Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-15 / 42. szám

Thursday, Oct. Id, 1970 6. oldal FÜGGETLENSÉG­A világ egyik legszebb és legfrekventáltabb üdülőhelye ezekben a napokban súlyos harcot viv létéért. A tiroli Kitzbühel-ről van szó, amely té­­len-nyáron tele van idegenekkel és ennek meg­felelően a legcsodálatosabb hotelekkel, éttermek­kel. Külön specialitása a he­gyek tetején álló falunak — fur­csa, mert minden háza luxus­igényeknek megfelelően van be­rendezve, szegényes ház elkép­zelhetetlen —, hogy állandó la­kói közül sokan milliomosok: dollárban, vagy német márká­ban, esetleg csupán schillingben. Kitzbühel egyik legszebb pont­ján lakik például Mellon ameri-A bennszülöttek legtöbbje idegenvezető, si-ok­­tató, panziós — vagy éppen világbajnok. Tudni kell, hogy Kitzbühel szolgáltatta Ausztria téli sportja részére a legtöbb si-világbajnokot, akik aztán az összeszedett pénzen luxus-hoteleket, pen­ziókat építettek, mint például Toni Sailer, a hét­szeres világbajnok. Nixon elnök legutóbbi indokinai békejavasla­ta — érthető módon — nagyobb sikert aratott a Capitol Hill törvényhozói köreiben, mint Hanoi és a Viet Cong párisi tárgyalási megbízottai kö­zött. Bármilyen széleskörűek is az elnök békeja­vaslatai, ma már bizonyosnak tűnik: Indokínában két feltétele van a békének: Amerikának hatá­rozott időpontban kell rögzítenie a katonák visz­­szavonulásának végső határidejét, ezenkívül fel (kell adnia a jelenlegi délvietnami kormány támo­gatását. Amerika és indokinai szövetségesei — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nin­csenek abban a kedvező stratégiai helyzetben, hogy Észak-Vitnamot, a Viet Gongot ennek a két féltételnek az elfogadására kényszerítsék. A Ca­pitol Hill törvényhozói viszont lelkesen fogad­ták az elnök javaslatait: természetes, hogy a re­publikánusok lelkesednek és természetes, hogy a demokraták nem tudtak mást tenni, mint elfo­gadni a javaslatokat, hiszen az azonnali fegy­verszünetre és a foglyok kölcsönös szabadon bo­csátására vonatkozó javaslatokat nem lehetett nem elfogadniuk. A demokrata endorzálás azon­ban meglehetős fanyalgással történt. A demok­raták tudják, hogy Nixon elnök — elsőrangú stra­tégiai húzással — “kihúzta lábuk alól Vietna­mot”, mint a november 3-iki választások tárgy­körét. * * * Ámbár Georges Pompidou, francia miniszter­­elnök tagadta, jólértesültek szerint, legutóbbi moszkvai látogatásának fő-célja a Franciaország és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi kapcso­latok biztosítása volt. A Szovjetunió, mint felve­vő piac, rendkívül sokat jelent a franciák számá­ra, ezért a piacért azonban most Nyugat-Német­­ország is küzdelemre indult. ❖ * * A Sors különös véletleneket produkál: Erzsé­bet angol királynő, nemrégiben, Aberdeenben (Skócia) népjóléti dolgozókkal beszélgetett. Az egyik népjóléti dolgozónő — véletlenül — ponto­san ugyanúgy volt öltözve, mint a királynő, az­zal a különbséggel, hogy az ő kalapját egy apró korona díszítette, a királynő kalapja viszont dísz­telen volt. Telente és nyaranta a nagyvilág szokott Kitz­­bühelben összetalálkozni; azok is, akiknek csak pénzük van, de azok is, akik hercegi, grófi vagy bárói rangjukon kívül egyebet nem mondhatnak magukénak. Kitzbühel divat lett egész Németor­szágban; a megtollasodott iparbárók, milliókat kereső áruház-királyok mind-mind Kitzbühelben vagy környékén vásároltak maguknak ingatla­nokat. Ebben a luxus-faluban adják a legtöbb partyt, legutóbb például Mr. Mellon nem keve­sebb, mint 500 vendéget hivott meg kastélyába: könnyen teheti, mert nemcsak saját szakácsai vannak, de annyi inasa is, hogy számukra külön villát kellett építenie. Itt tölti szabad napjait a Krupp-vagyon örököse is, évente 60 millió van engedélyezve számára “költőpénzként”. Kitzbühelben szoktak megjelenni rendszeresen a holland királyi család tagjai, a perzsa sah. Mesés összegeket költenek minden alkalommal. Hogy fogalmunk legyen az idegenforgalom méreteiről: a kis falu évente több mint kétmilliárd schillin­­get fizet be adóba ... Nos, a falu léte most veszélyben forog. Az történt ugyanis, hogy a terméketlen oszt­rák hegyek között egyedül itt talált egy kutató­­csoport rezet és a közeljövőben meg akarják kez­deni a kitermelést. Ez persze -nem jelent keveseb­bet, minthogy megjelennek majd a bányaművelés­sel együtt járó épületek, a tornyok, a kormos házak, a munkába siető bányászok, ami egycsa­­pásra megváltoztatja majd a falu képét és elűzi a gazdagokat. Mellon máris kijelentette: egy pil­lanatig sem hajlandó füstöt szivni, nyomban el­költözik haza, Amerikába. Sokan a kivándorlás gondolatával foglalkoznak, ha a luxusfaluból bá­nyavároska lesz. Már maguk elé festik a jövőt: a terv szerint 3500 bányászt hozat Jugoszláviából a kutatásra jogot szerzett délafrikai “Unió Cor­poration Ltd.”, és ezek a szegényes motyójuk mellett a családot is hozzák. El kell majd költöz­nie a fényűző játék-kaszinónak, kenyér nélkül marad a sok krupié, sofőr, csinos szobalány, ho­telportás, szakács, kukta, inas, és a jó Isten tud­ná felsorolni, ki mindenki, aki egy-egy ilyen lu­xusvilág tartozéka. A falubeliek egy emberként tüntetnek, mióta kirobbant az ügy. A helyzetét még súlyosabbá te­szi, hogy felmerült az “urán’ szó is, ez pedig ma­napság bűvös dolog és a kitzbüheliek érzik, hogy ellene semmit se tehetnek, se tüntetéssel, se passzív ellenállással. Ha valóban urán rejtőzik az Alberg mélyén, a.kkor az ördögé lesz a kaszinó, dobra kerül a sok luxusvilla, csodakastély, oda lesz az egész természet, amely a világ minden részéből oda­csalta a gazdagokat. A faluban megállt minden. Az emberek egye­bet nem tesznek, mint tanácskoznak és tüntet­nek. A napokban ott járt az illetékes miniszter, akit évek óta intettek a kormány tagjai a meg­jelenéstől. Olyan hírek keringtek, hogy merény­let készül ellene: megölik. A miniszter később nyilatkozott: valóban félt is, de aztán felülkere­kedett benne a józanság: ha őt megölik, kivel akarnak majd tárgyalni a falusiak? A környék hősként ünnepli Peter Foidi gazdál­kodót, aki a bánya embereinek ellenállt: mesés összegért sem volt hajlandó engedélyt adni ar­ra, hogy földjén furó-munkálatokat végezzenek. A miniszter kezet rázott Herr Foidl-val, akinek neve éppen úgy fáklyaként tündököl a tiroliak szemében, mint Hoffer Andrásé, aki Napoleon ellen szólította harcba földijeit, de diplomatikus módon kitért minden pozitív válasz elől . . . Ma­napság az urán nagyobb ur, mint az idegenfor­galom é3 többet ér, mint a perzsa császár legdu­­sabb borravalója. X lámái Gyula kai bankár. HÉT SZERETŐM Éppen hét szeretőm van. Csontos vállu, kicsit lófejü, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar és fenyegetőzik, hogy majd meglátom, nem lesz be­lőlem semmi. A második picike, kerek, sok gyereket akar és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel — és szeret meg tud is énekelni. Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bü­­báj. Szépen szeretne élni. De sohasem hazudott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mpndja, könnyű úgy hazudni, ha nem mond az ember semmit. A negyedik igazi szépség. Vagyishogy inkább ráillik, hogy bomba jó nő. Ringó csípővel jár, mó­­rikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatókba. A kocsmát se veti meg. De so­hasem részeg. Gyöngyöző nagyokat nevet a sze­nesemberek között. Tele van szeretettel. A sze­nesemberek vele mosolyognak. Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendberak mindent körülöttem, bízik benne, hogy mire új­ra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam és a cipőm is tükrösen ragyog. Hisz tán­­torithatatlanul. Szomorú, összeérő szemöldökű, attikai özvegy. Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, tánci­­kálna. Moziból ki, moziba bé. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órákhosszat elüldögél a kertben. Biztat, hogy szívjam tele ma­gam fénnyel, hogy röpködjek. Éppen csak lábujj­heggyel érintve a. földet. A hetedik mindig feketében jár. Soha nem lát­tam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lélekkel foglalkozik. Ól és tanít. Arra biztat, hogy nagyon szeressem őket — mind a hét szeretőmet. De éri megcsalom mind a hetet. Nem dolgozom az elsőnek, nem mosolygok a másodiknak, hazudok a harmadiknak, a negyedik­kel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja megszerettetni ve­lem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy, szeressem őket. A csontosváliut igy hívják Hétfő, a mosolygóst Keddnek, a lengeteg a Szerda, a buja a Csütör­tök, az attikai a Péntek, a ledér a szombat. A so­hasem mosolygó — az a Vasárnap. Hej, ha egyszer ők csalnak meg engem! Lázár Ervin Egy világhírű falu harca az uránnal Irta: KLAMÁR GYULA FLÓRIÁN TIBOR: SZOMJÚSÁG A júliusi fák bágyadtan állnak lábuk térdig a tóba ér, a madarak pihegve földre szállnaJe, a nyírfák melle hófehér. ! Esőt't sírnak a sárga füvek, 1 a fürdőzők combjába a nap harap, 5 kinyújtott nyelvvel a földön ülnek és alszanak a bokrok a fák alatt. T JÓ lenne most tücsök lenni, 1 vagy hüs patakban, mint a halak mozdulatlanul pihenni sziklák habfehér lába alatt. Millstone Ridge, Conn.

Next

/
Thumbnails
Contents