Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-06-11 / 24. szám
16. oldal FÜGGFTLENSFG Thwrsflav, Jfln« 11. 1970 ©©©©©©(I)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®©®®®®®®®®®® I “Emlékezetes tragédiák, § | kalandok, bűnügyek és szerelmek...” { ,i®)®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® a JÁTÉK "ÖRDÖGE" (Folytatás) Még mindig az olasz rendőrség fogságában ült azonban a per távollevő főszereplője, Berzeviczy György. Tiz hónapig tartott a kiadatási huzavona, de végül is a római legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy kiadják Ausztriának. Berzeviczy tárgyalása mindössze egy napig tartott. Berzeviczy tudta, hogy vesztett, igy hát nem tagadott. A bíróság kérdéseire bűnösnek vallotta magát, de egyetlen egy szót sem volt hajlandó társairól szólni.----Kivel játszott ön össze? Kik voltak a társai ? — kérdezte az elnök. — Mélyen tisztelt törvényszék — mondta —, én már nem vagyok fiatal ember, bánom, amit tettem, de még inkább megbánnám, ha megmondanám, hogy kik voltak a társaim. Az elnök figyelmeztette a vádlottat, hogy a beismerés enyhítő körülménynek számit. Az akkor már hatvan éves “aranyifjú” eljátszott egy kis komédiát. Mutatta, hogy küszködik magával, könnyek gyűltek a szemébe. Végül kinyögte. — Többen voltak. — Hát legalább azt mondja meg, hogy hányán voltak beavatva? —• Ezt megmondhatom. Összesen hárman . . . — Persze Guttmann, Lőwy és Menasse — csapott az asztalra az ügyész. A rendkívül elegáns, sötétkék ruhába öltözött vádlott finom ősz fejével szolidan bólintott és (hozzátette: — Pontosan . . . Bizonyára jóval több cinkosa volt, de nem adta ki társait. A börtönőrök körében is vigyázott a társaság jó hírére. S a társaság nem volt hálátlan. Miután Berzeviczyt 1933. május 10-én az osztrák bíróság tizenöt hónapi börtönre és az ország területéről való kitiltásra ítélte, beleszámítva ebbe a vizsgálati fogságban eltöltött több mint egy esztendőt is, titokban gyűjtést rendeztek számára. Berzeviczy 1933. julius 24-én szabadult, Magyarországra toloncolták, ahol már várta az egykori bécsi barátok által neki adományozott nagyobb összeg. Ebből éldegélt Dunapentelén, ahol letelepedett. Hozzálátott, hogy megírja emlékiratait, amelyet három kötetre tervezett. Az első kötet: “Az én első hatvanöt életévem”, a második: “A játék ördöge”, a harmadik az “Ötezer asszony férfia.” Emlékiratainak azonban csak első kötete látott napvilágot, amelyet igy fejezett be: “Életem folyásának ellentétes áramaiban és örvényeiben, mindig kedvteléssel, sportörömmel úszkáltam. Lebuktam, de nem süllyedtem el, fenntartott önérzetem, önbizalmam. Most pár év óta a nagy viharok helyett itt, egy aranyos faluban, a Duna mellett sportolok a — szúnyogokkal, jó kedélyben, jó egészségben. (Holz berühren.) De ezen a csendes helyen is nagy izgalmakat élek át. Évek alatt, napi tiz órai munkával, vasszorgalommal kidolgoztam egy fogadási tervezetet a francia, angol, vagy belga lóversenyekre (csak ott érdemes nagyban fogadni). Be tudom bizonyítani, hogy egyforma téttel harminchárom százalék minimális előnyt tudok elérni. Kit ez érdekel, keressen fel Dunapentelén (Fejér megye). Nem fogja megbánni, bízzon hiúságomban.” Az ajánlat azonban nem keltette fel senki érdeklődését. S ki is szövetkezett volna ezek után Berzeviczy vei ? És egyébként is, az az érdeklődés, amelyet a bécsi kártyabotrány kiváltott, megfürdetve főhősét a felháborodással vegyes csodálat fényében, hamar kihunyt. Emlékiratainak második és harmadik kötete már meg sem jelent. Az első kötet hűvös fogadtatása arra késztette a kiadót, hogy a folytatást ne adja nyomdába. VÉGE. A GYUFAKIHALY LEBUKÁSA V. Gusztáv svéd király letette a telefonkagylót. Csak néhány mondatot beszélt miniszterelnökével, aki Nizzában zavarta a szabadságát töltő svéd uralkodót. A király odaszólt komornyikjának: — Csomagoljanak! Azonnal indulunk!... A lakáj szemrebbenés nélkül fogadta a parancsot. Belül azonban reszketni kezdett. Évtizedek óta szolgálta már urát, de még talán sohasem látta ilyen fölindultnak. A megrázó hir egy másik svédről érkezett — akit szintén királynak emlegettek. Néhány óra múlva már a világ valamennyi lapja első oldalán hirdette, a világ valamennyi rádióállomása bemondta: “Ivar Kreuger, a svéd gyufakirály Párisban agyonlőtte magát.” Ivar Kreugernak, a világ egyik leggazdagabb emberének holttestét 1932. március 12-én, szombaton délelőtt fél tizenegy tájban párisi lakásán fedezték feli. Mellette egy revolver és egy rövid, angol nyelvű búcsúlevél feküdt: “Amerikai orvosok azt tanácsolták, hogy vonuljak vissza minden üzleti tevékenység tői. A súlyos ipari válság magával rántotf engem is. Ezért elhatároztam, hogy véget vetek életemnek. — Ivar Kreuger.” Kreuger holttestét a gyufakirály egyik igazgatója, Littorin találta meg. Az igazgatót, cégének más vezetőivel együtt Kreuger Stockholmból rendelte Párisba, ahová ő maga az Egyesült Államokból érkezett Délelőtt tiz órakor a Hotel Rhone különtermében létfontosságú konferencián találkoztak volna. Azok a viharfelhők, amelyek a Kreugerkonszern felett tornyosultak, mindent el söprő felhőszakadással fenyegettek. Igen a gyufakirály vállalkozásait is megrázta a gazdasági világválság. S ha ő, akit szá: és száz kapcsolat fűzött a nemzetközi pénz világ legtekintélyesebb csoportjaihoz, ősz szeomlik, egész sor országban újabb ka tasztrófa fenyegeti a gazdasági életet, meb még ki sem heverte az 1929 őszi newyork “fekete csütörtököt”. Akkor a krachból < — legalábbis igy tudta a világ — csodák csodájára érintetlenül került ki. S mig . legerősebb tőkéscsoportok is megrendül tek, Kreuger pozíciói tovább erősödtek. I ezzel együtt növekedett a legenda a 20-1 század páratlan pénzügyi zsenijéről, Krer ger mérnökről, tüneményes pályafutása ról . . . Ivar Kreuger, akinek hírneve, pénze é hatalma vetekedett Fordéval és Stinnesé vei, 1880. március 2-án született a svédoi szági Kalmárban. Családja Németország ból, Wismar, Hanza városból vándorolt b Svédországba, s Kalmárban Ivar apjc Ernst Kreuger a konzul tisztét töltötte bt Fia a stockholmi technikai főiskolán tanul: s már tizenkilenc éves korában mérnöki ok levelet szerzett. Először az Egyesült Álla mokban próbált szerencsét. Telekügynök majd egy chicagói cég mérnöke dél-ameri kai hídépítéseknél. Néhány évi változatos és nem túlságosa) sikeres pályafutás után hazatért Svédor szágba. Útban hazafelé, a havannai kikötő ben egy utitársnőjét, aki a hajó korlátjá) keresztül a vízbe esett, kimentette a ten gerből. Az Egyesült Államok kormány: ezért aranyéremmel tüntette ki. A francia kormány 1927-ben a franci: gyufakölcsön lebonyolítása után a becsület rend nagykeresztjét adományozta neki. — Ezenkívül is számos kitüntetést tűzhetek ki ünnepi alkalmakkor a frakkjára. Svédországból — egy ismert londoni cég alkalmazottjaként — 1903-ban Dél-Afri kába vezetett útja, ahol különböző nag$ építkezéseket irányított, majd mint önállc építési vállalkozó próbált szerencsét. Kudarcot vallott, s 1907-ben visszatért Svédországba. Ott és ekkor egyik barátjával Paul Toll-lal Stockholmban Kreuger anc Toll A. B. néven épitőcéget alapított. E•/. lett később az egész konszern anyavállalatává és finanszírozójává. (Folytatjuk)
