Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-01-29 / 5. szám
8» oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Jan. 29, 1970 SÚLYOS ORVOSHIÁNY AMERIKÁBAN Csakis mozikban látható mostanában az a boxoló mérkőzés, amely az elmozdított világbajnok Cassius Clay és p. volt, visszavonult, azóta elhalt világbajnok, Rocky Marciano között folyt le. A tényleges boxolás, amelynek menetét, ütéseit, védekezési taktikáit egy computer gép irányította titokban lett filmesitvo mielőtt Marciano elpusztult egy repülőgép szerencsétlenség következtében. AZ ERKÖLCSÖS BURMA WASHINGTON, D.C. - Az Egyesült Államok orvosai az elmúlt két esztendő során a; bírálatok pergőtüzébe kerültek. Igazságtalanság volna természetesen azt mondani, hogy a mind nyomasztóbban j elentíkező egészségügyi és orvos, ellátási problémákért Amerika jelenleg praktizáló 313- ezer orvosa mind egyénileg felelős. Felelősségüket azonban, eldönti az, hogy maga az egészségügyi és betegsegélyző szisztéma hibás s az a körülmény, hogy a szisztéma igy alakult ki és a jelentkező problémák ellenére is megmerevedettnek látszik, elsősorban az orvosok hibája. Évtizedeken át korlátozták az orvosképzést attól tartva, hogy az orvosok számának szaporulása saját exisztenciájukat veszélyezteti, most arra kellett rádöbbenniük, hogy súlyos orvoshiányt teremtettek. A washingtoni National Advisory Commission on Health Manpower legutóbbi, az elnök elé tárt jelentésében három jelentkező szimptomában látja az orvos-válságot: hosszú időbe telik, amig a páciens viszonylagosan rutinpanaszával úgynevezett appointmenthez jut és orvos elé kerül; többórán át tartó várakozás az 'orvos várószobájában, ameTyet igen gyakran el sietett, felületes és személytelen vizsgálat követ ; a nehézség amellyel az találja szembe magát, akinek éjszaka, vagy hótvégbén van szüksége orvosi segítségre. Ez utóbbi esetben leggyakrabban az egyetlen megoldás a kórházak első-segély osztályához fordulni. ' Mindezek a jelek az orvoshiányra mutatnak. v rüűO óta az orvosok száma , Amerikában körülbelül 25 százalékkal gyorsabban növekedett, mint az össz-lakosság száma s ez az arány valószínűleg fokozódni fog, amint az orvosi egyetemek, ha elkésetten is, de szélesebbre tárják kapuikat. De ezek a statisztikai adatok csak arra alkalmasok;'hogy elfedjék a valóságas helyzetet. Az utóbbi esztendőkben ugyanis mind több orvos fordult a kutatómunka felé, laboratóriumokban, egyetemi tanszékeken és kórházi adminisztrációban vállaltak munkát — mindezeknek a tévékenységeknek rendkívüli jelentőségük van természetesen aj jövő szempontjából. Az orvosok egyharmada vállalt ilyen hivatást, elfordulva a közvetlen beteg-gyógyitástól. Épnek következtében a magánbeteget kezelő gyógyitóorvosok száma nemhogy emelkedett volna, de valójában tiz •százalékkal csökkent a lakosság számához való viszonylatában 1950 és 1965 között. 92 orvos jut ilyen alapon minden százezer amerikaira. Az orvosok szakosítása tovább csökkenti az orvos-páciens számarányt. Az úgynevezett általános orvosok száma, beleértve a gyermekorvosokat is, egyharmaddal csökkent. Eszerint az adat szerint már csak 50 orvos jut százezer emberre. 1930-ban, amikor csaknem minden orvos foglalkozott beteg-gyógyitással és 70 százalékuk úgynevezett general practitioner, tehát általános orvos volt, a kívánatos arányt a “135 orvos minden százezer emberre” relációban állapították meg. Az orvosok földrajzi elhelyezkedése Amerikában még súlyosabb aránytalanságokat tár fel. New York államban minden százezer lakosra 200 orvos jut. A mérleg másik serpenyőjében viszont, Mississippiben, már csak 69. De még a legkedvezőbben ellátott államokban is kirívó aránytalanságok mutatkoznak. New York City egyes kerületeiben ugyanolyan nehéz magánorvost találni, mint a mélydél legelhanyagoltabb megyéiben. Vagyis a helyzet az, hogy bőséggel orvosokat csak a suburban övezetben és a jómódú, középméretű városokban lehet találni, mind a nagyvárosok egyes kerületei, mind a farmvidékek súlyosan elhanyagolt állapotban vannak orvosellátási szempontból. A probléma megoldásának nagyrésze Amerika 101 orvosi egyetemére hárul. Az elmúlt évtizedben 16 uj orvosi egyetem kezdte meg működését. De jövő nyáron az összes uj diplomások száma nem lesz több, mint 8-ezer. Mindössze ezerrel több, mint 1960-ban.| 1975-től kezdve évenként tízezer uj orvos lép ki az egyetemek kapuján. Az orvosképzés azonban oly hosszadalmas, hogyha holnaptól kezdve megkétszereznék az összes amerikai orvosi egyetemek létszámát, mától nyolc évre még mindig csak 9-ezerrel több képzett orvos állna rendelkezésre. Az orvoshiány eredményeképpen rendkívül gyorsan növekszik a külföldi egyetemeken végzett bevándorló orvosok száma. Ma ők teszik ki minden esztendőben az uj orvosi licens-szel ellátottak egyötödét s belőlük áll a kórházak orvosi személyzetének egynegyede. Ugyancsak a Health Manpower Commission megállapitása szerint a külföldi végzettségű orvosak jelentős hányada “alacsonyabb képzettségi fokon, kisebb gyógyítási kompetenciával” rendelkezik, mint az amerikai orvosi egyetemeken végzett orvosok. Az orvoshiány leküzdésére a legkülönbözőbb tervek és elgondolások születnek. Ezek nagyjából három pontban foglalhatók össze; emelni annak az egészségügyi személyzetnek a létszámát, amely ugyan nem rendelkezik orvosi képzettséggel, de egyes feladatok elvégzésére kiválóan alkalmas ; úgynevezett orvos-csoportok kialakítása, bejáró klinikák létesítése, földrajziba arányosan megtervezett tájfelosztásban ; a computerszisztémának és az uj technológiának eredményesebb alkalmazása egészségügyi téren. Itt érdemes megemlíteni azt, hogy a vietnami háború sajátságos tanulsággal szolgált az eredményes beteg-ellá-i tás szempontjából. A katonaorvosok nem dolgoznak többé a front közelében, biztonságos körülmények között és jól felszerelt műtőkben veszik kezelés alá a helikopterrel percek alatt odaszállított sebesülteket. Ez irányt mutathat a jövő felé: távoli régiókban, ahol kevés az orvos, rendelőintézetek és kórházak létesítésénél lényegesen gazdaságosabb lehet a helikopterekkel dolgozó mentö-szolgáiat, lamely a pácienst gyorsan eljuttatja a legközelebbi orvosi-központba. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az amerikai orvosi kar szociális szempontból évtizedeken át rövidlátó politikát folytatott — akadályozva s nehezítve az uj orvosok megfelelő arányú képzését, súlyos orvoshiány válságába juttatta az országot. TERJESSZE LAPUNKAT RANGOON — Burmában a váláshoz csupán kölcsönös megállapodásra van szükség, sőt néha ettől is eltekintenek. Ámde mielőtt valaki megházasodik, feltétlenül minden esetben meg kell kérdeznie a csillagokat. A burmai férfi számára jövendőbelijének születési adatai fontosabbak, mint derekának és keblének átmérője, az asztrológusok jóslatainak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a pszichológusok közléseinek. A nősülni szándékozók sietnek, hogy életreszóló szerződésüket röviddel a buddhista böjti napok előtt vagy után kössék meg. A junius közepétől szeptemberig tartó monszun idején senki sem házasodhat. Egyébként a burmai emberek számára megkönnyitik a házasságot. A házasságkötéshez szükséges alsó korhatár a lányoknál 16, a fiatalembereknél 18 év. A legtöbb házasságot tapasztalt barátok, vagy rokonok közvetítik; A jegyességi idő fél évig, legfeljebb egy évig tart. Az ország kormánya, hogy a korai házasságokat előmozdítsa, a házasság előtti nemi érintkezés elé számtalan akadályt gördített., Még Rangoon kikötővárosban is, amelyet azelőtt “Kelet Párizsának” neveztek, a riksatulajdonosok legfeljebb fekete devizát ajánlanak fel, de leányt soha. “Ha az ember a barátnőjét moziba akarja vinni”, panaszkodik egy burmai tize»éve|, “legalább öt belépőjegyet kell váltania. Hármat a leány fivérei és unokafivérei számára, akik a lányt mindenhová elkísérik.” A fiatal burmai többnyire fénykép alapján választja ki jövendőbelijét. A házasulandó lányok családjai nem sajnálják a kiadásokat a mesteri fényképre, az ország fényképstúdiói a legkitűnőbb restaurálókat foglalkoztatják, ha arról van szó, hogy szépséghibát kell korrigálni. A menyaszszony és vőlegény gyakran csak az eljegyzési ünnepségen ismerkedik meg, ez ünnepség költségeit a jövendőbeliek családjai közösen viselik. Hiába beszél a jobboldalon, a fal mellett álló. kollégiumi főnök, Jerome B. Weisner a körülötte sürgő mintegy 50 tanulóhoz, akik a jobboldali képen látható vasrudakkal betörték a Massachusetts Institute of Technology elnökének az irodaajtóját, hogy hagyják el a termet. Ök kijelentették, hogy addig nem távoznak, amig vissza-nem vonják azokat a büntető eljárásokat, melyeket ellenük indítottak egy korábbi “irodamegszáliással” kapcsolatban.
