Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-01 / 40. szám

12. oldal pfrfiOE’TT w«i?r; Thursday, Oct. 1, 1979 -PESTI PILLANATFELVÉTEL: Utcai baleset Üllői ut, délután. Az idő kissé borult. A látási viszo­nyok jók. A villamosmegál­lónál férfiak, nők. Autók jönnek, mennek. — Csattanás, sikoltás. Egy öregasszony a földön. Fehér a haja, fehér az arca. Kezé­ben fekete táska. — Jaj, nagymamám! Jaj, most ini lesz? • Valaki rendőrért szalad. Valaki leveszi a kardigánját, és az öregasszony feje alá te­szi. Az autó néhány métert megy még, kacsázik. A fér­fi kiszáll. Verejtékes az ar­ca. — Gyilkos! — mondják ne­ki, de nem hallja. Az öregasz­­szonyt nézi, aki kinyitja a szemét. — Kérem, én úgy láttam, hogy a kocsi meg se akart állni. Az a pali úgy hajtott, mint egy őrült . . .-— Egyáltalán nem hajtott gyorsan, a néni volt könnyel­mű. Az öregek sohasem néz­nek körül. Csak mennek, mint aki se lát, se hall . . . — A villamosra vártunk, de nem jött. Mondom, nagy­mamám, nézzük meg a kira­katot. A nagymamám elő­ször nem akarta. — Minek? — azt kérdezte. Aztán mégis elindultunk. Ha jól emlékszem, a nagy­mamám fogta a karom. — A jobb kezével a bal alsó karom. Aztán egyszercsak jött az autó. Engem csak a szele ért, Aztán a nagymamám ott fe­küdt a földön . . . — Tanúsíthatom, hogy az idős hölgy váratlanul lépett le a járdáról. Nem, a lány nem lépett le, ő csak állt a járdaszigeten. Többet nem tu­dok, kérem, én megnéztem a sérültet, aztán elmentem ebé­delni és mikor visszafelé jöt­tem, feliratkoztam tanúnak... • — Bűnösnek érzi magát? j — Nem. Ha tiz kilométe­res sebességgel haladok, ak-i kor sem tudok védekezni, ha valaki váratlanul lelep . . . —Én bent ültem a kocsi- i ban. A Józsi bácsi nem ment ; gyorsan. Láttam, hogy az ! öreg néni körül se néz, csak elindul. Nekimentünk, én be­ütöttem az orrom, nagyon [fájt . . . — Én úgy láttam, hogy a villamosról szálltak le. A kis­lány nem segítette az idős asszonyt. A fiatalok mosta­nában csak bámulnak maguk elé, és dúdolnak . . . — Bűnösnek érzi magát? — Részben . . . A halál oka: keringési egye­netlenség. Ha az áldozat fia­talabb, valószínűleg életben marad. A sérülések súlyosak voltak, de nem életveszélye­sek . . . • “A Magyar Népköztársaság nevében: “egy év és négy­hónapi szabadságvesztés . . .” “Talán nékem kellett vol­na fognom a nagymamám karját . . . Talán nem kellett volna megnézni a kirakatot... Igen, mindig elkísértük, ha ment valahová. Egyedül a leg­ritkábban . . . Nem totyogott, de lassan ment . . •” — Igen, a fia vagyok. Nem kérem, az anyámnak nem volt nyugdija. Én tartottam el. A károm tizenegyezer fo­rint. Temetés, kórház, egye­bek . . . Jogigényemet fenn­tartom . . Bende Ibolya A szokatlan szeptember-végi hőség és az azzal járó nagymérvű hütőgépezet használat miatt sok keletvidéki városban le kellett csökkenteni a villanyáram használatát. Ennek következtében sok épületben a villany lámpák nem működtek és ezért olvas a képen látható lakos gyertyafény mellett, mialatt várja a liftet, ami majd felviszi a 6-ik emeleti lakásába. Egy TWA Boeing 707 jet pliótája, Capt John Gilman (balról a második) elmondja a repülőgép el­rablásának a kisérletét. Mellette ül Robert DeNisco, aki a san franciscoi repülőtéren revolverével megsebesítette Donald Bruce Irwin, volt elmegyógyintézeti pácienset, aki a pilótát arra akarta kény­szeríteni, hogy repítse a gépet a kommunista Észak Koreába. A kép két oldalán a repülőgép ste­­wardessei láthatók. BARLANGÉPITŐ KR0K0DILUS0K SOHAG — Afrika meleg­­égövi részében a krokodilu­­sok magatartását vizsgálták a kutatók. Ebből a célból tu­catnyi fiatal, 40—50 cm hosz­­szu állatot 2,5 m átmérőjű és 20—60 cm magas, mere­dek partu pocsolyába he­lyeztek. Egy hét után beállt a hideg idő. Ekkor a kis kro­­kodilusok ásni kezdtek. Oly szorgalmasan, hogy a viz szintje fölötti partfalba 3 hét alatt 25 cm széi-es és 13 cm magas alagutat ástak, amely végül egy 60 cm hosszú, 10 állatot befogadó barlanggá szélesedett. Ugyanezt a jelenséget fi­gyelték meg másutt egy vala­mivel nagyobb tavacskában is. ahová 60 egyéves krokodi­­lust telepítettek. Már három hónapja tartózkodtak ott, a­­mikor elkezdődött a hideg. Az ekkor 60—90 cm hosszú állatok ásni kezdtek, és addig nem is táplálkoztak, mig el nem készítettek három bar­langot. Ha nem volt meleg és napos az idő, ezekben tartóz­kodtak. A kutatók megfigyelték, hogy a krokodilusok nem a lá­bukkal ásnak. A viz színe fö­lötti puha talajt úgy harap­­dálják ki. Állkapcsuk között tartva a kiharapott földet, alámerülnek, a viz alatt ki­rázzák szájukból a szállít­mányt, majd ismét kiemel­kednek, és néhány percnyi pi­henés után újabb darabot ha­rapnak ki a falbói. Általában három állat dolgozott ilyen­formán egy-egy alagút építé­sén. A többiek ezalatt vagy a bejárat előtt, a parttal pár­huzamosan feküdtek és a hát­só lábukkal hátrafelé kapar­tak, vagy benn az alagutban farkukkal kétoldalra csapkod­tak, egyengették, szélesítek ték a kiharapdált járatot. A kutatók fel is tárták az alagutakat, amelyek 4 m, 3 m, illetőleg 1,20 m hosszúak voltak, mind egyenesen és kb. ugyanabban a magasságban futottak. Ha a viz csak 10 cm-t emelkedik, már elárasz­totta volna őket. A krokodi­lusok olyannyira kiszélesítet­ték az alagutak belső végét, hogy ott meg tudtak fordulni, és valamennyien fejjel a be­járat felé feküdhettek. Azon a télen, amikor e vizs­gálatot végezték, e vidéken ritká jelenségként fagy is volt. Ekkor a cementből ké­szült kísérleti medencékben j— ahol nem tudtak az állatok alagutat ásni — sok fiatal krokodil elpusztult. Ahol azonban be tudták magukat ásni a földbe, ott megmarad­tak épen és -egészségesen. Ezért azután a cementmeden­­cégből is kiszállították a po­csolyákba a megmaradt sok száz, 3—4 hónapos krokodi­­lust. Ezek ott egy héten belül beásták magukat a partfalba. Alagutaikat mindenütt az uralkodó hideg szelektől vé­dett déli vagy délkeleti part-I falba vájták, igy a meleg sze­lek befújhatták őket. Augusztusig az állatok a barlangokban éltek, nem is táplálkoztak. Amikor szeptem­berben az idő felmelegedett, előkerültek és enni kezdtek. Ha veszélyt sejtettek, ezután is azonnal a barlangokba me­nekültek. Nagy melegben is szívesen tartózkodtak a hű­vös mélyben. Valószínűleg ezek az okai annak, hogy fia­tal krokodilokat csak ritkán .átni a szabadban. Boldog mosollyal veszi tudomá­sul Jimmy Carter, aki amerikai mogyorót termelő farmerré vált miután elvégezte a U.S. tengeré­szeti akadémiát, hogy az elővá­lasztások alkalmával megnyerte a demokrata kormányzói jelölést Georgia államban egy volt az­előtti kormányzó ellen. TERJESSZE LAPUNKAT! r—UI—j— —n —o —n—m—o— »n—o — n ■■ n — n ■■ n — n —l B—>lj

Next

/
Thumbnails
Contents