Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-08-20 / 34. szám
No. 34. SZÁM VOL. 57. ÉVFOLYAM ARA 20c—SINGLE COPY 20c TRENTON, N. J. Az Egyesült Államok 1072-ben visszaadja Okinawa szigetét Japánnak és ezzel a Ryukyu Szigetek kormánya —többek között — évi 40 millió dolláros jövedelemmel lesz szegényebb. Ezt a jövedelmet Okinawa számára a prostituáltak, a bordélyházak és az ezzel öszszefüggő “üzletágak” biztosítják. Okinawaban az úgynevezett szórakoztató ipar hozzávetőlegesen 20,000 nő számára biztosit önmunkalehetőséget.” Ezek a nők kiszolgálnak a bárokban, “szórakoztató lányok” a bárokban és az úgynevezett szállodákban ők vezetik be a vendéget a nyilvántartási naplóba — és egyszerűség okából, megfelelő “mun kadijért” vele is töltik az éjszakát. Egészen 1970-ig törvényes volt a prostitúció Okinawa szigetén, a Ryukyu Szigetek kormánya azonban ebben az esztendőben hivatalosan bűncselekménynek minősítette a hivatásos prostitúciót. A rendelkezés oka: A Ryukyu Szigetek kormánya már előkészül arra az időre, amikor 1972-ben, Okinawa viszszakerül Japánhoz és nem akarja, hogy törvényei ellentétben álljanak Japán törvényeivel. Japánban ugyanis már hosszabb ideje bűncselekménynek tekintik a hivatásos prostitúciót. A helyzet azonban az, hogy Japánban sem veszik komolyan ezt a törvényt és a Ryukyu Szige-MUNKAALKALOM NŐKNEK . Az ulolsó nagy vakációzás ideje közeledik . . . amihez szüksége van bizonyára extra készpénzre. Szabad idejében szépen kereshet az AVON cikkek árusításával. Továbbiakért telefonáljon most: Perth Amboyban Hl 2-2462. New Brunswick környékén 545-0990, Allentown-Bethlehem, Pa. környékén pedig 432-9016 szám hívásával. tek kormánya sem erőlteti a törvény megtartását, hiszen a prostitúció, a hozzákapcsolódó “üzletágakkal” együtt, óriási jövedelmet jeleht. A bárokat Okinawaban nem bároknak, hanem kluboknak nevezik. Ilyen hangzatos nevű klubok vannak például Okinawa Koza nevű városában: Boston Klub — Texas Klub — A Kék Hold Klubja — Apollo Klub. A kisebb klubokban, illetőleg, valójában bárokban, 3-4 szórakoztató lány működik, a nagyobb bárokban azonban a szórakoztató lányok száma eléri a húszat is. A szórakoztató lányok igyekeznek rávenni az amerikai katonákat arra, hogy minél több italt fizessenek nekik, mert a rendelt italokból százalékot kapnak. A szószórakoztatój lány általában vízzel erősen hígított whiskyt iszik Coca Colával: egy kis pohár 1 dollárba, egy valamivel nagyobb pohár 2 dollárba kerül. Mindegyik bár előtt kikiáltó áll, ő csábítja be az arrahaladó amerikai katonákat. A kikiáltó mindig kék nadrág got és fehérszinü sportinget visel. A bárokban fátyoltáncosnők lépnek fel. Közvetlenül a bárok mellett vannak az úgynevezett szállodák is, amelyek valójában bordélyházak. A szállodák neve világosan kifejezi a szálloda rendeltetését. íme, néhány szálloda elnevezése: Szerelem Hotel — Csók Hotel — Hotel a Szép Lányhoz, Koza városában, az egész szórakoztató körzetben mindössze körülbelül 4-5 fátyol táncosnő működik. A fátyoltáncosnő, alighogy a zene hangjaira levetkőzött, máris rohan az öltözőbe, sebtében magára kapkodja ruháit és rohan a következő bárba, ahol ismét vetkőzik, majd onnan a harmadik bárba rohan és igy tovább. Ilyen módon, egy-egy fátyoltáncosnő, Koza városában, éjszakánkint átlagosan 12-15 bárban szerepelhet. Érdekes és megfejthetetlen módon, a fátyoltáncosnők mindig kizárólagosan egyetlen hanglemez hangjaira vetkőznek. A lemez Glenn Campbellnek az a dala, amelynek kezdő sora igy hangzik: — By the Time I Get to Phoenix. Hétvégeken és minden hónap első és 15-ik napján (ez az amerikai katonák fizetési napja) sokezer amerikai katona özönli el a bárokat. Az amerikai katonáik csak azokba a báróikba mehetnek be, amelyeket az amerikai katonai' parancsnokság vörösszinü “A” jelzéssel jóváhagyott. Két esztendővel ezelőtt egy-egy “A” minősítésű bár forgalma éjszakánkint átlagosan 300-400 dollár volt, ma már azonban ennél is magasabb, mert felmentek az árak. A legjellemzőbb “A” bárok egyike a Napoleon Klub, amelynek 19 szórakoztató lánya van. A bárhelyiségben hangulatvilágítás van az asztalok körül vörösszinü, kétszemélyes! plasztik díványokon ülnek az egyes szórakoztató lányok és a hozzájuk tartozó katonák. Egy okinawai pincér minden negyedik-ötödik percben odalép a szórakoztató lányhoz és anélkül, hogy erre bárki is felkérte volna, újabb italt tesz a nő elé. Amennyiben a nő az előző italt sem fogyasztotta el, ez nem számit: az előző italt a pincér egyszerűen elveszi a szórakoztató lány elől és odateszi az újat. : A lényeg az, hogy minden (egyes italt ki kell fizetnie az amerikai katonának és a szórakoztató lány, természetesen százalékot kap a felszámolt italok után. i Az okinawai pincér óvatosan és jelentős szakértelemmel mérlegeli: milyen “palinak” mutatkozik az amerikai katona és mennyire részeg — milyen ütemben lehet az italokat felszolgálni? Okinawaban valóságos legendák járnak szájról-szájra arról, hogy a bárokban miképpen fosztják ki az amerikai katonákat. íme, néhány példa: Egy Vietnamból visszatérő veterán alig 2 óra leforgása alatt 600 dollárt hagyott ott egy házban és ezért “csak” ennyit, mert több pénze nem volt. Egy amerikai katona 250 dollárért eladta autóját és állomáshelyére visszatérőben, betért az egyik bárba, “éppen csak egy gyors italra.” Ez a katona másfél óra múltán hagyta el a bárt — zsebében ekkor már egyetlen penny sem volt. Gyakran megesik, hogy amerikai katonák éjszaka, megszólítják bajtársaikat az utcán és 10-20-25 centet “tarhálnak” tőlük, mert nincs már annyi pénzük sem, hogy taxival visszatérjenek állomáshelyükre. A bárok szórakoztató lányai általában heti 60 órát dolgoznak, jövedelmük átlagosan heti 100 dollár. (Az amerikai katonai támaszpontokon dolgozó okinawai alkalmazottak fizetése havi 208 dollár. — Szerk.) Amennyiben az amerikai katona megkedveli a szórakoztató lányt, 1-2 órára “kiválthatja” a bárból és elviheti magával egy “szállodába.” A nő ára átlagosan 25 dollár, ennek felét kapja a nő, másik felét a bár kapja. Hatósági rendelkezés az, hogy minden okinawai bárnak éjfélkor be kell zárnia, ezt azonban senki sem veszi komiolyan — legkevésbbé a hatóságok. Az okinawaiak legnagyobb része boldogan vette tudomásul, hogy Okinawa 1972-ben visszatér Japánhoz, akadnak A FÖLDGÖMB KÖRÜL... TURIN, Olaszország — Innen származó jelentés közölte: Turinban egyre jobban elharapódzik az úgynevezett Sátán-imádás. A Sátán-imádók felnyitják a temetőkben a sírokat és a halottak földi maradványait ellopják. A sírokból elrabolt csontokat és emberi koponyákat — állítólag — a Sátán-imádó szertartásokon használják fel. A szertartás közben a csontmaradványokat és a koponyákat a “Sátán Oltárára” helyezik. * * * LONDON — Egy angol és egy amerikai madártudós nem mindennapi vitába keveredett. A vita tárgya: Miképpen találnak haza a postagalambok? — G.V.T. Matthews, londoni ornithológus, véleménye: A postagalambok a Nap állását mérlegelik és ahhoz mérten állapítják meg hazafelé vezető útjukat. — William T. Keeton, a Cornell University (Ithaca, N. Y.) professzora, viszont nemrégiben levelet irt Matthewsnak és azt állítja, hogy a postagalambok sötétben is pontosan tájékozódnak. Dr. Keeton viszont nem tud arra válaszolni, hogy miképpen tájékozódnak hát a postagalamibok? azonban olyanok, akik ellenkező véleményen vannak. Ezek egyike a 24 éves, rendkívül csinos, félig kínai, félig okinawai Makó Chin, aki a Napoleon Klub egyik szórakoztató lánya. Makó Chin igy fogalmazta meg véleményét az újságírók számára: — Okinawa szegény volt azelőtt, a prosperitást az amerikai katonák hozták. Ha az amerikai katonák elhagyják Okinawat, ismét szegények leszünk. Nem marad másunk, mint a cukornád és az ananász. Az amerikai katonák imádják a nőket és az italt, mindig van pénzük és könnyükezüek. Nélkülük — éhezni fogunk. beolvadt lap Amerikai ueUemtt Magyar ujaág MERGED WITH American lit Spirit Hungarian in Language HUNGARIAN WEEKLY OF TRENTON AND VICINITY 53 Thursday, August 20. 1970 ÉVI 1 MILLIÓ DOLLÁROS ÜZLET OKINAWA SZAMÁRA A PROSTITÚCIÓ
