Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-05-14 / 20. szám
10. oldal FÜGGETUENSÉG Thursday, May 14* 1970 RESZKESS VOLKSWAGEN, JÖN A MANÓ! FRIZURÁK RÉGEN ÉS MOST: NINCS TŐRBE KOPASZ FEJ NAGY SIKERE VAN AZ UJ AMERIKAI KISAUTÓNAK, A GREMLINNEK A XVIII. századi francia udvarban vált a fodrászat önálló iparrá, sőt művészetté. De a rizsporos parókák és a virágkosaras madárkalitkás haj építmények kora óta nem törődtek az emberek annyit a (hajúikkal, mint napjainkban. És persze most történik meg először, hogy nemcsak kiváltságos kevesek, hanem szinte mindenki hódol az uj és még újabb frizurák divatjának. A frizura szó ugyan maga is egy kissé divatjamúlt — nézzünk csak körül az igazán modernül fésülködő fiatalok közötti —, de erről később. Az ötvenes években és a hatvanas évek el éj én élte a fodrászat uj virágkorát. A vastag csavarok, a széles tölcséres sütővas, az uj berakási technikák mellett megjelent a tupir és hajlakk — az utóbbi kettő azonban csak pillanatnyilag lendítette fel a fodrászipart, tulajdonképpen veszedelmes versenytársa lett. Egy üveg hajlakk és egy jó tupirozófésü segítségével az ügyesebb nők jó része öneb látó lehetett. Naponta varázsolhattak akkora gömbfejet maguknak, amekkorát csak akartak. A tisztes ipar ellentámadása a mértani pontossággal vágott sima, rövid frizura volt; ehhez, a borotva és az olló kezeléséhez valóban szakértelem kellett. S bár azóta, különösen a fiatal lányok körében, ismét a hosszú haj divik, a tökéletes hajvágás ma is fontos. Persze egyébként sem kell a fodrászokat félteni, hisz az idősebb nemzedék jó része még mindig daueroltat, a középkorosztály zöme is rendszeresen mosatberakat és mindkét korcsoportból egyre többen festetik a hajukat. A haj színezés divatja valószínűleg több okból terjedt el ilyen széles körben. A nők számára ma már nemcsak hiúsági, hanem egzisztenciális kérdés is, hogy minél tovább látsszanak fiataloknak. A vegyipar egyre jobb festékek, egyre nagyobb színválasztékát kínálja. Az egyik vezető nyugat-európai cég színskálája például 254 árnyalatot tartalmaz. Tehát igazán mindenki megőrizheti saját természetes hajszínét — ha éppen ez a kívánsága. De a nők zöme nem erre törekszik. A hajfestés már nem titkolnivaló, a ma még hamvasszőke lány holnap szemrebbenés nélkül jelenhet meg Tizian-vörös hajjal munkahelyén, társaságban, akárhol. A natúr árnyalatok mellett mindig divatosak olyan tónusok is, amilyeneket a természet soha nem produkál. Színező samponokkal kisebb szinmódositások házilag is könnyen megvalósíthatók, s a jövőben bizonyosan ez a tendencia erősödik. Amilyen egyszerűek a ma divatos frizurák — az egészséges haj mesterkéletlen szépsége a cél —, olyan komplikálttá teszik az összképet a hajpótlások, fonatok, álkontyok, müloknik, pepik, parókák. Ezekre — és házi hajápolószerekre — valószínűleg legalább annyit költünk, mint fodrászra. Akár a haj festés, a vendéghaj sem titok ma már — ugyanabból az okból nem, hisz nemcsak azok alkalmazzák, akik rászorulnak. A póthaj nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is egyre inkább terjed. Teljes férfiparókák és különböző részleges hajpótlások mellett — utóbbiakat minden reggel fel kell ragasztani a fejbőr csupasz részére — az elmúlt egy-két évben egy vadonatúj technika is hódit. Hajszövésnek hívják, de talán precízebb volna csomózásnak nevezni. Ritkuló hajú férfiaknak ajánlják, a módszer drága és hosszadalmas ugyan, de nagy előnye, hogy az igy dúsított hajjal aludni, zuhanyozni, sőt úszni is lehet. Az eljárás lényege: a még meglévő hajszálak tövéhez szövik-csomózzák az újakat. Körülbelül kéthavonként kell leszedetni és újból felerősittetni a póthajszálakat, hiszen a saját haj nő, s igy a csomók idővel eltávolodnak a fejbőrtől. A bőrgyógyászok szkeptikusak az eljárással szemben, attól tartanak, hogy a póthaj súlya és feszítőereje következtében a még meglevő hajszálak is könnyebben kihullanak. Kétségtelenül egyszerűbb volna valamiféle hajnövesztő csodabalzsamot használni, de ilyet még nem találtak fel. A sokféle reklámozott haj erősítő szer egyelőre csak a gyártók anyagi várakozásait váltotta be maradéktalanul. Mi lehet az oka annak, hogy a férfiak ma jobban félnek a kopaszodástól, mint régebben ? Egyrészt az, hogy kiment a divatból a “szolid, megbízható, javakorabeli üzletember” ideál. (A menedzser legyen fiatalos, dusüstökü, legalább a második-harmadik infarktusig.) Másrészt: a hosszú férfifrizurák korában a korán kaposzodók kétszeresen úgy érzik, hogy elvesztették minden esélyüket a divatozók társadalmában. Bár: a vállig, váll alá érő férfihaj már kiment a divatból — hisz John Leonén is levágatta a sörényét. -t.-n. DETROIT — Azok, akik autóvásárlás gondol a t á v al foglalkoznak, április eleje óta valósággal áramlanak az A- merican Motors bemutatószalonjaiba, hogy közelről vegyék szemügyre a Gremlin-t, az első amerikai kisautót, amely az úgynevezett “subcompact” kategóriájába tartozik. Ha a Gremlin iránti nagy érdeklődés irányadónak tekinthető, akkor hat hónap múlva, amikor már az összes amerikai autógyárak bemutatták saját kisautó-változataikat, az amerikai autópiac ugyanolyan forradalmi átalakulás állapotába jut, mint amilyenbe a Volkswagen megjelenésével került esztendőkkel ezelőtt. Most azonban az amerikai gyárak akarják kifogni a Volkswagen vitorlájából a szelet s azt a mind növekvő és szélesedő divatot, amelynek eddig hasznát kizárólag a Volkswagen s még egy-két importált kisautó látta — a maguk javára fordiani. Az amerikai “compact”-autók: Ford “Maverick”-je és American Motors “Homet”-ja már most is sok vásárlót vonnak el Detroit nagyobbméretü és erőteljesebb produktumaitól. De ugyanigy vevőt von el tőlük a Volkswagen és a többi sikeres importált kisautó. A Gremlinnek most az lesz a rendeltetése, hogy beleavatkozzék az importált autók piacába és vevőket hódítson el Volkswagentől, Toyotától, Fiattól, Renaulttól és a többi importált kisautóktól. Gremlin: annak a mesebeli manónak a neve, akit minden váratlan hibáért okolnak — Gremlin rontja el a gépeket, bújik az alkatrészek közé, okoz váratlan rövidzárlatokat és defekteket, gonosz kis manócska, aki szereti bosszantani a gépeikben és szerkezeteikben túlságosan bizó embereket. Gremlin ezúttal a kisautó-importőrök megbosszantására készül, elsősorban a Volkswagennal száll 3zembe. A Gremlinnek hathengeres, 128 lóerős motorja van, oly könnyedén gyorsul, hogy lendületét és fürgeségét a Volkswagen meg sem közeliti. A kocsi oldalnézetben ék-alaku, farrésze a hátsó kerekek mögött szinte átmenet nélkül tűnik el: kis kölyök-kutyára emlékeztet, amely farkincáját vidáman felkunkorit ja. íSulya közel 1.300 kilogramm, igy sokkal elenállóbb az oldalszéllel szemben, mint a könnyű import-kisautók. Hét incs-csel alacsonyabb 3 mindössze három incs-csel hosszabb, mint a Volkswagen. Vannak azonban hátrányai is. Jóllehet sokkal szélesebb, mint a Volkswagen s a többi külföldi kisautók, 180 centinél magasabb vezető mégis kényelmetlenül ül benne a volán mögött és az ilyen magasságú utasoknak is szorongatok kell a hátsó ülésen. A Gremlinnek kis, 13 incses gumijai vannak, de 14 dollárral magasabb árért 14 incses gumi is kapható hozzá, amely valamelyest lelassítja a motort és meghosszabbítja a gumi élettartamát. Amennyivel azonban fürgébb a Gremlin a Volkswagennél, körülbelül annyit vészit a fogyasztás gazdaságosságán. A gyáros szerint az úgynevezett “regular” benzin-fogyasztása ; egy gallon benzin 23—24 mérföldre elegendő. De az első prőbautakon a Gremlin nem vizsgázott ilyen jól: háromszáz mérföldes próbauton a csalódást keltő; egy gallon — 16.8 mérföld arány bizonyosodott be. Igaz viszont, hogy a próbautón az automata-sebességváltós Gremlin-t használták s meglehetősen rossz utakon. A kocsinak 21 gallonos benzintartálya van, ami azt jelenti, hogy narmális körülmények között 4—500 mérföldes utat tesz meg újratöltés nélkül. A próbautat végző vezetők mind azt jelentették, hogy a városi utcákon, kanyargós és szűk utakon valóban élvezetes a Gremlin vezetése, hála az erőáttételes kormányműnek és az automata sebességváltónak, amellyel a próbakocsik rendelkeztek. De az erőáttételes kormánnyal ellátott kocsi 96 dollárral többe kerül — ennek előnyét azonban valóban csak a parkolásnál érezni, egyébként kiskocsi nem igényli. A sebességváltóval ellátott kocsi (tehát nem automata transzmissziós) három-sebességű, első sebessége nincs szinkronizálva, ami azt jelenti, hogy első sebességbe csak álló helyzetből lehet kapcsolni, ami azonban nem nagy hátrány, minthogy csaknem mozdulatlan helyzetből is könnyedén ugrik ki a kocsi, ha nyomban a második sebességbe kapcsolják. Az úgynevezett “optionális” — tehát az alapárban nem foglalt — különböző felszerelések egy kissé félrevezetővé teszik a Gremlin igazi árát. De az alapár egyébként valóban nem magas. A kétüléses modell ára 1.879 dollárral- kezdődik, a • nágyülésesé' 1.959, amihez a szállítási költség számítandó a Wiscon sinban lévő Kenosháből. i négyüléses modell ülései hát rahajthatók és a hátsó-ablai kinyitható, akár csak egy sta tion-wagonnál, ami bőröndök csomagok berakását és a ko csiból való kiemelését meg könnyiti. Ez utóbbi a legnép szerübb modell. A Gremlinnek azonban so? olyan opcionális, tehát külö: fizetendő felszerelési cikk van, amely az importált kis autóknak már a standard árában is benne foglaltatik Ilyen például a két els< “bucket” — tehát középen el választott ülé3 és a kocsi bel sejének szőnyegezése, am eb — ha valaki igényli — együt tesen 90 dollárba kerül. Kü lönleges visszapillantó tűkről és elektromos ablaktisztit/' karok: 35 dollár. Zárható ka zetta a szerelékfalon (glove compartment) és beépíthet'1 kis csomag-polc: 20 dollár Mindezekhez járul az automa ta-sebességváltó opciója 19? dollárért és egy nagyobb-lóerejű, tehát 145 lóerős motor 45 dollárért. Az AM-rádió 62 dollárba kerül — de AM-FM rádió a Gremlinbe egyáltalában nem vásárolható. Természetesen kapható a kiskocsihoz léghűtő berendezés, tetőre erősíthető csomagtartó s még egy egész sor cikk, külön árért. American Motors jelentése szerint a hetenként gyártott 1.060 Gremlin minden egyes példánya úgyszólván órákon belül elkel — ez a kenoshai gyártelep kapacitása — és aki Gremlint akar vásárolni, annak legalább 4—5 hetes várakozásra kell felkészülnie. A gyár azonban közölte, hogy még a nyár előtt megkezdi a Gremlinek készítését a kanadai Ontarióban lévő bramptoni telepén is, aminek eredményeképpen a produkció 30 százalékkal emelkedni fog. Elbírálják a bírót, Harry A. Blackmunt, aki most van kihallgatás alatt a szenátus egyik bizottsága előtt, hogy elhatározhassák .vájjon elfogadják-e Nixon ajánlását, hogy ő legyen a legfelsőbb bíróság hiányzó tagja.
