Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-15 / 42. szám
Thursday, Oct. Id, 1970 6. oldal FÜGGETLENSÉGA világ egyik legszebb és legfrekventáltabb üdülőhelye ezekben a napokban súlyos harcot viv létéért. A tiroli Kitzbühel-ről van szó, amely télen-nyáron tele van idegenekkel és ennek megfelelően a legcsodálatosabb hotelekkel, éttermekkel. Külön specialitása a hegyek tetején álló falunak — furcsa, mert minden háza luxusigényeknek megfelelően van berendezve, szegényes ház elképzelhetetlen —, hogy állandó lakói közül sokan milliomosok: dollárban, vagy német márkában, esetleg csupán schillingben. Kitzbühel egyik legszebb pontján lakik például Mellon ameri-A bennszülöttek legtöbbje idegenvezető, si-oktató, panziós — vagy éppen világbajnok. Tudni kell, hogy Kitzbühel szolgáltatta Ausztria téli sportja részére a legtöbb si-világbajnokot, akik aztán az összeszedett pénzen luxus-hoteleket, penziókat építettek, mint például Toni Sailer, a hétszeres világbajnok. Nixon elnök legutóbbi indokinai békejavaslata — érthető módon — nagyobb sikert aratott a Capitol Hill törvényhozói köreiben, mint Hanoi és a Viet Cong párisi tárgyalási megbízottai között. Bármilyen széleskörűek is az elnök békejavaslatai, ma már bizonyosnak tűnik: Indokínában két feltétele van a békének: Amerikának határozott időpontban kell rögzítenie a katonák viszszavonulásának végső határidejét, ezenkívül fel (kell adnia a jelenlegi délvietnami kormány támogatását. Amerika és indokinai szövetségesei — minden ellenkező híreszteléssel szemben — nincsenek abban a kedvező stratégiai helyzetben, hogy Észak-Vitnamot, a Viet Gongot ennek a két féltételnek az elfogadására kényszerítsék. A Capitol Hill törvényhozói viszont lelkesen fogadták az elnök javaslatait: természetes, hogy a republikánusok lelkesednek és természetes, hogy a demokraták nem tudtak mást tenni, mint elfogadni a javaslatokat, hiszen az azonnali fegyverszünetre és a foglyok kölcsönös szabadon bocsátására vonatkozó javaslatokat nem lehetett nem elfogadniuk. A demokrata endorzálás azonban meglehetős fanyalgással történt. A demokraták tudják, hogy Nixon elnök — elsőrangú stratégiai húzással — “kihúzta lábuk alól Vietnamot”, mint a november 3-iki választások tárgykörét. * * * Ámbár Georges Pompidou, francia miniszterelnök tagadta, jólértesültek szerint, legutóbbi moszkvai látogatásának fő-célja a Franciaország és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi kapcsolatok biztosítása volt. A Szovjetunió, mint felvevő piac, rendkívül sokat jelent a franciák számára, ezért a piacért azonban most Nyugat-Németország is küzdelemre indult. ❖ * * A Sors különös véletleneket produkál: Erzsébet angol királynő, nemrégiben, Aberdeenben (Skócia) népjóléti dolgozókkal beszélgetett. Az egyik népjóléti dolgozónő — véletlenül — pontosan ugyanúgy volt öltözve, mint a királynő, azzal a különbséggel, hogy az ő kalapját egy apró korona díszítette, a királynő kalapja viszont dísztelen volt. Telente és nyaranta a nagyvilág szokott Kitzbühelben összetalálkozni; azok is, akiknek csak pénzük van, de azok is, akik hercegi, grófi vagy bárói rangjukon kívül egyebet nem mondhatnak magukénak. Kitzbühel divat lett egész Németországban; a megtollasodott iparbárók, milliókat kereső áruház-királyok mind-mind Kitzbühelben vagy környékén vásároltak maguknak ingatlanokat. Ebben a luxus-faluban adják a legtöbb partyt, legutóbb például Mr. Mellon nem kevesebb, mint 500 vendéget hivott meg kastélyába: könnyen teheti, mert nemcsak saját szakácsai vannak, de annyi inasa is, hogy számukra külön villát kellett építenie. Itt tölti szabad napjait a Krupp-vagyon örököse is, évente 60 millió van engedélyezve számára “költőpénzként”. Kitzbühelben szoktak megjelenni rendszeresen a holland királyi család tagjai, a perzsa sah. Mesés összegeket költenek minden alkalommal. Hogy fogalmunk legyen az idegenforgalom méreteiről: a kis falu évente több mint kétmilliárd schillinget fizet be adóba ... Nos, a falu léte most veszélyben forog. Az történt ugyanis, hogy a terméketlen osztrák hegyek között egyedül itt talált egy kutatócsoport rezet és a közeljövőben meg akarják kezdeni a kitermelést. Ez persze -nem jelent kevesebbet, minthogy megjelennek majd a bányaműveléssel együtt járó épületek, a tornyok, a kormos házak, a munkába siető bányászok, ami egycsapásra megváltoztatja majd a falu képét és elűzi a gazdagokat. Mellon máris kijelentette: egy pillanatig sem hajlandó füstöt szivni, nyomban elköltözik haza, Amerikába. Sokan a kivándorlás gondolatával foglalkoznak, ha a luxusfaluból bányavároska lesz. Már maguk elé festik a jövőt: a terv szerint 3500 bányászt hozat Jugoszláviából a kutatásra jogot szerzett délafrikai “Unió Corporation Ltd.”, és ezek a szegényes motyójuk mellett a családot is hozzák. El kell majd költöznie a fényűző játék-kaszinónak, kenyér nélkül marad a sok krupié, sofőr, csinos szobalány, hotelportás, szakács, kukta, inas, és a jó Isten tudná felsorolni, ki mindenki, aki egy-egy ilyen luxusvilág tartozéka. A falubeliek egy emberként tüntetnek, mióta kirobbant az ügy. A helyzetét még súlyosabbá teszi, hogy felmerült az “urán’ szó is, ez pedig manapság bűvös dolog és a kitzbüheliek érzik, hogy ellene semmit se tehetnek, se tüntetéssel, se passzív ellenállással. Ha valóban urán rejtőzik az Alberg mélyén, a.kkor az ördögé lesz a kaszinó, dobra kerül a sok luxusvilla, csodakastély, oda lesz az egész természet, amely a világ minden részéből odacsalta a gazdagokat. A faluban megállt minden. Az emberek egyebet nem tesznek, mint tanácskoznak és tüntetnek. A napokban ott járt az illetékes miniszter, akit évek óta intettek a kormány tagjai a megjelenéstől. Olyan hírek keringtek, hogy merénylet készül ellene: megölik. A miniszter később nyilatkozott: valóban félt is, de aztán felülkerekedett benne a józanság: ha őt megölik, kivel akarnak majd tárgyalni a falusiak? A környék hősként ünnepli Peter Foidi gazdálkodót, aki a bánya embereinek ellenállt: mesés összegért sem volt hajlandó engedélyt adni arra, hogy földjén furó-munkálatokat végezzenek. A miniszter kezet rázott Herr Foidl-val, akinek neve éppen úgy fáklyaként tündököl a tiroliak szemében, mint Hoffer Andrásé, aki Napoleon ellen szólította harcba földijeit, de diplomatikus módon kitért minden pozitív válasz elől . . . Manapság az urán nagyobb ur, mint az idegenforgalom é3 többet ér, mint a perzsa császár legdusabb borravalója. X lámái Gyula kai bankár. HÉT SZERETŐM Éppen hét szeretőm van. Csontos vállu, kicsit lófejü, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar és fenyegetőzik, hogy majd meglátom, nem lesz belőlem semmi. A második picike, kerek, sok gyereket akar és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel — és szeret meg tud is énekelni. Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bübáj. Szépen szeretne élni. De sohasem hazudott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mpndja, könnyű úgy hazudni, ha nem mond az ember semmit. A negyedik igazi szépség. Vagyishogy inkább ráillik, hogy bomba jó nő. Ringó csípővel jár, mórikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatókba. A kocsmát se veti meg. De sohasem részeg. Gyöngyöző nagyokat nevet a szenesemberek között. Tele van szeretettel. A szenesemberek vele mosolyognak. Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendberak mindent körülöttem, bízik benne, hogy mire újra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam és a cipőm is tükrösen ragyog. Hisz tántorithatatlanul. Szomorú, összeérő szemöldökű, attikai özvegy. Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, táncikálna. Moziból ki, moziba bé. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órákhosszat elüldögél a kertben. Biztat, hogy szívjam tele magam fénnyel, hogy röpködjek. Éppen csak lábujjheggyel érintve a. földet. A hetedik mindig feketében jár. Soha nem láttam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lélekkel foglalkozik. Ól és tanít. Arra biztat, hogy nagyon szeressem őket — mind a hét szeretőmet. De éri megcsalom mind a hetet. Nem dolgozom az elsőnek, nem mosolygok a másodiknak, hazudok a harmadiknak, a negyedikkel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja megszerettetni velem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy, szeressem őket. A csontosváliut igy hívják Hétfő, a mosolygóst Keddnek, a lengeteg a Szerda, a buja a Csütörtök, az attikai a Péntek, a ledér a szombat. A sohasem mosolygó — az a Vasárnap. Hej, ha egyszer ők csalnak meg engem! Lázár Ervin Egy világhírű falu harca az uránnal Irta: KLAMÁR GYULA FLÓRIÁN TIBOR: SZOMJÚSÁG A júliusi fák bágyadtan állnak lábuk térdig a tóba ér, a madarak pihegve földre szállnaJe, a nyírfák melle hófehér. ! Esőt't sírnak a sárga füvek, 1 a fürdőzők combjába a nap harap, 5 kinyújtott nyelvvel a földön ülnek és alszanak a bokrok a fák alatt. T JÓ lenne most tücsök lenni, 1 vagy hüs patakban, mint a halak mozdulatlanul pihenni sziklák habfehér lába alatt. Millstone Ridge, Conn.
