Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-08 / 41. szám

Thursday, Oct. 8, 1970 függetlenség 3. oldal 1 EGY SZENÁTOR SZERINT A TV HIROETÉSEK KÁBÍTÓSZERRE SZOKTATJÁK A FIATALOKAT Frank E. Moss szenátor, a szenátus vásárlók ügyeivel foglalkozó albizottságának a vezetője, azzal vádolja a te­levíziós hirdetéseket, hogy a fiatalokat rászoktatják a ká­bítószerekre. — A szenátor ezzel kapcso­latos nyilatkozata a követ­kezőképpen hangzott: — A televíziós hirdetések az amerikai felnőtteket a “pi­­lulák nemzedékévé” teszik, a fiatalokkal pedig igyekeznek elhitetni azt, hogy az élet gyönyörüvő, könnyűvé és si­keressé válik akkor, ha az ember pilulákat szed, alkoholt iszik és dohányzik. — A televíziós hirdetések valósággal “beleverik” a gye­rekek fejébe azt, hogy egy pilula napsütéssé változtatja az esőt, borús hangulatunkat derűsre változtathatja, dep­ressziós hangulatunk öröm­mámorrá változhat, ezenkívül pedig és mindenekelőtt: a pi­­lulák minden problémát meg­oldanak és minden kételyt el­oszlatnak. —Meggyőződésem, hogy a televíziós hirdetések különö­sen az iskoláskorúnál fiata­labb gyermekek számára ár­talmasak, mivel ezek a gye­rekek töltik a legtöbb időt a televíziós készülék ernyője előtt. Gyermek-pszichológu­sok egybehangzó véleménye, hogy az 1 és 5 éves életkor éveiben tapasztaltak döntő hatással vannak a gyerek egyéniségére és az ebben az életkorban szerzett benyo­mások felnőtt korban is meg­maradnak és majdnem kitö­­rölhetetlenek a tudatból. — Az 1 és 5 év közötti gye­rekekhez a televízió éppen olyan “közel” van, mint sa­ját édesanyjuk. Mit tanulnak ezek a gyerekek a televiziós hirdetésekből ? — Mindenekelőtt, maguk­ba szívják azt a rendkívül káros és ártalmas tévhitet, hogy a televízió ernyőjén hirdetett árucikkek megvá­sárlása és fogyasztása auto­matikusan boldoggá, elége­detté és sikeressé tesz az életben. —A televiziós hirdetések következtében a gyerekek il­luzórikus világban növeked­nek fel és a serdülőkorú fia­talok szinte automatikusan válnak a kábítószerek és a különböző pilulák rabjaivá. A Federal Trade Commis­sion szóvivője ezzel a kérdés­sel kapcsolatban a következő­ket mondotta az újságírók­nak : — Nem kétséges, hogy a szenátor meglátása helyes és az FTC vizsgálatot fog indí­tani az orvosi vizsgálat nél­kül kapható orvosságok tele­viziós és rádióhirdetései ügyé­ben. Jelenleg semmiféle hatá­rozott bizonyíték nincs rá, egyáltalában nem tűnik azon­ban lehetetlenségnek, hogy valóban a televiziós hirdeté­sek járulnak hozzá jelenté­keny mértékben a fiatalok között egyre aggasztóbb mé­reteket öltő kábítószer-élve­zéshez. — Megjegyzem azonban és hangsúlyozom: rendkívül óva­tosnak kell lennünk. A kü­lönböző vállalatok évenkint 289 millió dollárt költenek televiziós hirdetésekre. Ha egyes hirdetéseket megtil­tunk, vagy ritkítunk, nem kétséges, hogy elsősorban a televiziós hálózatok és a te­leviziós állomások fogják ezt megszenvedni. —Az elmúlt évben az FTC rekordot állított fel abban a tekintetben, hogy számos olyan televiziós és rádió-hir­detést leállított, melyek nem feleltek meg a valóságnak. — Most az a feladatunk, hogy vizsgálat tárgyává te­gyük azokat a televiziós hir­detéseket, amelyek nem ha­misak és valótlanok ugyan teljes egészükben, azonban azt a hamis illúziót keltik az emberekben, hogy egy bizo­nyos árucikk használata vagy fogyasztása szinte szükséges ahhoz, hogy valaki boldog, elégedett és sikeres legyen. —Le kell azonban szögez­nem: ennek a fajta televizi­ós hirdetésnek a megszünte­tése nem lesz könnyű. Tudjuk, hogy bizonyos hirdetések károsak és ártalmasak a gye­rekek és a fiatalok szempont­jából, nem tudom azonban, hogy miképpen tudják ezeket a hirdetéseket, a jelenlegi rendelkezések megváltozta­tása nélkül, megszüntetni ? — Ehhez a gyártó vállalatok együttműködésére volna szük­ség, őszintén szólva azonban, nem hiszem, hogy a vállala­tok ilyen kérdésben hajlan­dók lennének az együttmű­ködésre. —A legnagyobb probléma az, hogy a pilulákat és kü­lönböző orvosságokat gyártó vállalatok nem szegik meg a Federal Trade Commission rendelkezéseit, igy tehát, nem tudom, hogy milyen legális alapon lehetne ezeket a vál­lalatokat pénzügyileg jól be­vált, sikeres és jól jövedel­mező televiziós hirdetéseik beszüntetésére, vagy megvál­toztatására rábírni ? — A feladat korántsem oly egyszerű, mint ahogyan azt Moss szenátor elképzeli. ÜIÖSZTRÄJK AMSZTERDAM. — Ülő­­sztájkot szerveztek amszter­dami fiatalok az állatkerti oroszlánbarlangiban. T egnap hajnalban, mielőtt az állato­kat kiengedték volna ‘‘háló­szobájukból”, 15 állatbarát megszállta az amszterdami állatkert oroszlánbarlangját. A tüntetést azért szervez­ték, hogy rábírják a hatósá­gokat, adjanak több támoga­tást a pénzügyi gondokkal küzdő állatkertnek. A “vendégek” — töbfosé­­' gük fiatal művész — zenével szórakoztatták a látogatókat, akik viszonzásul finom fala­tokkal “etették” őket. A állatkiert igazgatósá­ga előre tudott a “merénylet­ről”, és saját hasznára fordí­totta a dolgot meghivta a rá­diót és a tv-t a különleges eseményre. MAGYAR-ANGOL, VAGY ANGOL-MAGYAR HITELES FORDÍTÁSOKAT úgyszintén NÉMET és ROMÁN nyelvű okiratok, bizonyítvá­nyok angolra fordítását, vagy bármilyen hivatalos amerikai okmány gyors, pontos, szakszerű hitelesítését vállalja lapunk KÖZPONTI IRODÁJA 218 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. TELEFON: VI 6-9707 LÁSZLÓ I. DIENES N. J. ÁLLAMI KÖZJEGYZŐ—NOTARY PUBLIC OF N. J. ELSŐ ÉS UTOLSÓ TALÁLKOZÁS BARTÓK BÉLÁVAL Negyed százada múlt, hogy örökre lezárult az örvénylő szem, mely mintha az embe­rek egész világát akarta vol­na magába fogadni és az em­berek egész világára sugár­zott titokzatos fényt. A nagy vándor, Bartók Béla eluta­zott a “tartományba, honnan még nem tért meg utazó”. Ami belőle múlandó, eltakar­ta a messze-messze temető­kert. Ami belőle maradandó, reánk hagyta örökségül, re­ánk, magyarokra, s az egész emberiségre. A negyedszáza­dos évfordulón erős vágy éb­red bennem, hogy a tovatű­nő időkből egy percre vissza­hívjam földi alakját is; ahogy itt járt közöttünk, magába ölelve embert és tájat, hogy vízióvá váljék benne az em­ber és táj. HOL ÉS MINT LÁTTAM ŐT ELŐSZÖR? Zsúfolt villamoson kupor­gott, a sarokba húzódva, a törékeny alakú férfi. Teste szinte eltűnt roppant homlo­kának kupolája alatt. A szem különös ragyogással nyílt rá a villamoskocsi mikrokozmo­szára. E’lső pillanatban nem tud­tam, hogy ő az. Aztán, mert muzsikája már megmutatta őt nekem, s arcképét nem egyszer láttam, egyre bizo­nyosabban ráösmertem. Nem, nem lehet más: Ő az! Beszo­rult a sok-sok ember közé és én mégis úgy láttam, hogy — egyedül van. Szemébe, eb­be a varázslószembe nézve Ady szavai kezdtek kisérte­ni: “északfok, titkok, idegen­­ség . . . lidérces messze fény.” Mert az ő, idegenség, titok, bár olthatatlan szerelemmel szerette az embert, s embe­riséget, mint lelkének rokona, a másik nagy magányos, Bee­thoven. Szerette, szivébe fog­lalta az emberiséget és mégis egyedül volt az emberek kö­zött. így, s ilyennek láttam őt először, ilyennek látom, mi­kor szól hozzám zenéjében. Az egész emberiség, milli­ók és milliók a föld hátán megértik őt és mégis — ma­gányos ? Mert minden igazi nagyság árva, magányos tünemény. ESTE LETT. BORZONGATÓ, HOMÁLYOS ESTE a teremben és odakünn. Oda­­kiinn, nemcsak az utcán, nem­­'csak Pest-Budán, hanem egy­re komorabb, sötétedés, egész i Európában. A fekete zongora mellett Bartók Béla ült. Hajának ezüst fénye a dom­ború homlok fölött úgy szik­rázott, mint ködbe vesző or­mokon a gleccserek. Egymás­hoz bújtunk, mint a riadt nyáj, úgy hallgattuk. Magasz­tos és mégis oly közeli volt e látomás: a fekete zongora fölött ezüstfehér feje. Esz­ményi szépségű zongorajáté­ka kiragadott bennünket szo­rongásból, balsejtelmekből, borzongásból. De olykor, a zongora elnémulásának egy­­egy pillanatában, mintha csiz­mák ütemes kopogását hal­lottuk volna odakünn. Egyik szomszédom súgta a fülem­be: “Nézd a pódium, mint az Ararát thegye . . . kiemelke­dik a fekete vizözönből . . . és csúcsán az utolsó igazi Em­ber muzsikál”. Kirohantam, éppen szünet volt, a müvészszoba felé tar­tottam, homályos ösztön é3 sejtelem vezetett. Odabenn még mindig dübörgött a taps. És a kis üvegajtón át kilé­pett ő. Lassan jött lefelé. — Megpillantott. Rám tekintett a felejthetetlen szem és egy fehér kéz nyúlt felém hirte­len mozdulattal. Nem értet­tem, miért nyújt nekem ke­zet Bartók Béla, éppen ne­kem, e pillanatban? Szeme a messzeségbe révedt, majd pillantása visszatért az ar­comra. De láttam, hogy nem ösmer meg. És mégis kezet nyújtott. Másnap döbbentem rá, hogy ez a kézfogás nem is egyedül nekem szólt. Mert utoljára i muzsikált. Búcsúzott tőlünk, búcsúzott a magyar földtől — örökre. És kezet akart fogni valakivel, mindegy, hogy ki­vel, eggyel a sok közül. TÁVOZÁSA 1 HATALMAS GESZTUS VOLT hősies tiltakozás minden el­­llen, ami — lesz. Gesztus, ! melyhez hasonlót fájva nél- 1 külöztünk oly sok-sok nagy j embertől. E néma tiltakozás­ban ott volt az egész művész 1 és egész ember hitvallása. Ő szólt igy, aki sohasem alku­dott, sem művészetében, sem pedig emberségében. Ő, Bar­tók Béla, legcsodálatosabb ötvözete embernek és mű­vésznek. • Idegen rög alatt porlad, Amerikában. De — csak a teste. Balassa Imre Hirdessen lapunkban vvvwvwwv\wwwwwwvvwwv* Amikor levelei!, vagy más jostai küldeményeit cime zi, feltétlen Írja a helység név után a postai ZIP CODE SZAMOT Legtöbb i e 1 e í o nköny\ egháíulsc sárga oldalán fel vannak sorolva az ille­­fő körzet helységeinek pos­tai Zip-számai! Távolabbi íip-számokért telefonáljon • ocstára.

Next

/
Thumbnails
Contents