, s Martinuzzi Fráter György fejezte be 1542 körül. Bethlen Gábor a várat Giovanni Landi ter­vei alapján megnagyobbittatta. 1786-ban a vár megszűnt katonai erősség lenni, tartományi fegy­­ház lett. A szamosujvári fegyház súlyos börtön volt. Az elitéltek vasgolyóhoz bilincselt lábbal dol­goztak a fegyház kertészetében. Az ott rabosko­dott fegyencek munkája hozta létre a Szamos partján a város egyik nevezetességét: a séta­teret. Rózsa Sándor, aki a korábbi bűnei ellenére a magyar kormánytól mentséget kapott, mert az 1848—49 évi szabadságharcban szabadcsapatával a rác felkelők ellen harcolt, a szabadságSiarc után folytatta a betyáréletet. 1856-ban elfogták, elitél­ték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Ám a követ­kező évben Szeged mellett egy vonatot akart ki­rabolni. Ismét elfogták, s 1872-ben életfogytig tartó fegyházbüntetésre Ítélték. A pusztai élet szabadságán nevelődött betyár a szamosujvári várból átalakított f egy vázban ra­boskodott, s nem csoda, hogy a méternél vasta­gabb falu nyirkos, dohos cellában tüdővészt ka­pott és 1878-ban meghalt. A fegyház kertjében, a i-abtemetőben földelték el. * * * 1946 őszétől hónapokat töltöttem Szamosujváron. Én is elmentem a fegyház kertjében levő temető­be, ahol apró fejfa nélküli halmocskák alatt por­ladnak az egykori rabok csontjai. Egyetlen sir­­halmon látszott a gondozás. A szépen felhantolt s nyers füzfabotokból készített kerítéssel körül­vett sirhalmon még rózsák is diszlettek október első napjaiban. Egy-egy kereszt mint fejfa állt a sirfeant két végén. Gondolom, a készítők nem tudták, hogy melyik a fejrész, s ezért a sir mindkét végéhez tettek fejfát. Az Erdélybe vonult magyar kato­nák, mikor megtudták, hogy ez Rózsa Sándor sir­­ja, körülvették füzfakeritéssel. Az egyik kerités­­■ darab kérgéről lehántolt részén sikerült kibetüz­­nöm a tintaceruzával odairtakat: “Itt vóttunk báttya, Biharból”, a névaláírás már olvashatatlan volt. Szamosujvári tartózkodásom alatt igen jó ba­rátságba kerültem a város egyik idős tisztviselő­jével, akinek édesapja Rózsa Sándor raboskodásá­­nak idején a fegyintézet alkalmazottja volt. Tőle tudom, ő pedig apjától hallotta, hogy Rózsa Sán­dort valóban fej nélkül temették el a fegyház kert­jében. Határozottan állította, hogy a levágott be­tyárfejet nem Budapestre, hanem a bécsi antro-HETI NAPTÁR j 'J¥OVKM Ifiül ; 1—Vasárnap: Marianna \ JÜ. 2—Hétfő: Achill ! 3—Kedd: Győző \ % 4—Szerda: Károly * 5— Csütörtök: Imre 6— Péntek: Pál, Pósa 7— Szombat: Lázár * pológiai intézetbe küldték tanulmányozás céljára. Tőle tudtam meg azt is, hogy a hosszu-hosszu esztendőkön át minden évben halottak napján nagyon elegáns, talpig feketébe öltözött, sűrűn elfátyolozott hölgy érkezett Szamosujvárra. Gyö­nyörű koszorút hozott magával és Rózsa Sándor sírjára helyezte. * :Jc :Jc Rózsa Sándor személyét a romantika világa a legendák csokrával vette körül. Egyebek között az is, hogy gyengéd szálak fűzték a betyárvezért egy arisztokrata asszonyhoz is. Talán a sok le­genda közül ez volt az egyetlen igazi, amikor egy asszonyszivet a szerelem soha ki nem alvó szik­rája kapcsolta a leghíresebb betyár sirhantjához. Czigány Jenő A HALÁL A hajnal vége az alkony, a tavasz őszbe tor­kollik, a lomb lehull, a virág elfonnyad: bele kell tehát nyugodni az emberi élet végébe, a halálba is, ezt hirdeti a világ minden vallása és létszem­lélete. Kivéve a kereszténységet. “Öregedve ámulok el a kereszténységnek azon az elszánt forradalmisá­­gán, amellyel megvetette sarkát mindennek elle­nében. Mintegy visszapillantva eszmélek rá a ki­hívó, már-már meggondolatlan — bátorságára, ahogy kesztyűt dobott a valóságnak, a tohonya látszanak. Hisz ez volt, ez a tiltakozás és kielá­­githetetlenség kezdettől fogva — már öntudat­lanul — az én hitem is.” (Illyés Gyula). Mi a halál? Hagyományos hittani megfogalmazásban az a pillanat, amikor a lélek elválik a testtől és önál­ló szellemi létbe kezd: a halállal nincs vége min­dennek — inkább akkor kezdődik az igazi élet. — A modern teológia egyes képviselői — bölcsele­ti és biológiai megfontolások alapján — inkább folyamatnak tekintik a halált; a lélek fokozato­san szabadul meg az anyagi-érzéki kötöttségtől és válik alkalmassá szabad szellemi életre. És a , szabaddá válásnak ebben a folyamatában a lélek eljut egyszer ahhoz a ponthoz, amikor teljesen szabadon és véglegesen, az érzékekhez kötöttség minden zavarától mentesen dönthet a természet­­feletti rend elfogadásáról vagy elvetéséről. Ezt a döntést azonosnak vehetjük a katekizmusból is ismert külön Ítélettel: Aki igent mond, üdvö­­zíil, aki nemet, elkárhozik. Persze erre a döntésre a földi életben, a test-lélek egységében kell fel­készülnie az embernek: érdemszerzéssel! Isten érdemeink alapján adja meg kegyelmét. Ámde a keresztény bölcselet és hittudomány egyik alapelve az, hogy természetes ismeretein­ket érzékszerveink révén szerezzük; — csak Is­ten képes arra, hogy más utón is tudást öntsön belénk (scientia infusa). És bármiféle szabad döntés is csak ismeretek birtokában lehetséges. Ugyanakkor vannak olyanok — és nem is keve­sen! — akik érzékszerveik utján nem szerezhet­nek semmiféle ismeretet a természetfeletti rend létéről és mibenlétéről: vagy azért, mert érzék­szerveik alkalmatlanok erre (gyermekek, bete­gek), vagy azért, mert nem jutott el hozzájuk az üdvösség lehetőségének a hire (az un. “természe­ti” népek . . .). Hogyan dönthetnek ezek szabadon a halál pillanatában is? Isten mindegyikükkel kü­lön kinyilatkoztatásban közli a tudnivalókat; vagy a halál folyamatában végigjátszat velünk vala­mi életfélét, amelyben még lehetőség nyílik az üdvösséghez szükséges érdemszerzésre? Nehéz elfogadnunk ezt a feltételezést. Inkább arra gondolhatunk, hogy csak a keresztények, az üdvösség rendjét ismerők számára nyílik meg végleges döntés-lehetőség a halál folyamatában — az összes többiek számára — akik nem ren­delkezhetnek semmiféle biztos ismerettel a ter­mészetfelettiről — más utat kell keresnünk. Ez az ut a purgatóriumon keresztül vezet. B. A. I. Mindenszentek és 2-án halottaknapja. A ha­lotti tiszteleti szokások a római és a germán haj­lott kultuszra mutatnak vissza. A temető járáson, és gyertyagyújtáson kívül szokás volt a “halott­etetés”. Éjszakára enni-innivalót készítettek az. asztalra “hazalátogató halottaiknak”, amit más­nap a szegényeknek ajándékoztak. 3. Hubert, a vadászok védőszentje. Tiszteleté­re tartják a vadászbálokat. II. Márton, a ludölő. Valamikor római ünnep volt, — Aesculapius tiszteletére tartották. Ne­ki volt lakomás állata a liba. Általában vásáros és bucsus nap volt nagy eszem-iszommal, libasülttel,, ujborral. Valamikor egy-egy darab kóstolót a pap­nak is küldtek, de arra vigyáztak, nehogy túl hú­sos darabot adjanak ajándékba. Inkább csak a li­ba hátsó felét juttatták a papnak, innen kapta a nevét a “püspökfalat”. 19. Erzsébet csiziós, időjósló nap: “Örzse lo­csog, Kata kopog” — tartja a mondás, vagyis, ha ezen a napon lucskos az idő, Katalin napján fagy­ni fog. 25. Katalin is időjós: “Katalinkor kopog, ka­rácsonykor locsog” — vagyis ebből az következik, hogy Erzsébet és Karácsony napján egyforma az idő. Egyébként férj-varázsló nap: ha ezen a na­pon a vízbe állított ág karácsonyra kizöldül, ak­kor a lány az uj évben férjhezmegy. 30. András a disznóölő. Advent előtt ez az utol­só mulatság-nap és ekkor kezdődik a disznóölés* Az egésznapos munkában alig jut idő az evésre. Délben csak egy kis leves, meg paprikás járja: ősi vadász szokás szerint a leölt állat velőjéből, véréből, májából készítenek jó hagymás, paprikás,, boros ételt és persze bőven isznak is rá. Az igazi disznótor a munka végeztével, este kezdődik. A vacsora a következő ételekből áll: tyuk- vagy or­­jaleves, töltött káposzta vagy káposztáshus, “to­ros káposzta”, aprólék, sült, rétes és fánk. A kü­lönböző fogásokat néhol még ma is tálalóverssel teszik az asztalra: Itt egy tál jó étel: az áldott káposzta, Tengereken túlról Káp nevű ur hozta. Aszakácsné hússal jól meg is foltozta, S gondolom: nem egyszer, hanem kétszer sózta, Tessék megkóstolni, nincs ez bors híjával, Meghintve a hires magyar paprikával. Vacsora alatt felhangzik az ablak alatt a gye­rekek kántálása, megjelennek a maskarába öltö­zött “hívatlanok” — valamennyien kóstolóra vár­va. A mulatság egyik hagyományos tánca a kö­csögdudára járt hurkatánc. Novemberi évfordulók * Húsz éve, 1950-ben halt meg G. B. Shaw an­gol drámairó, zenekritikus és szatirista. • 1825 novemberében alapították meg a Magyar Tudományos Akadémiát, 1888-ban született Pór Bertalan Kossuth-dijas festőművész. • Rodostóban 1725-ben hunyt el gr. Bercsényi Miklós, Rákóczi Ferenc főgenerálisa. , * Auguste Rodin francia szobrászművész 130 éve született. ® 1850 novemberében született Robert Louis Ste­venson skót származású költő és kalandregény iró. magyar népszokások! •>c 0 C)€ ES HIEDELMEK I ' «C S? C>® innoHiÍHT havában • mc si

Next

/
Thumbnails
Contents