Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-06-25 / 26. szám
Iß. oldal FttGCFTLENS«*; Thursday. June 25, 1970 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” A GYUFAKIRÁLY LEBUKÁSA (Folytatás) Littorin rosszat sejtett. Kocsiba vágta magát, s személyesen ment Kreugerért. A gyufakirályt teljesen felöltözve, vértócsában találta az ágyán fekve. Mellbe lőtte magát. Littorinban azonnal felmerült a gyanú, .hogy a világ egyik leggazdabb embere talán már a világ legszegényebbje, aki nemcsak hogy mesébe illő vagyonokat vesztett el, hanem esetleg bűnügybe illő összeggel, sokmillió svéd koronával tartozik szerte a világon. Hiszen Littorin tudta, milyen érzékeny veszteséget szenvedett a konszern 1931 tavaszán a tőzsdéken. Különösen a bécsi Kreditanstalt összeomlása érintette érzékenyen a céget. Kreuger azért utazott az Egyesült Államokba, hogy ott újabb hitelt, tőkét szerezzen, megpróbálja menteni a menthetőt. Littorin számára a vérében fekvő Kreuger látványa elárulta: az utolsó próbálkozás, pem sikerült. Kreuger halott, s ezzel müve, a konszern is a sir szélére került. Vajon mit lehet még megmenteni belőle? Az igazgató becsukta az ajtót és rohant vissza a Hotel Rhöne-ba. Az ott várakozó urakkal együtt elhatározta, hogy az öngyilkosságot egyelőre titokban tartják. Az üzletemberek, ahányan voltak, annyi felé rohantak, hogy telefonhoz jussanak. Húszszoros diju, azonnali kapcsolású telefonbeszélgetéseken utasították a legkülönbözőbb országokban a Kreuger-konszern exponenseit, hogy óvatosan, de sürgősen kezdjék meg az eladásokat. Ha a részvények többségét nem is lehet egyetlen szombat délelőtt feltűnés nélkül értékesíteni, egy részüknél még meg lehet előzni a teljes árveszteséget. Ezért titkolták Ivar Kreuger halálát hét órán át. S mikor bejelentették, akkor is a gyufakifály pillanatnyi elmezavarára, idegeinek kimerültségére hivatkoztak. — Nem hiszem, hogy a csőd elől menekült volna a halálba — nyilatkozott az öszszesereglett újságírók előtt Littorin.—Kétségtelen, hogy voltak finansziális nehézségei. Hogyne lettek volna, hiszen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szerteágazó és nagy kiterjedésű, három billió dollárt mozgató hatalmas üzleti konszern ne érezné meg a világkrizis hullámait. De komoly problémák nem voltak, mert Kreuger minden zsenialitása és nagystilüsége mellett is megmaradt józan spekulánsnak. — Miért lett akkor öngyilkos? — érdeklődtek az újságírók. — Ezt nem tudom megmondani én sem válaszolta Kreuger igazgatója. — Leveléből sem derült ki. Néhány búcsúzó szó van benne, az okokról nem ad felvilágosi tást. Véleményem szerint tettének oka lelki depresszió és szellemi fáradtság. Financiális nehézségei önmagukban nem indokolnák tettét. Aki ismerte őt, tudja, mennyire nem rettent meg a nehézségektől. Nem olyan Ember volt, aki megfutamodik. Hogy félt volna megjelenni az igazgatósági ülésen? Nevetséges! Voltak már sokkal nehezebb igazgatósági ülései is, és akkor is a nehézségek fölé tudott kerekedni. Most azonban a szörnyű depresszió, mely amerikai utján erőt vett rajta, felborította lelki egyensuylát. Már hetek óta hajlott a búskomorságra. Amerikában több idegorvos megvizsgálta. Véleményük egyöntetű volt: a teljes nyugalmat és pihenést Írták elő neki. Erre azonban Kreuger nem volt kapható. Ő minden pénzét a vállalatnak áldozta, magánélete szinte nem is volt. Uraim, ha szabad igy kifejeznem magam, Ivar Kreuger az üzleti élet hősi halottja . . . A svéd minisztertanács az öngyilkosság hírére szombaton este kilenc órakor sebtében öszeült. Titokban intézkedett, hogy vizsgálják ki Ivar Kreuger öngyilkosságának valódi okát. A bizottság vezetésével Fohr professzort, a neves közgazdasági szakembert bízták meg. S vasárnapra öszszehivták a svéd képviselőházat, hogy még hétfő reggel előtt, amikor a Kreuger konszern hitelezői megrohanhatják a céget, moratóriumot szavazzanak meg. Hétfő reggel a moratórium életbe is lépett, vagyis a Kreuger-érdekeltségeknek egyelőre nem kellett eleget tenniük fizetési kötelezettségeiknek. A konszernnél egyébként minden a feje tetején állt. Ferrander bankigazgató, az öngyilkos gyufakirály egyik bizalmas barátja és munkatársa szivszélhüdést kapott abban a percben, amikor értesült Kreuger öngyilkosságáról. Az újabb halálhír után már kevesen hittek abban a változatban, hogy Kreuger túlhajszolta magát, idegei felmondták a szolgálatot, s ez volt az oka annak, hogy önkezével vetett véget életének. A svéd hivatalos körök csillapítani akarták az izgalmakat. A budapesti svéd konzulátus például a következő nyilatkozatot adta ki: “A svéd királyi bankfelügyelőség főnökének kijelentése szerint nincs ok arra, hogy Kreuger halála miatt a bankok számottevő megrázkódtatásától kelljen tartani. Mindent tekintetbe véve, a bankok kötelezettségei általában megnyugtató módon biztosítottnak látszanak. A kormány az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesztett, amely a kormányt felhatalmazza, hogy egyes vállalatoknak korlátozott időre moratóriumot engedélyezhessen. E törvényjavaslatot az országgyűlés elfogadta. Vajon szükség lesz-e annak alkalmazására, az egyelőre még bizonytalan. Mérlegelés tárgya, hogy a svéd tőzsdét néhány napra bezárják. Bankzárlat kérdéseit fel sem vetették. A Kreuger and Toll leányvállalatai részére a kormány ez év végéig moratóriumot engedélyezett.” A különböző tőzsdéken a Kreuger-réészvények a mélypont felé tartottak. A párizsi tőzsdén teljes erővel tombolt a bessz. A Kreuger-részvények egy részében be is kellett szüntetni a jegyzést, mig azok a Kreuger-papirok, amelyekben még volt forgalom, egészen 70 százalékig terjedő árveszteséget szenvedtek. A Kreuger-kötvények, amelyekért pénteken még 148 frankot adtak, már 50 frankért sem találtak vevőre. Emberek, egzisztenciák mentek tönk-, re pillanatok alatt. Az International Match, Kreuger leghatalmasabb vállalatának részvényei 440-ről 160-ra zuhantak vissza. Zürichben és Baselban a tőzsde vezetősége elhatározta: a továbbiakban nem jegyzi a Kreuger-részvényeket. A berlini tőzsdén az úgynevezett Svenska-részvények szombati árfolyamuk 40 százalékát veszítették. Harmadára zuhantak vissza a Kreuger-papirok a londoni tőzsdén. A varsói Lengyel—Amerikai Bankot megrohanták a betevők, miután a bank főrészvényese Ivar Kreuger volt. Hétfőn az is kiderült, hogy szombaton váratlanul egy tételben 50,000 Kreugerrészvényt dobtak piacra Stockholmban, s azok gazdára is találtak. Kreuger öngyilkosságát igazgatói azért titkolták el néhány óráig, hogy ezt a tranzakciót még lebonyolíthassák. S eközben Fohr professzor és bizottsága csendben és teljes erővel dolgozott. Munkád jukat nehezítette, hogy a Kreuger-konszern igazgatói, még mielőtt azt a vizsgáló bizottság lefoglalhatta volna, sok iratot elégettek, a könyvelés egy részét pedig meghamisították. A professzor vezette bizottságnak azonban sikerült Kreuger páncélszekrényének tartalmát lefoglalnia. Az ott talált papírokból és feljegyzésekből kiindulva megállapították : Kreuger, a “zseniális üzletember”, közönséges csaló volt; különböző értékpapírokat többször is felhasznált fedezetül, sok milliós veszteségei voltak, amelyeket viszont a könyveiben nyereségként könyvelt el, s azért lett öngyilkos, mert nem maradt más választása: nyilvánvalóvá vált számára, hogy rövidesen felfedezik csalásait. Fohr jrofesszor óriási mennyiségű olasz kincstári jegyet talált Kreuger titkos széfjében. (Folytatjuk) \
