Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-29 / 44. szám

12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Oct.1 29, 1S?Ö TFNGERKUTATAS: GÉPEK Ä CSEND VILÁGÁBAN Napjainkban a világ olaj­termelésének egyötede a viz alól bukkan a felszínre. Éven­te 800 000 tonna magnéziu­mot. 100 000 tonna brómot és még sok hasznos kémiai ele­met is szolgáltat a tenger­­mély. E száraz adatok mögött olyan lendületes műszaki fej­lődés rejlik, amely egy évtize­den belül döntő változást idézhet elő a világ nyersa­nyag-termelésének szerkeze­tében. Meglepő hírek moza­ikkockáiból nagyszabású program képe bontakozik ki, amelybe uppugy beletartoz­nak a nyomás- és korrózióál­ló, viz alatti munkatelepek, mint az újfajta olajfúró-be­rendezések és a távvezérelt robot-jármüvek. át a romboló hullámcsapáso­kat. Az amerikai Rock Site-prog­­ram meg merészebb feladat megoldására vállalkozik. Mély aknát akarnak fúrni a tenger­fenéken, 40—50 méter hosszú zárócsövet építenek bele, amely többszörös zsiliprend­szerrel nyújt védelmet a ten­gervíz behatolása ellen, s az aknából csavarvonalban fut­nak ki majd a vízszintes feltá­ró vágatok. A terv nem olyan megvalósíthatatlan, mint ami­lyennek első pillantásra tű­nik, hiszen a műszaki fejlett­ség mai fokán akár több ki­lométer hosszú tenger alatti alagutak fúrása sem képtelen­ség. VIZ ALATTI TRAKTOR Tervekben tehát nincs hi­­,ány, s az elképzelések lassan I valóra is válnak. Az angol Gammell Laird vállalat pél­dául — a hírek szerint — ez év végére befejezi egy külön­leges jármű építését, amely 180 méter mélységben is za­vartalanul kószálhat a ten­gerfenéken az összeroppanás veszélye nélkül. Ez a jármű valóságos viz alatti műhely lesz, amely nemcsak kőzet­mintákat gyűjt és fúrásokat végez majd, hanem elsüllyedt hajókat is megkereshet, és se­gítséget nyújthat a viz alatti olajfúró-berendezések felállí­tásában. Az 55 tonna súlyú gigászi traktor csupán egyetlen “köl­dökzsinórral” kapcsolódik a felszínen úszó anyahajéhoz, amely villamos energiával lát­ja el. így sokkal tovább tar­tózkodhat a viz alatt, mint a Oceano-graphic Institute el­gondolásai szerint a tenger­víz nyomása is kitünően hasz­nosítható. Ha a víz mélyére normál légköri nyomású le­vegővel telt, hidraulikus mo­torral összekapcsolt tartályt eresztenek, a motorból kive­zető cső végén csupán az el­záró szelepet kell kinyitni: a nagy nyomású tengervíz a tartályba áromlik és közben folyamatosan hajtja a hidra­ulikus motort. Ma már csaknem ötven mélytengeri jármű áll a kuta­tók rendelkezésére. A Beaver IV. és a Star III. 6Ö0 miéter mélységben kalandozik, a Deep Quest 2400 méteres mélységbe hatolhat, az Alu­­minaut pedig hatfőnyi legény­ségével 4500 méter mélyen végezhet felderítést. ' (. : TÁTOTT SZÁJJAL | A felderítő munkával pár­huzamosan a mélytengeri bá­nyászat is megtette első lé­péseit. Néhány hónappal eze­lőtt a Deepsea Ventures In­corporation jelentős vállalko­zásba kezdett a Floridai öböl­től 250 kilométerre, a tenger alatti Blake fennisikon. Kü- I lönleges kotróberendezéssel i 900 méter mélyről termelik ki a tengerfenéken található mangánszemcséket. A hidra­ulikus berendezés '‘tátott szá­ja” -9X9 méteres négyzet-ke­resztmetszeten szívja fel az iszapos szemcséket és 50 cen­timéter átmérőjű hajlékony csövön juttatja a felszíni te­­herhajóra. Öt kilométeres óránkénti sebességgel vontat­ható a tengerfenéken.A szak­emberek évente egymillió tonna mangán kitermelésére számítanak, s az a reményük, hogy néhány éven belül a ten­gerfenékről az Egyesült Ál­lamok szükségletének 25 szá­zalékát fedezhetik kobaltból és 10 százalékát nikkelből. A tenger mélyén tehát fo­lyik a munka. Tavaly útnak indult az első távirányítású robot-radar, amely 180 méter mélységben úszva, akár 7 ki­lométer mélyben húzódó ten­gerfenékről is pontos dom­­bozati térképet készíthet. Ter­vezik a tengerfenék neutron­bombázását, hogy a keletke­ző gammasugárzásból tájé­kozódjanak a mélyben heverő ásványi kincsekről. S e fel­derítés nyomán a csend vilá­gában egyre újabb gépek je­lennek meg. Gteguss Ferenc TALAJGYALU A TENGERFENÉKEN Japánban a Néhon Kokudo Kaihatus cég például olyan víz alatti talajgyalut fejlesz­tett ki, amely 30 méteres mélységben is dolgozhat. A tengerfenéken cammogó 16 tonnás berendezés könnyedén egyengeti el a sziklás, homo­kos talajt a leendő kikötők vagy épülő vizi erőmüvek kör­nyékén. Nagy segítséget nyújthat a viz alatti olaj fú­rások előkészitésében is. A japán mérnökök érdekesen oldották meg az energia-ellá­tást. Diesel-motoros tápegy­ség úszik a talaj gyaluval pár­huzamosan a viz feszinén, s robbanómotorja nagy nyomá­sú olajjal töltött hidraulikus rendszert működtet. így csu­pán két hajlékony összekötő csővezetékre van szükség, amelyenát az olaj a talaj gya­' lu hidraulikus motorjait hajt­ja, és a gyalukés mozgatószer­kezetét vezérli. í A felszínen úszó tápegy­ségről egyetlen ember irányit- i hatja a viz alatti berendezést, ha a sekély parti vizekben jó látási viszonyok között sza­­ibad szemmel ellenőrizhető a talajgyalu mazgása. Nagyobb , mélységekben búvár kiséri a [munkagépet, és telefonon tá­jékoztatja a kezelőt a vezér­léshez szükséges adatokról. A viz alatti bányászat uj gépi berendezéseket követel. Az ELF francia kőolajkutató társaság a gascogne-i öbölben olyan fúrószerkezettel kísér­letezik, amely elvileg 300 mé­ter mélységben is használha­tó. Száz méter hosszú, 8 mé­ter átmérőjű acéltornyot szer­kesztettek (hossza a későbbi berendezéseken tovább növel­hető), amely mint óriási se­­ruza áll a tengerfenéken; má­sik vége kiáll a vízből. ‘He­gye” ezertonnás betontalpa­zatra támaszkodik. Ezt hatal­mas tartályokra erősítve eresztették a mélybe: az úszó pontonokból fokozatosan ki­engedték a levegőt. Az acéltorony kardáncsuk­lóval kapcsolódik a talapzat­hoz, hogy a nagy tengeri vi­harok se csavarhassák ki tö­vestül. A vízfelszínhez közel pedig hat hosszúkás uszótar­­tály simul hozzá, ezek a • men­tőövek” stabilizálják fúrás közben az óriási “ceruzát”, így a torony vége még négy­méteres hullámokban sem tér ki három méternél messzebb a függőleges tengelytől. Ha viszont vihar tombol, 21 fo­kos szögben elhajolva vészeli szabadúszó tenger alatti jár­müvek, amelyek kénytelenek magukkal vinni energiafor­rásaikat. Az SBV (Sea-Bed Vehicle egyenlő, tengerfenék-jámü) négy önállóanhajtott óriáske­rékkel vándorol a tengerfe­néken. Legnagyobb sebessé­ge óránként csaknem öt kilo­méter lehet, ami nem éppen száguldás, de a viz alatti mun­kához tökéletesen elegendő. Különleges fogazásu kerekei puha talajon is megfelelő tá­masztékot nyújtanak a moz­gó acélkolosszusnak, s lehető­vé teszik, hogy akár 45 fokos lejtőn is felkapaszkodjék. Az SBV tervezői a váratlan bale-1 setek lehetőségeire is számí­tottak, amikor a személyzet, csak úgy menekülhet meg, ha a jármű gyorsan a felszínre emelkedik. Csőrlővel felvon-1 ható merülősuly tartja mély- < ben a hatalmas traktort, s ha a csörlő fékjét kiengedik, az 1 SBV üres konzervdobozként í vetődik hirtelen a felszínre. I A mélybeli energiaellátás is napirenden levő téma. Mi­vel a “köldökzsinóros-” megol­dás már nem megfelelő, az amerikai Rock Site-program­­ban például 5 megamattos atomreaktor vízbe süllyeszté­sét tervezik. Az Atlantic i

Next

/
Thumbnails
Contents