Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 197Ö FÜGGFTLENSÉG H. oldal A MAGYAR NYOMDAMÜVÉSZET: Békéscsaba jellegzetesen alföldi környezetéből, nyugalmas városképéből néhány hónapja egy vasbeton toronyház növekszik a magasba. Építői már az utolsó, kilencedig emeletén dolgoznak; s müvük a Kner Nyomda grafikai műtermeinek és irodáinak jövendő otthona rövidesen készen áll. A torony mellett széles, kétemeletes épület húzódik. Falai készen állnak — az építők belső termeiben szorgoskodnak: különleges betonpadlót simítanak, «ros acélalapokat szerelnek a gépek alá. S már dolgoznak a szerelők is: a modern mélynyomó- és ofszetgépek alkatrészei egymás után kerülnek elő a ládák mélyéről, hogy helyükre rakják őket a szerkezetek okos rendjében. KNER-MUZEUM GYOMÁN A Békéscsabán és Gyomán dolgozó Kner Nyomda harmadik, s mind ez ideig legnagyobb rekonstrukciója folyik a nyomdakulturájáról nevezetes békési városban, 350 millió forintnyi befektetéssel, új épületekkel és gépekkel formálva át gyökeresen a termelést.- A nyomda vezetői — Botyánszki Pák igazgató és H'áremszéki Pál főmérnök és munkatársaik azonban nemcsak az uj lehetőségek nyomán megnyíló utakat kisérik figyelemmel. Mert jól tudják, mivel tartozik szőkébb pátriájuk, Gyoma és Békéscsaba nyomdaipara és mivel az egész magyar nyomdászszakma és tipográfus-művészet azoknak a kiváló magyar nyomdászoknak és tipográfusoknak, a békéscsabai Tevanéknak és a Kner család három nemzedéken át Gyomán élt tagjainak, akik itt, ezen a vidéken megteremtették a nyomdaipart, s — sokszor a nyomasztóan értetlen környenyezet ellenére — kicsiny üzemükben a hazai nyomdaművészetet, a valóban Európai színvonalú és kultúrájú Kner-féle tipográfiát. A jövő építése mellett jut tehát figyelem és gondoskodás a hagyományoknak is: az uj Kner Nyomda, Kass János grafikusművész segítségével, s a gyomai és békéscsabai, munkatársak, Elek László tanár és Szabó Ferenc levéltáros, a Kner család Írásos és szellemi hagyatékának önzetlen gondozói közreműködésével a világ ötödik nyomdaipari múzeumát teremti meg, elődeinek emléke előtt tisztelegve; a Kner család egykori gyomai lakóházában, az ő j üzemükből kinőtt mai nyomda épületeinek, elevenen zakatoló gépeinek szomszédságában. A CSALÁD LETELEPEDÉSE Hogyan történt a Kner család letelepülése és a gyomai Kner Nyomda megnyitása? A család ősei is könyvekkel foglalkoztak: vándorló könyvkötők és könyvárusok voltak. Letelepülésük a Bach-korszak utlevélrendeleteinek következménye volt, amely megakadályozta további mozgásukat. Kner Sámuelt, a család gyomai ágának ősét, Kner Imre nagyapját Gyomán érte utói a letelepülés kényszere; itt folytatta hát könyvkötő mesterségét; Fia Kner Izidor — Imre apja, a nyomda alapítója — már Gyomán született, s inasévei után nem letelepülőként, hanem hivatásával tisztában levő mesteremberként jött haza falujába, hogy otthon alapítson üzemet és’ folytassa mesterségét, a nyomdászatot és a könyvkötészetet. Az 1882-ben alapított kis nyomda persze eleinte inkább műhely volt, mint üzem. A hetvennégy forintnyi alaptőke csak a legszükségesebbekre futotta, a többit szívós munkával kellett előteremteni, felvirágoztatva a műhelyt, s szüntelen fejlesztve felszerelését és tevékenységi körét. És Kner Izidor jó szakembernek és jó üzletembernek bizonyult. Üzleti tevékenységét a közigazgatás nyomtatvány - szükségletének kielégítésére alapozta, s az 1890-es évektől kezdve annak elsőszámú szállítója lett. — Közigazgatási Nyomtatvány Mintatárában esztétikus, alapos gonddal komponált űrlapokat. kínált a hivatalok mindenfajta tevékenységéhez. Betümintakönyve még határozottabban tanúskodik üzleti érzékéről és az esztétikus munka iránti hajlamáról. A különböző alkalmakra invitáló nyomtatott meghívók pedig, amelyeknek divatját épp ő teremtette meg, jó művészek által készített rajzaikkal és elegáns tipográfiájukkal már-már művészi karakterről tettek tanúságot. A KÖNYVKIADÓ KNER CSALÁD A Kner Nyomda tevékenységi köre a századforduló után tovább bővült: Kner Imre, a család legtehetségesebb tagja irányításával ekkor kezdték meg — Thury Zol-K ALAP-ÁLDOZAT tán összes müveinek kiadásával — könyvkiadói tevékenységüket. Kner Imre azonban nem csupán a szép könyvek, a betűk művésze volt, hanem j munkájának, kora nyomdászatának jeles teoretikusa is. Szinte inaséveinek befejezésétől fogva szüntelen foglalkozott a tipográfia és a nyomdatechnika elméleti kérdéseivel, a színelmélettől a könynyü olvashatóság pszichológiai összetevőiig, s a reklám lélektanáig. A szinharmóniáról írott első tanulmányát tizenkilenc esztendős fejjel publikálta a Nyomdászok Évkönyvében; Könyv a könyvről cimü kötetét pedig 1912- ben, huszonkét éves korában adta közre. Munkássága később még szélesebb horizontot fogott át: Nyolc levél a reklámról cimü irás-sorozatában személyes hangon foglalta össze a hirdetés pszichológiáját, bölcsebben és felkészültebben szólva róla szinte valamenynyi kortársánál. A régi gyomai Kner-házban, a család hagyatékából s a hazai, főleg az alföldi nyomdászat emlékeiből alapított muzeum az uj Kner Nyomda hozzájárulásával, s Kass János és segítői értő rendezésében hűségesen, követi végig nyomdászatunk és tipográfia-művészetünk e fontos periódusának történetét. Termei alapos ismeretanyagot közölve és számtalan tárgyi emléket mutatva kísérnek át fejezetein. A BÉKÉSI NYOMDAIPAR A kiállítás legtöbb terme a gyomai nyomda és művészei emlékének van szentelve. Rendezői felsorakoztatnak vitrinjeiben minden fontos darabot, amit csak föllelhettek — Kner Sámuel fény képétől. Kner Izidor betümintakönyvén és nyomtatványtá.rán át a család által alapított kiadóvállalat dokumentumaiig és müveiig. A muzeum kiállítása, nem zárul le Kner Imre halálával: következő termei már újjászületésének dokumentumait, a Gyomán nyomott könyveket és a Békéscsabán gyártott esztétikus csomagolóanyagokat — cigaretfás, gyógyszeres, kávés stb. dobozokat, emlékbélyegeket — sorakoztatják fel érzékletesen szemléltetve a mqst folyó munka és az év végén befejeződő fejlesztési program hatását a megújult, szakmai erényeire büszke békési nyomdaiparra. Horváth György 1962-bem Görögországban jártunk. Férjem a mykénei vár romjait fényképezte, ami- í kor szalmakalapját beleejtet- j te egy feneketlen kútba. 1967-ben a kék ballonsap-; kámat felejtettem a Montre-: ál—New York-i autóbuszban. Mostani utazásunknál még ügyesebb voltam: a férjem kalapját az enyémmel együtt i felejtettem ott a los-angelesi repülőtéren. “Nem tudom megérteni” -— korholt a férjem, “ügy- kértelek, hogy vigyázz azokra a kalapokra. Te mondtad, hogy te majd viszed, hogy meg-; számlálod a csomagjaidat, I hogy bírod vinni, hogy . . .” j Nem válaszolok semmit, de | szivem mélyén boldog vagyok. | Hát nem jó ez igy? Valaha embereket követeltek áldozatul az irigy istenek. Milyen derék, hogy-fejünk helyett most beérik kalapjainkkal .. . ÖRÖK TITOK Az alábbi ügynek nincs magyarázata, a történetnek nincs csattanója, egyszerűen nem értem. Elutazásunk előtt barátunktól kaptunk egy térképet, Sydney városáról és azon számos okos tanács, útbaigazítás mellett öltözködési utasítások voltak. E'zek egyike igy hangzott: “Hölgyek sohasem viselnek fehér cipőt”. Ennélfogva úgy érkeztem meg a 90 fokos ausztráliai nyárba, hogy csak sötét, színes szandált vittem magammal. Rajtam kívül minden nő fehér szandált viselt a sydneyi utcákon. TELEFON-VICC Lehet, hogy fenti esetben a térkép szerkesztője viccelt. De ugyanezen az utunkon- az alábbi gazságot én követtem el. — Tudod, milyen telefonszolgálat van nálunk? — kérdezte egyik barátnőm. — Figyelj ide. Ha X. Y. nincs otthon, bekapcsolja a kis készüléket . . . hallgasd . . . Tárcsázott, majd a fülemhez tette a kagylót. — Halló, jó napot kívánok, itt dr. X. Y. lakása. Az ügyvéd ur csak éjszaka érkezik haza, nagyon kérem, hogy szives üzenetét tessék addig is közölni — mondta egy kedves női hang. — Milyen kár, hogy nem találtam otthon. Szerettem volna találkozni vele. Hiszen csak a neve említésére is szivdobogást kapok ... — mondtam és nevetve letettem a kagylót. — Te őrült, mit csináltál ? — sápadt el barátnőm. — Ez magnetofon volt. A nő hangja is. És most felvette az üzenetet. Haza fog menni éjszaka . . . Meghökkentem. — Ne haragudj. Megőrültem. Ellenállhatatlan volt. Ha az embertől egy barátságos hang azt kéri, üzenjen valamit, hát arra muszáj is mondani. Majd meghallgatja, nevet és letörli . . . — És ha nem ő hallgatja meg, hanem a felesége ? Az a féltékeny bestia? . . . Hűha. Mit lehet csinálni? Újra felhívni, bemutatkozni, megmondani, hogy tréfa volt, európai vagyok, csak kipróbáltam . . . — Hagyd, majd én beszélek a feleségével . . . őszintén rosszul éreztem: magam. Négy héttel később barátnőm nevetve mesélte. A férj sohasem hallotta az üzenetet. A feleség ért hamarább haza, letörölte az üzenetet, de nem szólt a férjének. Hanem azóta sokkal kedvesebb hozzá. Félti, vigyáz rá. Egy ilyen, hóditó férfira. FELIRATOK A legkedvesebb feliratot egy kórházban láttam: “A nevetés ragályos”. A legjobb hirdetést, a sydneyi rádió hirdetését, egy városi autóbuszon: “Amennyiben ezt az autóbuszt légi kalózok Kubába viszik, a mi rádióállomásunk lesz az első, amelyik ezt Önnel közölni fogja.” Egy optikus, hirdetése (minibetükkel): El tudja Ön. olvasni ezt; a hirdetést? Nem? Akkor éppen, ideje, hogy bejöjjön hozzánk és vegyen .uj szemüveget. (Örök hálám a sydneyi hirdetésnek. Amint hazaértem, elrohantam az SZTK szemészetére...) Fehér Klára l Idős " p. árvizkáiGsuitak SZEGED — A felső-tiszai árvíz 460 idős családot, ezen belül 765 idős személyt sújtott. A károsult családok közül 421-nek volt saját lakása, érvényes biztosítása azonban csak 63-nak. Az öregek támogatására: többféle elképzelés született, ezeket azonban még egyeztetni kell. A leglényegesebb kérdésben már döntöttek: 161 árvízkárosult, magános, állandó gondozásra szoruló idős személyről intézményesen gondoskodnak, őket szociális otthonban helyezik el. i EMBEREI ÉS ESETEI
